Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-06 / 14. szám
Vízvédelem a Balatonnál tyán az új szennyvízelvezető A fővárosban a lakások 95 százalékához csatlakozik a vízvezeték-hálózat, az övezetben csak az otthonok feléhez. Nem véletlenül emeli ki a fejlesztési koncepció, hogy az elkövetkező időszak legfontosabb feladata az övezetben épp az úgynevezett kommunális beruházások növelése, vagy központi erőforrásból, vagy — ha erre nincs mód — helyi erőből. Az általános iskolákban még mindig gondokat okoz a zsúfoltság, a tanteremhiány. Sok iskolában nincs tornaterem, megoldatlan a napköziotthonos ellátás és az étkeztetés — bár a szülők nagy része reggeltől késő délutánig dolgozik. Kevés a pedagógus, az üres helyeket nyugdíjasokkal és képesítés nélküli nevelőkkel kell betölteni. A középfokú tanintézetek száma sem magas, de ez áthidalható, hiszen a fiatalok többségének jut hely a budapesti gimnáziumokban, szakközépiskolákban és iparitanuló-intézetekben — éppen a fővárosi és a Pest megyei szervek együttműködése révén. A járó- és fekvőbetegellátó egészségügyi intézményhálózat is jelentősen bővült, új kórházak, osztályok, pavilonok épültek, és a főváros peremkerületeiben létesült intézményeket — például a korszerű Dél-pesti Kórházat is igénybe vehetik a Budapesten kívül lakók. A kereskedelemben is csökken a különbség a főváros és a környező települések között — hála a tucatnyi üzletközpontnak, áruháznak, magánkereskedésnek. Előre látható, hogy — míg a főváros és az ország lakossága az ezredfordulóig várhatóan tovább csökken, vagy legalábbis stagnál, addig — a budapesti agglomerációs népességé mintegy 75 ezer fővel nőni fog. Elsősorban a további bevándorlások révén. A terv hangsúlyozza, hogy a letelepedés mértékét mérsékelni kell, ha szükséges, adminisztrációs intézkedésekkel is, hiszen sem a főváros, sem ez a negyvenhárom település nem bír el sokkal több lakost. Kívánatos, hogy a gyűrűben és a fővárosban élők életkörülményei azonosak, de legalább hasonlóak legyenek. A gazdasági tevékenység igazodjék a térség adottságaihoz, mérsékelni kell a budapesti székhelyű vállalatok részvételét és szerepét a termelés irányításában — szögezi le a feladatterv. A távlati terv részletesen taglalja — nyilván az övezet lakóinak megelégedésére — az infrastruktúra fejlesztését, a közlekedés, a lakásellátás, az oktatás és a környezetvédelem kérdéseit. Ezek mindmind hozzájárulhatnak a lakosság életkörülményeinek javításához. Mert végül is ez a cél. Emberi körülményeket teremteni egy — történelmi távlatban villanásnyi idő alatt született és elburjánzott — település-dzsungelben, amely hamarosan félmillió ember lakhelye lesz. S lesz-e otthona? Ez részben rajtuk, részben a már említett fejlesztési lehetőségeken midik. BÁLINT B. ANDRÁS FOTO: GRNÁK LÁSZLÓ A Balaton Közép-Európa legnagyobb édesvizű, sekély tava. Területe közel 600 négyzetkilométer, partvonala 240 kilométer. Ez a táj az ország egyik legjelentősebb s legfontosabb üdülőövezete, amelyhez 150 település tartozik. Egy év alatt átlagosan több mint 800 ezer vendég fordul itt meg kétharmadrészben a nyári főidényben. A külföldi turisták közül minden ötödik tölti itt ideje nagy részét. Innen származik Magyarország idegenforgalmi devizabevételének csaknem egyharmada. A Balaton partján épült fel az ország magánüdülőinek, hétvégi házainak egynegyede, s ide összpontosul a szociálturizmus — a szakszervezeti és vállalati szervezett üdülés — beutaltjainak közel 60 százaléka. Ez a sok ember elsősorban fürödni akar. Entz Géza és Sebestyén Oszkár 1942-ben még joggal tekintette a tó vizét hígított (kalcium-karbonátos) ásványvíznek, amelyben „a foszfor és nitrogén vegyületek igen csekély mennyiségben vannak jelen”. Mi a helyzet ma? Üdülőtóból halastó? Az elmúlt húsz évben a tó vízgyűjtő területének ipara, mezőgazdasága, de főként településhálózata viharos gyorsasággal fejlődött. Ettől az ütemtől azonban elmaradt a vízvédelmet szolgáló infrastruktúra — a tározómedencék, a szennyvíztisztítók és elvezető csatornák — kiépítése. Ezért nőtt többszörösére az a tápanyagmennyiség, főként foszfor és nitrogén, ami egy év alatt a tóba jutott. Szerencsére a tó terhelése nem volt egyenletes. Ezek a szerves anyagok, amelyek a vízháztartás egyensúlyát felborulással fenyegették, főként a keszthelyi és szigligeti öbölben gyűltek öszsze, tehát a Balaton nyugati felét terhelték. Oda jutott tehát a szervesanyag-áradat kétharmada, ahová a nyaralóknak csupán 30 százaléka utazott pihenni. Ezeken a területeken nem csupán az alga és a balatoni hínáregyüttesek — a süllőhínár és a békaszőlő — szaporodtak el, hanem megjelent a súlyom és a kolokány is. Ezek tömeges előfordulási helyükön egymásra telepedve, több rétegben töltik ki a vízteret, s azt fürdésre, sportolásra és közlekedésre lassanként alkalmatlanná teszik. A tó nyugati felének jórésze előbb elszürkült, majd megbarnult (halastó jelleget öltött). A középső medencében a fokozódó algásodást a tó víz elzöldülése jelezte. Ilyen volt a helyzet a vízminőségromlás mélypontján, 1973 és 1975 között. ismét kékül a víz? Az elmúlt tíz évben a szakértők átfogó környezet- és vízvédelmi programot dolgoztak ki, amelynek tudományos előmunkálata — a Balaton természetvédelmi kutatása — nemzetközi érdeklődést és elismerést váltott ki. Jelenleg, ahogy azt az 1983-ban, majd az idén januárban hozott minisztertanácsi határozatok értékelték, a program végrehajtásának második szakaszában, annak is a kezdetén tartunk. Az első szakasz fő feladata az volt, hogy megállítsa a vízminőség további romlását. Ehhez mindenekelőtt víztározókat kellett építeni, hogy a vízfolyásokat előzetesen megszűrjék, ülepítsék, s megoldják a csapadékvíz előgyűjtését. A műszaki tervek — távlati célként — 13 nagy víztározó megépítését irányozzák elő. Ezek összesen 210 millió köbméter vizet tudnak befogadni. E mennyiség felét egymagában a kisbalatoni tározó gyűjti össze, amely a Zala vizének ülepítő előszűrését oldja meg. A tározók kiépítése mellett megkezdték a tó kérnyéki szennyvízcsatorna-hálózat fejlesztését is. További beruházásokat kívánt meg a községi, városi szennyvíztisztító telepek építése, valamint újabb s újabb vízmű- és ivóvízvezetékek lefektetése is. A Balaton-vidék vízvédelmi fejlesztésére 1970 óta az állam több mint 20 milliárd forintot fordított. Ahhoz, hogy a teljes vízháztartási egyensúly helyreálljon, még további 36 milliárd forint szükséges. Mire tellik ezekből az összegekből? Az eredeti előirányzaton felül elköltött egymilliárd forint tette leginkább lehetővé, hogy határidő előtt befejezzék a Kis-Balaton rekonstrukciójának első ütemét: a 21 négyzetkilométeres első medencét tavasszal elárasztották. Lényegesen gyorsabban építik ki 16 Balaton-parti település csatornahálózatát is. A vízgyűjtő térségben befejezték 21 állattartó telep felújítását. Innen a jövőben semmiféle hígtrágya nem fogja szenynyezni a vízfolyásokat. Megnőtt a szennyvíztisztító művek teljesítménye. Különösen sok foszfortalanító berendezéssel szerelték föl őket — a tizenegyediket nemrég Révfülöpön avatták föl. Ezért ma már a leülepítéssel fizikai úton tisztított szennyvíz 86 százaléka kémiai úton is megtisztul. Üzembe helyezték Akaratyrendszert, amelyet nemsokára Boglárlellén egy regionális víztisztító telep munkába állítása is követ. Így a" keleti part mentén már megtisztított szennyvíz sem kerül a tóba, s az összes tisztított szennyvíz nagyobbik részét más vízgyűjtő területekre tudják átvezetni különböző folyók és csatornák közvetítésével. Mindezzel elérték, hogy 1984 óta javul a tóvíz minősége. Kíméleti idő A kormány idén januárban jóváhagyta a balatoni üdülőkörzet hosszú távú fejlesztési programját. Ez abból indul ki, hogy a vendégforgalom már 1980-ra elérte azt a szintet, amelyet az ezredfordulóra terveztek. Ezért nem lehet cél, hogy ennél több vendég töltse itt a szabadságát. A 435 ezer szállásférőhely 15 év alatt csak tízezer férőhellyel gyarapodhat. Cél viszont, hogy a vendég érezze jól magát. Ehhez tovább javítják a vízminőséget, de korszerűsítik az elavult szállodákat, kempingeket is. A mainál jobb köztisztasági és higiéniai feltételeket teremtenek, s magas színvonalra emelik az alapvető ellátási szolgáltatásokat is: a strandolás, a sportolás, a szórakozás létesítményeit, valamint a boltokat. A vízvédelem segítségével az évtized végéig a tartós javulás előfeltételeit fogják megteremteni. Befejezik a Kis-Balaton rekonstrukcióját, s több kisebb víztározót is átadnak rendeltetésének. Megoldják azt is, hogy a tóba sehol se kerüljön még tisztított szennyvíz sem. 1990-ig érvényben marad a szigorú építkezési tilalom, amelyet 1983-ban vezettek be. A Balaton vizének biológiai terhelése tehát ezekben az években bizonyosan nem fog már nőni; megindulhat a vízre nézve káros növényvilág szerény mértékű, idővel azonban felgyorsuló visszahúzódása. Igazi fordulattal £i_Js«Vétkező évtized során számolnak a tervek. A fejlesztés e harmadik szakaszában a vízvédelmi infrastruktúra teljesen kiépül. Ez fokozatosan lehetővé fogja tenni, hogy a Balaton a maga 8—900 ezer üdülővendégét ismét olyan tiszta vízzel fogadja, mint amilyen már egy emberöltővel ezelőtt volt. KRONSTEIN GÁBOR 15 T
