Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
Füst Milán A Magyarokhoz! Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét hízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Eeremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is. Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott E nemes-szép alakzat. . . Rossz idők futottak el feletted', Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak, Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték világodat, Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid, — majd a vad burjánzás Mindent ellepett utána, — oly termés volt ez e térségeken emberek! Hogy üszőkké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie. . . De légy türelmes, — szólok hozzád, — vedd a Libanon Os cédrusát, e háromezeréves szüzet, — rá hivatkozom, mert onnan vándoroltam egykor erre 'lékintsed őt, — türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong, De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt. Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel, Borúlátódra majdan rátekint. Elalld meg szavam! Én prófétáktól származom. 1934
