Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-10-12 / 21. szám

POSTÁNKBÓL Kerestetés A Magyar Hírek Posta rovata az ol­vasók fóruma. A szerkesztőség ugyan­akkor fenntartja a jogot, hogy a beér­kezett leveleket rövidített formában közölje. Türelmetlenül várom és mindig nagy érdeklődéssel olvasom lapjukat, mely egy szál az otthonhoz. Szeretem ér­dekes gazdasági cikkeiket, pillanat­képeiket a magyarok életéről, tudó­sításaikat a külföldön élő magyarság helyezetéről, sport- és keresztrejt­vény-rovataikat, s a recepteket, me­lyeket lemásolok, s egy könyvben gyűjtöm őket, meglepetésnek szánom 20 éves húgom házassági ajándéka­ként. Nem kívánok kritizálni, de én szí­vesen hallanék többet a mai ma­gyar fiatalok helyzetéről, a pálya­kezdőkről, városiakról s falusiakról egyaránt. Én 32 éves vagyok, s sze­retnék hallani a hozzám hasonló korúakról otthonról. • KLARA K. KISZLER AUSZTRÁLIA * Hajdú Antal mérnök és festőmű­vész „Életem két kontinensen” című előadása nyitotta meg június 25-én a Magyar és Brazil Művészek Baráti Körének 1985 évre tervezett előadás­­sorozatát. A magyar emigránsok ne­héz sorsát híven visszatükröző tör­ténet, nagy hatást tett a Baráti Kör jelenlévő húsz tagjára. A megismét­lődő lelkes tapsokat Hajdú Antal remek hegedű játékkal viszonozta. A második előadás, amelyet Kar­valy Károly mérnök július 30-án tartott „Magyar mű- és népzene” címen, és a meghatóan szép orgo­naműsora ugyancsak sokáig emlé­kezetében fog maradni a Brazil és Magyar Művészek Baráti Körének. A zsúfolásig telt negyven négyzet­­méteres műterem kicsinek bizonyult. Az előadás osztatlan sikere bizonyít­ja, hogy a baráti kör missziója évti­zedes riói hiányt igyekszik pótolni. ASZMANN FERENC RIO DE JANEIRO, BRAZÍLIA * János Kokics Algériából — saját légiós tapasztalatai alapján — arról számolt be, hogy Rejtő Jenő nem szolgált az idegenlégióban. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy Rejtő lé­giós titkát már eldöntötte Bajomi Lázár Ernő, aki az Élet és Iroda­lom 1980. ápr. 12-i számában magá­nak Rejtőnek a Délibáb című hetilap 1934. júl. 14.-i számában megjelent nyilatkozatát idézve bebizonyította, hogy Rejtő Jenő igenis szolgált a Lé­gion Étrangéreben. Ezt a tényt meg­erősíti az Esti Kurír 1935. szept. 10-i számában megjelent cikk is. ZÖLD ANDOR BUDAPEST * A sikeres és élménydús veszprémi Anyanyelvi Konferencia és a debre­ceni pedagógiai tanfolyam után meg­erősítve és felfrissítve indulok Af­rikába. Minden nagyobb városban végig fogom nézni a telefonkönyvet — és ha Kiss, Kovács, Nagy vagy Szabó nevűt találok, felhívom figyel­müket az Anyanyelvi Konferencia működésére. A térkép az afrikai út állomásait mutatja. CSAPÓ MARGIT KANADA, az ak védnökségének tagja * Hosszú utánjárás után az a szent meggyőződésem, hogy én vagyok az első és egyetlen magyar származású tekézőnő Angliában, aki eljutott Leamington Spa-ba 1984-ben. Ez 40 000 tekézőnőnek szíve vágya, de csak 700-an jutottunk oda a 40 000- ből. Klubom a Hurlingham Club, ahol 24 éve vagyok tag, de csak hét éve te­­kézek. Klubunk része a Middlesex County Women Bowling Associätion­­nak és nemrég a Middlesex Women Honorary Vice Presidents Association alelnökévé választottak. ÖZV. DR. GARRETT ISTVANNÉ KEREK EMILIA, LONDON, NAGY-BRITANNIA * Még Concepcion városában, Dél- Chilében, vagyis a „világ végén” is szerepet kapnak magyarok és magyar származásúak. Murath Artúr zene­tanár, az Orquesta Sinfonica de Con­cepcion hegedűművésze és az itteni egyetem tanára, mint kórusvezető is kitűnik. A Petrox gyár munkásai­ból pár éve kórust szervezett és ál­landóan nagy sikerrel szerepelnek. Legutóbb Berlioz „Rómeó és Júlia” művéből énekeltek az itteni színház­ban. Szerecz János (Juan) amatőr fényképész több díjat nyert már képeivel, különböző kiállításokon. Képei és diái főleg az egyszerű em­berek, halászok, munkások életét örö­kítik meg. (A mellékelt képen: Juan Szerecz). MÁTRÁI ANDRÄS CONCEPCION, CHILE * A Magyar Televízió műsorában nemrég beszélgetést láthattunk — hallhattunk Lőrincze Lajos profesz­­szorral. Ennek során szó esett arról, hogy mit is értsünk azon, hogy vala­ki magyar származású. A kiváló nyelvtudós azon a nézeten volt, hogy ezt nem kell firtatni, hiszen renge­teg benne a szubjektív elem. Lőrincze Lajosnak igaza van ab­ban, hogy senkinél se firtassuk, mi­lyen származásúnak tartja magát. Ez azonban nem akadályozhat meg ben­nünket abban, hogy külföldre sza­kadt honfitársainkat megkülönböz­tessük azoktól, akik