Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
VÁLASZTÁSOK UTÁN HÉTKÖZNAPI DEMOKRÁCIA „A csalódás szabadságát emlegeti valaki mellettem, ünneptelen módon, és éppen ma. Hogy ő szívből (no meg politikából) hálás az eddigi tanácsi képviselőjének, mert rajta gyakorolhatta a demokráciát. Tudja — magyarázta nekem —, olyan fontosképű férfiú volt, úgy járt a világban, mint egy hirdetőoszlop, mint aki már a pólyában is diktált a titkárnőnek, el sem lehetett képzelni pizsamában, vagy vakarózni, vagy lubickolni a Dunában, olyan volt az egész ember, mint egy felszólalás, s ha már éppenséggel muszáj volt, hát úgy mosolygott, mintha a sajtó képviselőjének mosolyogna: felragasztotta, mint egy álbajuszt. Évekig nem láttuk, aztán, amikor az egész utca büdös lett, mert elárasztotta a szennylé a pincéket, kerestük mindenütt, hiába, még a fogadóóráján is gépelt papír fogadott, hogy pardon, a kötelesség máshová szólította. A mi ügyünket egy kis tanítónő vállalta fel, el is intézte ... Na most a hirdetőoszlop bevonult a jelölő gyűlésre, mint egy valcerozó tank. Felálltam, hogy igazán szívből örülünk, csak jelöltesse magát, legalább gyakorolhatjuk a demokráciát. A tarkójáig szaladt a szemöldöke, nem értette. Mondom, egy voks nem sok, annyit sem kap ebben a teremben. Nem hitte. Fenyegetően nem hitte. De aztán meglátta. Pulykaveresen vonult ki, mint egy kabaré rosszul sikerült vége. Mi meg persze a tanítónőt jelöltük. Vagyis megtanultuk, hogy csak a jelentéktelen emberek fontoskodnak, és idézőjelbe csak az kapaszkodik, akinek semmi mondanivalója. Szóval a választás erre is jó. Ha tisztességesen csináljuk végig, a választásokon legalább megtanulunk válogatni. S a képviselők is megtanulnak — képviselni. ..” Egy újságíró kollégámtól ismerem az esetet, és nagyon megjegyeztem az említett jelölő gyűlésen elhangzottakat. No nem azért, mintha sok lenne nálunk az ilyen „valcerozó tank”, hanem a mondandó utolsó két mondatáért. Hogy a választásokon meg kell tanulnunk válogatni, s utána a képviselőknek képviselni... ÚJRA KELL ALAPOZNUNK A KÖZÉLETI KULTÚRÁT Valóban tetje volt most a szónak, a tettnek; dönteni, választani kellett, kit küldjünk az országos és helyi népképviseletekbe. Nem mindig volt így. Olykor — mint a napokban a kolléga találóan megjegyezte — az intézmények, a hivatásosan politizálok jóformán helyettünk is gondolkoztak. Ezért is érezhettük az utóbbi hetekben, hónapokban többször, hogy közéleti kultúránkat újra kell alapoznunk. Vagy ami több ennél: meg kell azt teremteni. Persze jó bázison, nem a nulláról indulva, mert igenis vannak nekünk ebben hagyományaink, vannak tapasztalataink, igaz csak a közeli időkből. S legfőképpen van rá igény: a felnőtt társadalom érett hangját hallhatta mindenfelé, aki járta az országot. Nem egy jelölő gyűlésen láttuk, amint leintették a semmitmondást, a szócséplést, lehurrogták a demagógiát és vastapssal jutalmazták az okos, komoly beszédeket. Persze választási rendszerünk egyes részleteit még tovább fogjuk vitatni. De egy biztos: elősegítette az alternatívákban való gondolkodást, ami a demokrácia egyik lényeges eleme. És ez — mint módszer — egész parlamenti rendszerünket gazdagítaná, amire régóta törekszünk. Állandó téma, hogy az országgyűlés egyes, hosszabb távra szóló koncepciókat és a társadalom szempontjából különösen fontos programokat akár két fordulóban is napirenden tarthatna. Ez a tárgyalási mód lehetővé tenné, hogy a parlament közvetlenül is számonkérje és ellenőrizze, hogyan építették be a végrehajtó szervek az első vita során kapott javaslatokat a kérdéses programba, illetve hogyan dolgozták azt át az országgyűlés kívánalmai szerint. Ugyanezt tennék egy-egy kiemelkedően jelentős törvénytervezet tárgyalásánál is. Az országgyűlés munkájában a legnagyobb fejlődés az állandó bizottságok tevékenységében érzékelhető. Itt aktív képviseleti munka folyik, vitáik közvetlenek, érvelőek, a bizottságok a hozzájuk tartozó területek jó ismerői. Mindez azonban még nem tükröződik eléggé az országgyűlés egészének tevékenységében. Ezért szorgalmazzák most Budapesten, hogy az állandó bizottságok az egyes előterjesztések megvitatása, ellenőrző funkciójuk gyakorlása során szerzett tapasztalataikat még szélesebb körben juttassák kifejezésre a plenáris üléseken. A politikai versengésben győzött képviselőknek most bizonyítaniuk kell, hogy országban, világban gondolkodnak, hogy a közjót és választóik érdekeit egyszerre és igen aktívan képviselik. Nem elégedhetnek meg a törvényhozással, a célok megfogalmazásával, a parlamenti ülésszakon való aktív részvétellel, hanem az országház falain kívül, a választóik körében is cselekvőén kell fellépniük a kijelölt célok valóraváltásáért, szervezniük, segíteniük kell a törvények végrehajtását is. Ezzel együtt fontos feladatuk, hogy demokratikus ellenőrzést gyakoroljanak a kormányzat, az államigazgatás tevékenysége felett. Nincs az a politika, amely a . tömegekben elégedettséget keltene, ha csak „fent” mennek rendben a dolgok, de „lent” eltorzulnak elvek, módszerek, eszközök. Éppen ezért a demokratikus ellenőrzésnek ma Magyarországon nagy jelentőséget tulajdonítanak. Kiváltképpen azért, mert az egyes ember számára — bármilyen széles is az érdeklődési köre — sok tekintetben nem az úgynevezett nagy politika, hanem munkahelyének anyagi körülményei és légköre, szűkebb lakóhelyének életviszonyai testesítik meg az országot, a hatalmi és kormányzati rendet, a politikát. S bár az országot egy központból kormányozzák, mégis ahány megye, város, község, gyár, szövetkezet, hivatal, annyiféle árnyalat, mert eltérőek az objektív és a szubjektív feltételek egyaránt. Ennélfogva a meghirdetett politikának és a megvalósult tényeknek a szembesítése elengedhetetlen. AZ ELLENŐRZÉS A NÉP JOGA ÉS DOLGA Amikor azonban ellenőrzésről beszélünk,- akkor nemcsak a különféle szervekre és szervezetekre, a bűnüldözésre, az igazságügyre, a hatóságokra gondolunk. Ezeknek hatásos működése nagyon kívánatos és hasznos. De bármilyen nagy apparátussal tevékenykednek is, a lakosságnak csak a töredékét vonják be a munkájukba. Márpedig az ellenőrzés az egész nép joga és dolga. Az a jó, ha mind többen kapcsolódnak be a népi ellenőrzési szervek, a kereskedelmi felügyeletek, a fogyasztói érdekvédelem munkájába. A népi ellenőrzéshez tavaly 5300 közérdekű bejelentés és 3200 panasz érkezett. Tartalmuk sajnos, hosszabb idő óta nem változik: szóvá teszik a szervezetlenséget, a fogyasztók megkárosítását, a lakásgazdálkodás negatívumait. E panaszok kivizsgálása mellett a népi ellenőrök 1984-ben tudatos vizsgálatokat is végeztek, elsősorban azokkal a társadalmi és gazdasági folyamatokkal kapcsolatban, amelyek döntően befolyásolják a népgazdaság ötéves tervének megvalósítását. A tavaly indított több mint 700 vizsgálat legfigyelemreméltóbb tapasztalata, hogy érvényesültek a külgazdasági egyensúly helyre-A BUDALAKK Festék- és Műgyantagyárban a dolgozók gratulálnak a testületük ál-24
