Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
csobban jutnak hozzá, mintha egyénileg vásárolnák meg azokat. Ruzicska Józsefné, a Magyar Diafilmgyártó Vállalat főszerkesztője, a legújabb diafilmeket mutatta be, kiemelve a klasszikus magyar mesék és irodalmi alkotások nagyszámú dia-feldolgozását. Balassa Iván a „Néprajz mindenkinek” sorozat már megjelent köteteit (Magyar népviseletek, Történelem a népdalokban, Népszokások régen és ma, Népköltészeti antológia), illetve a jövőben megírandó munkák tervét ismertette. Faerstain Katalin (Dánia) kérte, hogy a hazai művészegyüttesek ne csak a fővárost, Koppenhágát, hanem a távolabbi szigeteken élő magyar klubokat is keressék fel. Csorba Tibor (Lengyelország) felajánlotta: szívesen vezet olyan nyári képzőművészeti tábort, melynek fő célja a képzőművészeti anyanyelv elsajátítása. Durovecz András Kanada) hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy jövőre lesz az első kanadai magyar települések megalakulásának centenáriuma, ami jó alkalom a kanadai magyarság történetének átfogó feldolgozására. Kemény Mihály (Franciaország) elmondotta, hogy a Magyar Nyelv és Kultúra Franciaországi Baráti Körének galériájában eddig mintegy száz képzőművész mutatkozott be. Felajánlotta, hogy a galéria a jövőben külföldi és hazai magyar alkotók közös tárlatait is megrendezi. A Kulturális Munkabizottság második ülésén — amelyen Maróti Gyula mellett Pomogáts Béla irodalomtörténész elnökölt — Cservenkó Judit, a Magyar Rádió „Szülőföldünk” szerkesztőségének vezetője felhívta a figyelmet a kazettán is meglevő Rákóczi- és Illyés-emlékműsorokra, majd a „Szülőföldünk” honismereti sorozatát ismertette. Ez utóbbi szintén beszerezhető kazettán. Daróczi Sarolta (Nagy-Britannia) az egyházak és az egyesületek együttműködésének szükségességét hangsúlyozta. Kemenes-Kettner Béla (Kanada) a magyar irodalmi művek angol nyelvű kiadását szorgalmazta, hiszen a másod- vagy harmadgenerációs magyarok sokszor már nem olvasnak magyarul, mégis keresik az angol nyelvű magyar irodalmi alkotásokat. Ormándy László (Nagy- Britannia) a külföldi magyar egyesületek együttműködésének lehetőségeiről szólt. Szadió Éva (Nagy- Britannia) javasolta, hogy rendezzék meg a nyugat-európai egyesületek művészeti csoportjainak fesztiválját. Egyetemi oktatók eszmecseréje Első alkalommal szerepelt az Anyanyelvi Konferencia programjában az egyetemi oktatók fóruma. A bevezető előadást Nyéki Lajos professzor, a párizsi egyetem magyar tanszékének vezetője tartotta. Mint elmondotta, az anyanyelvi mozgalom célja kettős: a külföldre szakadt magyarság nyelvi és kulturális identitás-tudatának megőrzése és a magyar kultúra terjesztése külföldön — ez a kettősség a felsőfokú magyar nyelvoktatásban is jelentkezik. A párizsi tanszék hallgatóinak több mint hatvan százaléka magyar származású. A francia tanítványok érdeklődésből foglalkoznak a magyar nyelvvel, kultúrával. Többek között megemlítette az elzászi francia Jean-Michel Kalmbach nevét, aki ma már több örkény-regényt — köztük a Rózsakiállítást — fordította le franciára. Éltető Lajos, az egyesült államokbeli Portland (Oregon) egyetemének tanszékvezető professzora arról az együttműködésről beszélt, amely a portlandi tanszék és a szegedi József Attila Tudományegyetem között kialakult. Idén ősszel mintegy harminc amerikai egyetemi hallgatót fogad a magyar egyetem. A program védnökségét vállaló Magyar Baráti Közösség most tárgyal Szegeden arról, hogy szegedi egyetemisták tanulhassanak Oregonban, Javasolta továbbá egy — az Anyanyelvi Konferencia keretein belül működő — olyan nyelvi intézet létrehozását, mint a nemzetközileg i? respektált német Goethe Institut. Hanák Péter történész úgy vélekedett, hogy nincs megfelelő képes történelemkönyvünk a külföldiek számára — egyetlen kivétel talán a Kosáry Domokos által írt, Várdy Béla által kiegészített tankönyv. Megemlítette, hogy a Magyar Hírekben közölt képes történelmi sorozat megjelenik könyv alakban is. Javasolta, hogy a közeljövőben rendezzék meg a külföldi magyar történelemtanárok találkozóját is. Várdy Béla tanszékvezető egyetemi tanár (Pittsburgh, Duguesne Egyetem) arról beszélt, hogy a ma-Egyetemi oktatók - ezúttal iskolapadban gyarsággal foglalkozó amerikai történelemtudomány két részre osztható: a magyarságkutatásra és az amerikai magyarság történetének kutatására. Ez utóbbi az amerikai történelemnek is része. Megemlítette, mint követésre érdemes példát, hogy az Egyesült Államokban elhunyt Vasváry Ödön