Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-26 / 22. szám
Meghalt Andre Kertész, a világ legjobb fényképésze. Egy ember, akinek neve mellett minden szemérmeskedés nélkül (és persze anélkül, hogy bárkit megbántanánk) a felsőfokot használhatjuk. Nem gondolhattam komolyan, hogy soha nem fog meghalni. Mégis, bármikor elváltunk egymástól, mindig nyugodtan hihettem. hogy újra találkozunk majd. Első. New York-i találkozásunk után azt mondta: „Veled még találkozni fogok, mert még sokmindent meg kell csinálnunk.” Sovány vigasz, mégis megnyugvással tölt el, hogy legalább azt az egy könyvet, az André Kertész Magyarországon címűt megcsináltuk. amelynek első példányainak egyikébe 1984-es itthoni bemutatásakor többek között azt írta: „Képtelenség felmérni mindazt. ami velem itt történt, csak érezni lehet... Ahogy ebben a könyvben kivetítették érzéseiket... Amit csináltam, megértették.^. Köszönet mindenkinek.” Ez a könyv csak töredeke a hatalmas életműnek, már terveztük a másik két kötetet, a Kertész Franciaországban és a Kertész Amerikában címűt ... Mágikus ereje volt, de nem egy gonosz varázsló dermesztő hatalmával. hanem egy tündér jóságos bájával. Ennek a varázserőnek birtokában tudott élete során felülemelkedni a meg nem értésen és gáncsoskodáson, s tudta a sikert méltósággal és szerényen elviselni. Megérte azt, ami igazán keveseknek adatik meg, hogy pályáján a legnagyobb lett. s hogy az egész világ ismerte és elismerte. Egészségére csak az életét évtizedeken keresztül végigkísérő egyensúlyzavarok, szédülések miatt panaszkodott, de ez sem munkájában, sem nagy utazásaiban nem zavarta. Júliusban (már 92. évében) még Japánban és Dél-Amerikába utazott. Néhány hete egy este New York-i lakásán elesett, s az egész éjszakát földön fekve töltötte. Ezt még az ő szívós szervezete sem viselte el nyomtalanul, tüdőgyulladást kapott. És mégis, három hét múlva, csőé jvai határos módon. látszólag gyógyultan Tiazamehetett. Szeptember 28-án egy japán barátját várta vendégségbe. Roszszul érezte magát, de még a vendég érkezése előtt utoljára kinyitotta az ajtót. Hiszem, hogy ez az ajtó azok számára, akik szerették és tisztelték őt. most már örökké nyitva áll. BODNÁR JÁNOS 1. Cigánygyerekek, 1917 2. San Antonio, Texas, 1948 3. Meudon, 1928 4. A Károlyi-család, 1930 5. Párizs, 1928 5. Az új Distorsion-sorozatból, 1984 7
