Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-10-12 / 21. szám

A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK . LAPJA

P. O. B. 292. Budapest 62. Főszerkesztő: Halász György Szerkesztőség:

Budapest VI., Benczúr u. 15. H—1905 Telefon: 225-405

Kiadja az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, az Idegenforgalmi Világszervezet — WTO — társult tagja. Felelős kiadó: Teszár József vezérigazgató

@ 85.2030 Athenaeum Njomda Budapest. Rotációs mélynyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató HU ISSN 0133—090X. INDEX: 26506

Magyarországon a lap előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (1900 Budapest, V., József nádor tér 1.), vagy postautalványon a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Belföldi előfizetés egy évre 220 forint.

Külföldi előfizetés:

Vezérképviselet

az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában

Magyar Hírek

c/o Leslie J. Dús

P. O. Box 26244

Cleveland, Ohio 44126

Telefon: (216) 779-7555

MEGRENDELÉS

Megrendelem a MAGYAR HÍREK című lapot

□ két évre

□ egy évre

Az előfizetési díjat csekken mellékelem

Név:

Cím:

A Magyar Hírek előfizethető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál, vagy külföldi partnereinél is. Az előfizetők megkapják a Magyar Hírek Kincses Kalendáriumát. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat számlaszáma a Magyar Nemzeti Banknál: 024/7. Postautalványcím: Kultúra, H—1389 Budapest, P. O. B. 149.

A KULTÚRA KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT KÜLFÖLDI PARTNEREI:

ANGLIA: The Danubia Book Company, B. I. Iványi, 3« Chatsworth Road. London NW2 4DD. — AUSZTRÁLIA: Cosmos Book and Record Shop. 145 Acland St. St. Kilda. Vlc 3182. — Globe Book Co. 702. George Street Sydney, N. S. W. 2000 — AUSZTRIA: Libro-Disco, Domgasse 8. A—1010 Wien. — BELGIUM: „Du Monde Entier” S. A. Rue du Midi 162. 1000/Bruxelles. — BRAZÍLIA: Livraria D. Landy LTD, Caixa Postai 7943, 01000. Säo Paulo. — DANIA: Er., Ildikó Békési Tárnvej 387A, DK—2610 R0DOVRE — FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa Keskuskatu 2. SF 00100 Helsinki 10. — FRANCIAORSZÁG: Société Balaton, Rue de la Grange Bateliére 75009 Paris. IXe. — HOLLANDIA: Club Qualition Mr. Van Mourir Heerengracht 82. 10 5. Amsterdam c — IZRAEL: Gondos Sándor, Béth Hakranot, Herzl 16. Haifa — „Hadash” Kölcsönkönyvtár, Nesz Ciona St. 4. Tal-Aviv (Kodd. No. 63904). — JUGOSZLÁVIA : Forum. Vojvode Misica broj 1. Növi Sad. — KANADA : Délibáb Film and Record Studio. 19. Prince Arthur Street West, Montreal, P. Q H2X 1S4 — Pannónia Books, P. O. Box 1017. Postal Station ,,B” Toronto. Ont. M5T 2T8. — Hungarian Ikka and

Travel Service. 1234 Granville Street, Vancouver

B. C. V6Z IM4 — Europe Agency, 501—38 Avenue S. W Calgary 6. Alberta — NORVÉGIA: AS Narvasens Litteratur Tjeneste P. O. Box. 6140 Etterstad, Oslo. 6. — NSZK: Üiváry—Griff 8000 München 81. Titurelstr. 2. — W. E. Saarbach GmbH. Follerstrasse 2 . 500 Köln 1. — Musica Hungarica 8000 München 40. Rüman str. 4. — OLASZORSZÁG: Licosa. Via Lamarmora 45. 50121. Firenze. — SVÁJC: Magda Szerday, Teichweg 16. CH—4112 Münchenstein. — SVÉDORSZÁG: Esselte Tidskriftscentralen P. O. Box 62. S—10120 Stockholm. — USA: — Center of Hungarian Literature 4418. 16th Avenue Brooklyn N. Y. 11204. — Hungarian Books and Gifts Shop 216 Somerset Street, New Brunswick N. J. — Otto’s Import Store 2320, W. Clark Ave-Burbank. Ca. 91506. — Püski—Corvin, 251. East 82. Street New York, N. Y. 10 028 — Framo Publishing, 561 West Diversey Prkwy, Room 19, Chicago, ILL 60614 — VENEZUELA: Luis Tarcsay, Calle Iglesia Ed Villoria. Apt. 11,21. Caracas.

ELŐFIZETÉSI DÍJ:

Egy évre 9 — US $

Légi szállítással 19.— US $ (tengeren túlra)

Két évre 13.50 US $

Légi szállítással 33.50 US $ (tengeren túlra)

Légi szállítási költség Európában: 4.50 US $ vág) a fentieknek megfelelő egyéb valuta.

BOLDIZSÁR IVÁN

Lapok jegyzetfüzetemből - v

Borkóstoló áÉ

Nem vagyok borissza ember, vacsorához is csak legfeljebb egy deci bort iszom meg, ahhoz is ugyanannyi ásványvizei töltök, amit francia feleségem az elmúlt négy évtizedben változatlanul, mint jó francia, a bor ellen való véteknek tart. De azért elmagyarosodott annyira, hogy ha vörös borból nem is, de a fehérből már ő is csinál néha egy kis spriccert. Mindezt azért bocsátom előre, mert bejelentem, hogy a minap együltőhelyemben tizenkétféle bort ittam. Ez némi túlzás, pontosabb leszek: kóstoltam; még pontosabban: a harmadiktól kezdve éppen csak beledugtam a nyelvem. Borkóstolóra voltam hivatalos egy Balaton-parti borpincébe, negyvened magammal, majdnem a fele külföldi. Megmondom mindjárt a vendéglátóim nevét és a borkóstoló helyét, bár lehetett volna még sok más helyen a Balaton mellett. Gyöngyös körül, vagy Pécs környékén, nem is szólva Tokajról, vagyis ahol mint ital a magyar bor honos, és ekkor még nem említettem az alföldi homoki borokat, a magyar táj és szőlészet egyik régi, de évente megújuló meglepetését.

