Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
teszi őket — önmagukkal ps"másokkal szemben. Konok fajta, mondják rájuk. A pusztamérgesi termelőszövetkezet is kicsi, mindössze kétezer hektáron gazdálkodik, mert errefelé minden falu önálló gazdasági egység. Elsősorban szőlőt termesztenek, bortermelésre rendezkedtek be. Innen, erről a vidékről ment el Gyuris Mária a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre — ahol az állattenyésztési szakot végezte el —, majd tanulmányai befejeztével ide jött vissza. A vékony, szinte szikár lányon látszik az itteniek szívóssága, mozdulatain érződik keménysége, mondatain őszinte szókimondó nyakassága. Az első kérdésem magától értetődő : — Miért jött vissza ide a diploma átvétele után? Nem lett volna jobb egy gazdagabb vidék termelőszövetkezetét választania? Néhány másodpercig gondolkozik a válasz előtt: — ... Itt valóban a verejtékükkel szerzik meg az emberek a betevő falatot. . . vagyis ugyanezzel a munkával jó földből máshol háromszor ennyit hoznak ki. Talán azért jöttem vissza, mert úgy láttam, sok mindenben el vagyunk maradva ... sok még a tennivaló a faluban és a téeszben, hogy elérjük más vidékek színvonalát. — Mindez, a józan megfontolás szerint, éppen az ilyen döntés ellen szól. — Észérvekkel ezt nem lehet megmagyarázni... itt születtem, ide tartozom — felelte. — Hogyan fogadták, mint női vezetőt? — Most már nincs baj ezzel. — Ezek szerint akkor akadt. Megint gondolkozik, mielőtt válaszolna. — A vezetőkkel akkor sem volt bajom. Inkább az idősebb beosztottaimmal, azokkal a férfiakkal, akiknek nem tetszett, hogy egy fiatalabb ember, ráadásul nő dirigáljon nekik. Akadtak hangos nézeteltéréseink. Nálunk ugyanis a „hivatal” nem ad automatikusan tekintélyt az embernek. Sőt még a tudás sem. Az életkor, az anyagi helyzet legalább ilyen fontos. Eltelik egy-két év, míg respektálják az új vezetőt. — És megszerezte a tekintélyt? — Igen. — Ma is ott dolgozik? — Már nem. Most itt vagyok a központi irodán, a jelenlegi munkaköröm tulajdonképpen átmenet. Ugyanis a szövetkezeti könyvelést átszervezzük . .. A mondat közepén nyit be a szobába a szövetkezet elnöke, Vecsernyés Ferenc. Mikor meghallja, hogy jövetele előtt éppen a könyvelés átszervezéséről esett szó, e témához hozzáfűzi : — Bár kis szövetkezetnek számítunk, manuális módon nem folytathatjuk a könyvelést, áttérünk a számítógépes adatnyilvántartásra, könyvelésre. Ebben Marikának nagy szerepet szánunk, hiszen most járja a közgazdasági egyetemet. Rövid beszélgetés után elköszön az elnök. Mi kocsiba ülünk. Meglátogatjuk Gyuris Mária otthonát, ahol édesanyjával együtt él. Űtközben arról mesél, hogy a háztájiban 800 tojótyúkot tart, meg száz kakast. — Ebben is különcnek számítok — teszi hozzá —, mert itt az emberek inkább gyümölcstermesztéssel foglalkoznak odahaza. — S miben számít még különcnek? — Itt nem nagyon lehet szórakozni. Az egészen fiatalok még csak-csak összejárnak a diszkóba, de az idősebbek inkább otthon ülnek esténként. Én más szórakozást találtam. Hetente háromszor Szegedre járok be, a közgazdasági egyetem ide kihelyezett tagozatára. Sokan nem értik, minek nekem még egy diploma? Nekem ez a szórakozásom, s néhány évig nem fogok unatkozni, az biztos. Hamarosan megérkezünk, s megcsodálhatjuk a több száz tarka tyúkot és kakast. A régi ól mellett már félig kész az újabb. — Ha lassan is, de haladunk előre — mondja Gyuris Mária édesanyja. Nézem a félig kész tyúkólat, fiatalember vidáman köszöngetett a folyosón a kollégáinak, s a beszélgetéseikből kiderült, a környezete számára ő még inkább Feri, mint Ferenc. Ezt jelezte öltözete is: barna zakó mikrokord farmernadrággal. Az egyik emeleti szobában ültünk le beszélgetni. Először arról kérdeztem, miért választotta a mezőgazdasági pályát. — Én falun születtem — felelte —, a Miskolc mellett Tornyosnémetiben. S minden embernek az életéről való elképzelését alapvetően befolyásolja a gyerekkor. Rámnézett, kielégít-e a válasz. — Felvételizett Gödöllőre. Elsőre sikerült? — kérdeztem tovább. — Igen. Eddigi életem során minden simán ment, egyenes úton. S már sorolta is ennek az egyenes útnak az állomásait. Az egyetemi tanulmányai végén mezőgazdasági gépészmérnöki karon végzett, a meghirdetett állások közül