Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
FÉNYKÉP *és IRODALOM — Eljövetelem elsődleges és talán legfontosabb oka az volt, hogy viszonylag fiatalon igen foglalkoztatott, mondhatni befutott fotós lettem. Ez ahelyett, hogy megelégedéssel töltött volna el, inkább megrémisztett. Lehet, hogy az én helyemben más nyugodtan sütkérezett volna a sikerek fényében, én azonban arra gondoltam, hogy mi következik ezután. — Nyilván valamiféle továbblépésre, továbbtanulásra volt igényed ... — Pontosan. Bár valószínűleg volt némi kalandvágy is benne,, de igazából azt szerettem volna megmérni, hogy mit ér az a tudás külföldön, amivel itthon sikereket érek el. — Dolgozni kezdtél először, vagy iskolába jártál? — A Vincennes-i Egyetem film- és fotóművész szakára iratkoztam be. Fontosnak tartottam, hogy először a technikai, szakmai ismereteimet bővítsem. Erre igen sok energiát fordítottam, hiszen még a legegyszerűbb dolgok — például a különböző filmek, fotópapírok, optikák, vegyszerek — ismeretlenek voltak számomra. Pesten a Fővárosi Fotó Vállalatnál voltam ipari tanuló, ahol nagyon jól megtanították a szakmát. Igen szerény anyagi eszközökkel rendelkeztek akkor és talán éppen ezért nagyon alaposan megtanulhattuk a mesterséget. Amikor kijöttem ide, az addig csak prospektusokból ismert anyagok megismerése, használatuk megtanulása szinte teljes újrakezdést jelentett. Hoszszú, kísérletező hónapok teltek el azzal, hogy egyáltalán megtaláljam azokat az anyagokat, amikkel dolgozni tudok. — Gondolom, az egyetemi évek a szakmai továbbfejlődésen kívül a beilleszkedésben is segítségedre voltak. — Az egyetemen volt egy tanárom, aki a francia Fotó című lap szerkesztője volt. Sokat segített, bátorított és összehozott olyan jelentős kiadói szakemberekkel, mint például Georges-Emmanuel Clancier. — Ö az a Chancier, aki Illyés Gyula barátja volt és a magyar irodalom egyik legismertebb franciaországi terjesztője? —- Igen, ő az. Ebben az időben a Rombaldi Kiadó irodalmi vezetője, a francia Pen Club elnöke volt. A magyar irodalomhoz való vonzódása a 40-es években Franciaországba kerülő Gara László hatására alakult ki. Gara nyersfordításokat készített neki, ő pedig fordított ,Adyt, József Attilát és aztán természetesen jó barátjától, Illyés Gyulától is. Valószínűleg a magyarok iránti szimpátiája is 1. Georges-Emmanuel Clancier: A sziget királya 2. René-Victor Pilhes: Az átkozódó közrejátszott abban, hogy engem is támogatott. — Milyen műfajú könyvekben jelentek meg munkáid? — A Rombaldi Kiadónak volt egy nagyon érdekes, teljesen egyedi sorozata. Ismert regényeket adtak ki újra, szép kötésben, „irodalmi fotóriport” melléklettel. Ezek tulajdonképpen képes riportok voltak, amelyek bemutatták az író szülőföldjét, azt a vidéket, ahol él, dolgozik. Ebből a sorozatból úgy hetven könyvet én illusztráltam, köztük Clancier könyvét is. Könyvenként 30—40 képet közöltek, aztán egy interjú következett és persze a terjedelmesebb regény. Én szerettem volna egy olyan sorozatot is csinálni, ahol ez az arány felcserélődik. Sikerült is a J. P. Delarge Kiadónál elindítanom. Itt már bővebben, több fotóval mutattuk be az írókat és olyan részletekbe is belemehettem, hogy az író hogyan találkozik az emberekkel, mit mesélnek róla, hogyan fogadják regényeinek főszereplőit. Sajnos csak négy könyv jelent meg a sorozatból, s bár igen jó visszhangja volt, jó kritikákat kapott, a kiadó megszűntével a sorozatot is le kellett mondanom. — Nyilvánvalóan a könyvillusztráció vezetett el oda, hogy a „direktben” nem megfogalmazható képek helyett montázsokat készítettél. — Ezekben a munkákban éppen az volt az izgalmas, hogy az irodalmi szövegek asszociációk láncolatát indították el bennem és itt a szó szoros értelmében a könyv stílusának, hangulatának megfelelően azt csináltam, amit akartam. — Volt egy nagyszabású, húszkötetes sorozatod is, amelyben Franciaország megyéit mutattad be. — A Rombaldi Kiadó húsz megyéből kiválasztott egy-egy írót, akiket be kellett mutatnom. Egy éven át keresztül-kasul utaztam Franciaországot, Párizsba csak annyi időre jöttem, amennyi az anyagleadáshoz kellett. Rendkívüli élmény volt, mert így igazán megismerhettem az országot, az embereket. — Hol tart a budapesti Corvina Könyvkiadónál megjelenésre váró Párizs-könyved? — Valószínű, hogy az év karácsonyára kerül a budapesti könyvesboltok kirakatába, Georges- Emmanuel Clancier előszavával. Remélem elnyeri majd a nagyközönség elismerését. — Augusztusban a Műcsarnokban rendeznek kiállítást munkáidból. Milyen érzés az első — ilyen nagyszabású — bemutatkozásodra hazajönni? — Igazán örülök, hogy a Művelődési Minisztérium és a Magyar Fotóművészek Szövetsége megteremtett számomra egy ilyen fajta itthoni újrabemutatkozást. BODNÁR JÁNOS 38