A bogiári állami gazdaság látott vendégül, Szőlőskiskert falu határában, egy emeletes présházban, valóságos villában, amely egykor egy híres magyar színésznő, Gaál Franciska pihenőhelye volt. Az új tulajdonosok az egykori lakóhelyiségből iskolát rendeztek be ifjú szőlészek és gyümölcstermelők részére, a földszinten szőlészeti és bortörténeti múzeumocska kapott helyet, a pincében pedig az törfénik, ami a rendeltetése: hordókban tárolják a bort, és megisszák. A hagyományos borkóstoló a hordóknál történik. Régen hosszú szárú lopótökben szívták fel a bort és eresztettek ki belőle egy-egy félpohárnyit, újabban a lopótök helyét üveg-alkalmatosság vette át; az ilyes kóstolókat már a szemem is nagyon szereti, megigézően csillog az aranysárga vagy a rubinvörös bor a hosszúnyakú üvegben. Mi azon a délutánon kevésbé hagyományos, de gyakorlatiasabb borkóstolót élveztünk végig. A tizenkétféle bort palackozva, címkékkel ellátva kínálták nekünk. Előnye ennek a módszernek az volt, hogy ülve kóstolgathattuk végig a kecskelábú asztalnál. Azoknak, akik komolyan vették a kóstolást, és tele töltött poharukat fenékig felhajtották, az ötödik-hatodik pohárka után elnehezedett a fejük, a nyakuk mintha megrokkant volna, két kézzel kapaszkodtak az asztal szélébe. Én óvatosabb duhaj voltam, mert nem vagyok igazán duhaj: az első borból ittam két kortyot, mert nagyon ízlett, később kiderült, hogy ez volt a legjobb, mert legszárazabb és legzamatosabb. A többieknél olyan keveset engedtem le a torkomon, amennyit bírtam, a többit beleöntöttem az asztal közepén álló kehelybe. Körülöttem legtöbb külföldi barátom is így tett, de csak a harmadik-negyedik pohár után, amikor

már elhitték nekem, hogy a magyar bor nehezebb, mint a rajnai, vagy a francia, vagy az olasz.

Annak az első bornak bogiári olaszrizling a neve, tizenkét fokos, száraz bor, de semmi máshoz nem hasonlítható könnyű bukója van. Vendéglátónk, Hegedűs Lajos, a bogiári gazdaság főmérnöke még elmondta, hogy másfél millió palackot termelnek egy évben, és ennek a java exportra megy. A második bor is rizling volt, amelynek fantázianeve Duna, jellegzetessége, hogy kissé szénsavas, csípős, mintha már hozzáöntöttek volna egy kis szódavizet, de ez a bor természete, rajnai eredetű rizling, és újabban sok ezer palackot exportálnak az Egyesült Államokba. A harmadik bornak is Duna a neve, de ez zöldszilváni, lényegében még száraz bor ez is, de ha az ember lenyelte és a nyelvét a szájpadlásához dörzsöli, már egy kis édes ízt is érez. A negyedik bornak van a legszebb neve, nagyon tetszett német barátaimnak: bogiári Leányka. Ez már kimondottan export-bor, mert hivatalosan félédesnek nevezik, de az én ínyemnek már túl édes volt. Innentől kezdve már nem is nyeltem le a bort, csak a szó szoros értelmében a nyelvemet dugtam bele, mert az édes borok konty alá valók, férfiember, legalábbis Magyarországon, nem issza. Pedig a maga nemében nem rossz se a bogiári Muskétás, se a bogiári Tramini, mind a kettő rokona az aszúbornak, mert a túlérett, már töppedt szőlőfürtökből préselik.

Most következtek a vörös borok, de ezeket már nem sorolom fel, pedig a bogiári Merlot szép, teljes, nagytestű bor, ebből is sokat exportálnak, de ez is édes az én gusztusomnak. Ne tessék utána számolni, nem sorolom fel mind a tizenkét bort, amely egyébként tizenhárom volt, mert a legvégén megkínáltak a bogiári gazdaság legújabb termékével, a pezsgővel. Igen jól sikerült, nem egyszerűen habzóbor, hanem megállja a helyét, ha nem is a francia, de a szovjet vagy az olasz pezsgők mellett.

Mire idáig jutottam, tulajdonképpen csak én figyeltem már a borok ízére, mert a legtöbb vendég, magyar és külföldi nagy bor-melletti koegzisztenciában össze-összeborulva énekelt. Magyar nóták és német bordalok keveredtek egyszerre több hangon is, amíg úgy éreztem, hogy a hely szépsége és a bor lelke méltóbb dalolást kíván meg. Rávettem — nem könnyen — a zenészt, hogy egy fél percnyi szünet után játsszon el egy igazi, régi magyar népdalt. Az első hangok után mindenki fölfigyelt. Külföldi barátaim megkérdezték, mi ez. Megmondtam, és hozzátettem, hogy a szövegét is érdemes meghallgatni: Lovamat kötöttem piros almafához . . . Lefordítottam kapásból németre is, franciára is. Nem volt sikerem vele.

31