ennek a téesznek az ajánlata volt a legelőnyösebb a számára. Megpályázta, sikerült. — A mi generációnk szakmai 1. A Balatonfüred- Csopaktája Mgtsz nemesvámosi székhaza 2. A homokföld híres szőlője 3. A téesz az elmúlt években vezette be a hagyományos ászokhordós termelési mód mellett a modernebb technológiát. Képünk ennek tartályai 4. Gyuris Mária édesanyja a háztájiban nevelt tyúkokkal 5. Takács Ferenc FOTO: NOVOTTA FERENC majd a ház melletti akácfasort, s arra gondolok, amit a téeszelnök búcsúzáskor mondott. — Ez a föld a miénk, itt kell élnünk. Nem szabad megfutamodnia innen a mi generációnknak sem. • • Önállóan dolgozhatom A Dunántúl legismertebb termelőszövetkezetei közé tartozik a Balatonfüred—Csopaktája Mgtsz. Nemcsak azért, mert övék az egyik leghíresebb történelmi borvidékünk: a füredi, csopaki, paloznaki szőlőföldek java; hanem, mert okosan gazdálkodnak. Igaz, ebben a gyors fejlődésben segítik őket a jó földek is: 13 ezer hektárt művelnek meg. Takács Ferenc hamarosan megérkezett. A harminc év körüli előrejutása: hosszú menetelés, sok kis állomással — mondta. — Nincs lehetőség a gyors kiugrásra, mint a negyvenes évek végén, de nincsenek nagy akadályok egyikünk előtt se. — Az eltelt négy év során érzett-e valamiféle tudatos menedzselést? A téesz vezetői figyelemmel kísérik, segítik pályafutását? — Igen. Ahogy módot kaptam, hogy megismerjem a téesz egész szervezetét. A vezetőket helyettesíthettem, így nem érdeklődő „kívülállóként”, hanem belülről ismerhettem meg egy mechanizmus működését. — Ahogy hallottam, ezen az egyenes úton mégis bekövetkezett egy kisebb „kanyar". Vagy nem az volt? — Tulajdonképpen az: 1982- ben ösztöndíjasként tizenegy hónapra kikerültem az Egyesült Államokba ... Az itteni vezetők az első pillanatban meg is lepődtek, mikor előálltam az ötlettel. — Hogyan történt? — Nagyon egyszerűen. Egy újságban, a Szabad Földben olvastam, hogy a mezőgazdasági minisztériumban lehet pályázni kinti „farmergyakorlatra”. A feltételeknek megfeleltem, a munkahelyem támogatta az elképzelésemet. Beküldtem a jelentkezésemet. Behívattak, angolból kellett vizsgát tennem. Hittem is, nem is, hogy sikerül. De örülni csak akkor mertem, mikor megkaptam az értesítést: utazom. 1983 februárjában Takács Ferenc negyedmagával egy kaliforniai borkombinátba került, a San Franciscótól hatvan mérföldre fekvő Mantecába. — Ez a kilencedik-tizedik legnagyobb ilyen üzem az Egyesült Államokban. Évi egymillió hektoliter bort állítanak elő. Csak öszszehasonlításul: Magyarországon összesen ennek ötszöröse készül. S ami a legcsodálatosabb: ezt a mennyiséget mindössze hetven ember állítja elő. Igaz, a szőlőt legnagyobbrészt vásárolják. — Mit látott, mit tanult ott? —- Először is szervezettséget, precizitást és takarékosságot. Nagyon tetszett, hogy ott „olyan nincs, hogy nincs”. Ha valamilyen alkatrész, vagy bármi kell, felemelik a telefont, és a. kért dolog a megbeszélt időben megérkezik. A borkészítési előírásokat hajszálpontosan betartották. Egy tized fok eltérésnek számított a must érlelésénél. Azonnal korrigálták. Így elérték, hogy a szőlő minden íze, zamata átment a borba. — Melyik bor ízlett jobban: az ottani vagy az itthoni? — Kaliforniában ideális az időjárás a szőlőnek, áprilistól október végéig egy csepp eső sem esik, csepegtetős módszerrel öntöznek. így elkerülik a szőlőbetegségeket, a peronoszpórát, a lisztharmatot. Kiváló szőlőfajtákat termesztenek, s végül tökéletes a feldolgozás... és nekem mégis a hazai bor jobban ízlik. — Miért? — Az időjárás hátránya, hogy a szőlőnek kicsi a savtartalma. Ezt később mesterségesen pótolják. — Letelt a tizenegy hónap és visszatért Nemesvámosra ... — Gyönyörű volt, szép volt, de ennyi élménytől telítődik az ember. Olyan volt, mint egy nyaralás, aminek alig várjuk a kezdetét, meg a végét — zárja le az útibeszámolót. — Csak még egy kérdést: jól érzi magát a szövetkezetben? — Jól. A vezetőségünk fiatal, negyven év körüliekből áll, akikben lendület van. A téesz gyorsan fejlődik, így az anyagiakra sem panaszkodhat senki nálunk. Ami a munkámat illeti, annak örülök a legjobban, hogy hagynak önállóan dolgozni. Csak a végeredmény érdekes, a többi az én dolgom. Ügy érzem, ide tartozom. Nem csak azért, mert itt a munkakönyvem. P. 1. 15