gyűjteménye méltó helyre, Szegedre került. Adriányi Gábor, a bonni egyetem egyháztörténeti tanszékének munkatársa szorgalmazta a magyar kultúra hatékonyabb képviseletét az NSZK-ban. Konkrét javaslatokat tett nyelvünk és irodalmunk terjesztése érdekében. A csehszlovákiai nyitrai főiskoláról érkezett Révész Bertalan a szlovákiai magyaroktatás rendszeréről, a magyart oktató tanárok képzéséről számolt be. Fazekas Tiborc, a hamburgi egyetem magyar nyelvi lektora javasolta olyan kétnyelvű (magyar—német, magyar—angol, magyar—francia stb.) könyvek kiadását, amelyek a legújabb magyar irodalmi alkotásokat tartalmaznák. Ezek nem csak a nyelvoktatást segítenék, de felkeltenék a magyar nyelv iránti érdeklődést azokban, akik elsősorban a magyar kultúra iránt érdeklődnek. Ez utóbbiak száma ugyanis növekszik, míg a nyelvünk iránti érdeklődés jó esetben is csak stagnál. A Kanadából érkezett Várnai Pál, az ottawai Carleton Egyetem docense, úgy vélekedett, hogy a magyar irodalom legjelesebb alkotásait elsősorban angol nyelven kellene színvonalas fordításban kiadni, mert ezekre a könyvekre nemcsak a hatalmas angolszász nyelvterületen figyelnének fel, hanem más országokban is. Több figyelmet az egyesületi munkának Mangold Gyula (Dánia) és Szepessy Sándor (Franciaország) az egyesületi vezetők tanácskozása előtt A külföldi magyar egyesületek vezetőinek találkozóján a jelenlevők igen nagy száma is bizonyította a témák időszerűségét. A szórványmagyarság nagy része egyesületekben és egyházi közösségekben éli „magyar életét”, ezért — amint azt a hozzászólók is hangsúlyozták — nagyobb figyelmet kell fordítani az egyesületi munka elemzésére, a tapasztalatcserére, az eredményes módszerek széles körű megismertetésére. Szüts Pál, a Magyarok Világszövetségének főtitkárhelyettese a nagy múltú magyar egyesületek magyarságmentő, magyarságtudat-erősítő, nyelvmegőrző szerepéről és feladatairól beszélt. A vitaindító első hozzászólója Szepessy Sándor, a Dél-Franciaországi Magyar Nyelv- és Kultúra Baráti Körének elnöke volt, aki saját életútjával példázta, hogy aki meg akarja őrizni magyarságát, az' meg is teszi. Fenyvesi István (Anglia) felszólalásában gyermeke kérdését idézte: „Papa, miért tanuljak én magyarul, ha az iskolatársaim nem értik, amit mondok?” E gyakran felvetődő kérdésre Galántai Ambrus pedagógus — aki három éven át az egyesült államokbeli Albany-ban tanított — válaszolt. — „Azt kell felelni — mondta —, hogy azért, mert általa megismerhetsz egy népet és annak kultúráját! Ez jó dolog.” Ferrari Marika, a milánói Magyar Klub vezetője az „apanyelv” hatásait elemezte. Arról beszélt, hogy az olaszországi magyar asszonyok gyermekei a tradicionális olasz családi élet szabályai szerint az apák nyelvén gondolkodnak. Olyan mélyen gyökerező sajátosság ez, amelynek leküzdésére hosszú idő és kemény munka szükséges. A horvátországi magyarok képviseletében Szvoboda János arról beszélt, hogy Jugoszláviában alkotmányos garanciái vannak a nemzetiségek kulturális és nyelvápoló tevékenységének. Nyugat-Európában csaknem egymillió jugoszláv vendégmunkás dolgozik, közöttük magyar származásúak is. Ez utóbbiak idegenben sem kényszerülnek elszakadni magyar anyanyelvűktől és kultúrájuktól, mert tanárok és népművelők dolgoznak közösségeikben. Szólt arról is, hogy az államközi egyezmények alapján jelentős kulturális segítséget, tankönyveket, audiovizuális anyagokat és rendszeres támogatást kapnak Magyarországról. Tömössy László, a kanadai Kossuth Betegsegélyző Egylet küldötte, a közösség múltjáról beszélt: majd az egylet nevében jelentős pénzadományt, 33 ezer kanadai dollárról szóló csekket nyújtott át a budapesti Nemzeti Színház építéséhez. A segíteni akarás bizonyítékát szolgáltatták a Durovecz András vezette kanadai Űj Szó című lap barátai is. Daróczy Sára (Anglia) sürgette az egyesületek történetének megírását, a kallódó dokumentumok öszszegyűjtését és kiadását. A Kanadából érkezett Kemenes Kettner Béla a második generációs magyar ifjúság asszimilációjának folyamatát vizsgálta. Kárpáti József, az MVSZ nyugalmazott főtitkára, az egyesületi munka néhány kérdését érintette. A résztvevők egyöntetű véleményét Romhányi László (Anglia) fogalmazta meg, amikor tágabb fórumot, több időt és figyelmet kért az egyesületekben folyó munka elemzésére. Az ülés elnöke, Szüts Pál megköszönte az egyesületekben folyó lelkiismeretes és önfeláldozó kultúramentő munkát. Elmondotta: hazánk nagy figyelemmel kíséri a külföldi magyarok életét és munkáját. 7