ott születtek. Függetlenül attól, hogy ők magyar­nak, vagy magyar származásúnak vallják-e magukat, vagy sem. Ilyen­kor nem is kell a „származás” szót használni, inkább a „születés” szót. Ez a megállapítás nem áll ellentét­ben azzal, hogy az így aposztrofált személy annyira azonosult az őt befogadó országgal, hogy nemcsak annak állampolgáraként, hanem ah­hoz tartozóként érez. Feltehető a kérdés, hogy akkor van-e egyáltalán jelentősége ennek a meghatározás­nak? Van. Különösképpen azokban az esetekben, amikor a magyar szü­­letésűeknek az anyaországgal való kapcsolatáról beszélünk, amikor azt kívánjuk elérni, hogy érezzenek némi hozzánk való tartozást is; nem utol­sósorban pedig akkor van ennek a megkülönböztetésnek jelentősége, amikor büszkék vagyunk rájuk. Hi­szen sikereikben, eredményeikben, jellemük alakulásában neveltetésük­nek, hajdani környezetüknek is van szerepe. A másik kérdés, ami foglalkoztat az, hogy a külföldön élő magyar származásúak lassan elszakadnak a magyar nyelvtől. Bármennyire is fájdalmas ez — természetes folya­mat, amit csak ideig-óráig lehet fel­tartóztatni. Más nyelvi közegben nő fel, a magyar nyelvet csak odahaza hallja, esetleg más csak az egyik szülőtől, vagy éppen a nagyszülők­től. Nem vitás, hogy nyelvében él a nemzet, de ez csak ott lehetséges, ahol homogén magyar környezet van. A beilleszkedés természetesen egyál­talán nem zárja ki a származás, az eredét tudatosságának a fenntartá­sát. Nagyon helyesen mondotta Lő­rincze Lajos, hogy ez a tudat gaz­dagítja a személyiséget. Kapcsolatot teremt az egyén eleinek múltja, ere­dete és a jelen között. A mi magyar nemzetünk egyébként csodálatos pél­dája annak, hogy nem a származás, hanem a hovátartozás érzése, tudata tartotta fenn — lassan 1100 éve — a magyarságot. DR. DEL MEDICO IMRE BUDAPEST HIDEG Andrást (szül.: Budapest, 1937. március 3., anyja neve: Sikár Rozália) keresi testvére, Hideg, Ferenc Budapest­ről. A keresett 1969-ben hagyta el Magyarországot, foglalkozása vájár volt. Utolsó ismert címe: 384 Alexan­der Ave. Winnipeg, Manitoba, Ca­nada, ahonnan 1969-ben írt utoljá­ra. Lehetséges, hogv jelenleg az NSZK-ban él. BÄTORI Ferencet (szül.: Detroit, 1920. május 27., anyja neve: Berta Anna) keresi testvére, özv. Kovács Imréné Bátori Erzsébet Zalaegerszeg­ről. A keresett foglalkozása pékse­géd volt, 1942. szeptember 9-én Uryw és 1944. szeptember 11-én Szolc hely­ségben megsebesült. NAGY Gézánét, született Papp Ve­rát keresi egykori lipcsei ismerőse, Péteri Attila Budapestről. A kere­sett Márta nevű lányával 1980 óta él az NSZK-ban. FÖLDES Lászlót (szül.: Mélykút, 1955. június 16., anyja neve: Falusi Katalin) keresi édesapja, Földes La­jos Mélykútról. A keresett két éve írt utoljára Mexikóból. DOMBORÚ Szilvesztert (szül.: Bu­dapest, 1938 körül, anyja neve: Ko­vács Katalin) keresi unokatestvére, Rausch Károlyné Budapestről. A ke­resett 1956-ban hagyta el Magyar­­országot. Feltehetőleg az Amerikai Egyesült Államokban él. LEPEDÁK Miklóst (szül.: Buda­pest, kb. 1932., anyja neve: Kovács Érzsébet) keresi unokatestvére, Rausch Károlyné Budapestről. A ke­resett 1956-ban hagyta el Magyar­­országot. A kereső tudomása szerint Angliában vagy Ausztráliában (Mel­­bourne-ben) él. SZIGETI Magdolna Máriát (szül.: Budapest, 1932. november 17., any­ja neve: Balogh Klára) keresi uno­katestvére, Muskó Sándorné Buda­pestről. A keresett 1944-ben hagyta el Magyarországot. BÉLY Ödön Gyulát (Edmond Ju­lius BÉLY-t, szül.: Moson, 1922. ok­tóber 21., anyja neve: Horváth Er­zsébet) keresi testvére, Hartai Sán­dorné Bély Erzsébet Budapestről. A keresett foglalkozása hivatásos pi­lóta volt, 1943—44—45 táján hagyta el az országot három kiskorú gyer­mekével : Katalinnal, Zsuzsával, Lászlóval. 1958. június 21-én írt utoljára a 2843 East 118th. Street Cleveland 20 Ohio, USA címről. HALÁSZ Ernő Istvánt (vagy Sós Ernő Istvánt (szül.: Budapest, 1924. március 15., anyja neve: Briczki Er­zsébet) keresi felesége, id. Halász Ernő Istvánná Budapestről. A ke­resett 1956. novemberében hagyta el Magyarországot, foglalkozása műsze­rész, Feltehetőleg Torontóban (Ka­nada) él. Nagyon várja jelentkezését feleségén kívül fia és unokája is. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, kö­zöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresők­kel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a ke­resőkhöz. Címünk: Magyarok Vi­lágszövetsége Budapest H—1905. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom