Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
its \ \ h\ \ Fonyo told the cn<-^. \ \ “It’s been a long haul but 1 \ I out you people, the Canadi; erS3Á \ 1 want to ‘Thank you. C /, savo \l Later at a news conferc \ some experience and som > tatn^V \\ He joked that he had I e one oi \\ don’t think I’ll be joggin: \ Fonyo and his best írj , an(j \ helicopter last night ti ,an°'1 ha* \ catch a connecting flif V6.000 1 l soyth Pacific. TV #an bor ..„h \ prime minister’s ref wing tW° 6 \ ^ster of j. Bob CarJ \ His girlfriend Soi/ ’ V jnner during his /*'♦» wherf j runr’®r soon «sag? eons swmío/tcrcwti Is talytng 40 kilometres (25 miles) a through Canada's tatlesi mountains, Kle6 in Canada. mountains tűk az országúton, megmutatva a világnak, hogy egy stramm magyar fiú véghez viszi akaratát és legyőzi az útjában levő akadályokat. A zord hideg télből a kellemes tavaszba érkezett István, minden egyes kilométernél újabb és újabb reményt gyűjtve a rákbetegségben szenvedők számára. British Columbia határát elérve óriási ünneplésben volt része. Nem csoda, hiszen „haza” érkezett. Ütjának hátralevő részében már arról a Fonyóról beszéltek, aki eltökélt szándékát minden körülmények között megvalósítva, immár csak néhány mérföldre volt eredeti célkitűzésétől. Órámra nézek, 6 óra 30 perc, és ebben a pillanatban megjelenik Pista a képernyőn, amint kísérő kocsija előtt, melyet édesapja vezet — szakadó esőben, a tömegnek boldogan integetve, futás közben rádió- és televízióinterjúkat adva halad Victoria városában, a Csendes-óceán partja felé. Kérdem én: nem jó érzés ilyenkor magyarnak lenni? Az egész ország tudja, hogy Fonyó István magyar származású. A következő képen a helyi magyarok népi öltözetben nemzetiszínű zászlók kíséretében vállukon viszik Pistát és kórusban hangzik a CBC televízión az ’’István, István!” — kiáltás. Biztos vagyok benne, velem együtt sok honfitársunk szurkolt ezen a napon szerte Kanadában Fonyó Pistáért. Az utolsó kilométeren belül vagyunk, István a megszokott tempóban halad, már csak percek kérdése és nagyszerű, nemes álma valóra válik. Családja az első perctől kezdve száz százalékosan mögötte volt és támogatta. Természetesen most is vele vannak. Már az eléje kiterített piros szőnyegre lép, minden oldalon fényképészek, várja a televíziós kameraman, amikor torontói idő szerint 19 óra 18 perckor Fonyó István magyar származású 19 éves kanadai fiatalember óriási elhatározásának beteljesedéseként műlábával a Csendes-óceán vizébe lép. Óriási kő esik le mindnyájunk szívéről. Tizennégy hónap viszontagsága után István be tudta fejezni azt, amit Terry Fox elindított. Ott látjuk a Fonyó nagymamát, anyukát, édesapját, nővérét, amint egymás nyakába borulva örülnek unokájuk, gyermekük, testvérük e nagyszerű tettének. Ha a statisztikát nézzük: Fonyó István: „Ütőn az életekért” nevű, Kanadát átszelő futását 1984. március 31-én kezdte Newfoundland tartomány St. Johns városában. Tizennégy hónap után és 7924 kilométerrel a háta mögött, 1985. május 29-én British Columbiában, céljának színhelyére, Victoria városába érkezett. Kísérőkocsi használata: 15 000 dollár. A kocsi benzinköltsége: 15 000 dollár. Egyéb kiadások: 18-20 000 dollár. Hotel, étkezés, repülőutak és ruhafelszerelés: ingyenes megajánlásként. Futásához 17 pár tornacipőre és 8 új műlábra volt szüksége. A futás anyagi eredménye eddig több mint 9 millió dollár — a rákos betegek gyógyítására. Minden nagyobb városban tiszteletbeli polgármester kitüntetést, és szimbolikus kulcsot kapott a városhoz, rendőrfőnöki. tűzoltóparancsnoki, sőt még „tiszteletbeli fogoly” kitüntetésben is részesült az egyik fogház részéről. British Columbiában helikopter-vezetés tanulására jogosító ösztöndíjat kapott. Jövőjét, megélhetését a hirdetési irodák biztosítani fogják. Most jól megérdemelt pihenőjét élvezi az egyik Csendes-óceáni szigeten. BARICZA DEZSŐ (Kanada) Az illusztrációkat Helene Horvath (Kanada) bocsátotta rendelkezésünkre. 45
