Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-06-22 / 13. szám
EMBER MÁRIA Abszolútok — Ki az abszolút apáca? — Akinek már a nagymamája is apáca — Mi az abszolút aszály? — Amikor a fa fut a kutya után ... * — Mi az abszolút korszerű? — Ha a számítógép pszichiáterhez fordul, mert nem érti meg a programozója... Arisztid-viccek Arisztid és Tasziló találkozik az utcán. — Képzeld, Tasziló, ma boldog atya lettem! — újságolja büszkén Arisztid. — Nahát — álmélkodik Tasziló —, így titokban tartani... Semmi jelét nem lehetett látni... Add át, kérlek, hódclatteljes kézcsókomat és legőszintébb szerencsekívánataimat a grófné őnagyságának! — Meg vagy őrülve, kérlek?! Még csak az kéne, hogy értesüljön róla! * Arisztid sétál a feleségével a pesti Dunakorzón. Egyszercsak felröppen előttük egy galamb, és rápottyant valamit a grófné prémgallérjára. A grófné megborzong. Azt kérdezi: — Arisztid, kérem, nincs magánál egy kis papír? — Van, drágám. De hogy repüljek utána? Paraszt-viccek Apa és fia fát vág az erdőn. Egyszercsak megszólal a fiú: — Isten vele, édesapám! — Hová mész, fiam? — csodálkozik az apa. — Én ugyan sehova. De édesapám felé dől a fa. * Sírva panaszkodik egy fiatalasszony a papnak. Dolgozik mindennap látástól vakulásig, kiszolgálja idős, beteg apját és erős, rabiátus férjét, ráadásul még verik is mindketten! A pap magához hívatja az apát, és összeszídja: — Mit ütöd azt a szegény lányt? Elvesztetted a józan eszed? Nem elég, hogy a vöd is kezet emel rá? Az öreg paraszt furfangosan mosolyog. — Hát nem érti a tisztelendő úr? — kérdezi. — Megadom neki! Ha ő veri az én egyetlen lányomat, én is verem az ő hites feleségét. Zsidó-viccek Elmegy a szegény Schwarcz szerencsét próbálni. De mielőtt elindulna világgá, rábízza a papra egyetlen leányát: VICCGYŰJTEMÉNY A vicc - irodalmi műfaj. A jó vicc feszes, drámai szerkezet. A drámával való rokonságát bizonyítja, hogy sokszor párbeszédes; a dialógusnak kell a szereplő személyeket, valamint a helyzetet, amiben leledzenek, megjelenítenie. Máskor, amikor kissé ráérősebben elbeszél, a vicc a novellához áll közelebb; de hát dráma és novella, mint tudjuk, egy tőről sarjad. Annak, aki írásra adta a fejét — aki tehát egy életen át írni próbál megtanulni —, külön tanulság a vicc tömörsége. Az, ahogy le van hántva róla minden fölösleges ciráda, ékítmény. A vicc drámai sűrítéssel dolgozik, csupán a szükséges minimális jellemzést adja; tipizál. Sokféle kategóriába sorolhatók a viccek. A politikai vicc talán Napóleonig követhető visszafelé az időben; a történelmi hullámverés kisodort néhány rég alámerültnek vélt Napóleon-viccet a partra, s azok továbbgördültek, mint Hitlervagy Sztálin-viccek. A különféle történelmi elnyomatások újratermeltek zsidóvicceket, vagyis olyan poénokat, amelyekkel elnyomottak vigasztalták magukat nehéz időkben. A történelmi osztályok is megörökítődtek viccekben. Az arisztokrácia megszemélyesítője, Arisztid agyalágyult utasításokat szokott volt adni inasának, Jeannak, és ajdeblödségeket mondott barátjának, Taszilónak. Szerencsére nem igaz az a mondás, hogy „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek”, mert a viccek is elöregszenek. Rendkívül érzékenyek ugyanis a táptalajra, amelyből fakadnak; mihelyt kihúzzák alóluk a talajt, érvényük is megszűnik. A paraszti életforma változásával — továbbá a tömegtájékoztatási eszközök egységesítő hatása következtében — a régi típusú, tempós, hol úrinak, hol „népidnek nevezett adoma elhal, és átadja helyét a felgyorsult élettempóhoz jobban illő „urbánus" viccnek. A gyűjtők boldog emberek — mondta Goethe, maga is gyűjtő. Én is jól éreztem magam, amíg e kötet anyagát gyűjtöttem, válogattam, áiírism és újraírtam, olykor fordítottam (mert a pesti vicc nemegyszer külföldről tér haza, és mint a bumeráng, kólintja főbe azt, aki idegen vicclapokban szemelget.) Jóllehet, ebben a könyvben a viccek ciklusokra vannak osztva, elgondolásom szerint mégis valahogy úgy következnek egymás után, ahogy társaságban szoktuk mesélni őket. Hogy az egyikről eszünkbe jut a másik. — Aztán Rebbelében, jól vigyázzál, kérlek, az én Rebekámra. Ö az én egyetlen kincsem, amióta szegény feleségem meghalt. Nincsen nekem semmi másom a világon. — Jól van, Schwarcz, menjél csak nyugodtan — bíztatja a rabbi. — Majd mi vigyázunk kincsedre, Rebekádra. — Igen, de én mégsem vagyok nyugodt. Az a növendék, aki... a házatoknál lakik ... máris nagy szemeket vet Rebekára. — Ne félj — mondja a pap —, megvédjük mi a bóhertől a te kincsedet, Rebekádat. A feleségem mellett fog aludni. Amikor egy fél év elteltével a szegény Schwarcz megint visszatér, domborodik jócskán a Rebeka hasa. Schwarcz beront a rabbihoz: — Szépen vigyáztatok az én kincsemre, Rebekámra! Hát nem felcsinálta az a rusnya bóher! — Ne ordítozz velem, Schwarcz, az én házamban. Mi igenis vigyáztunk a te kincsedre, Rebekádra. A feleségem mellett aludt, szélről. A bóher nem érhetett el hozzá. Mert a hóhér meg az én oldalamon aludt, az ágy másik szélén. És ha el akart volna jutni a lányodhoz, akkor előbb át kellett volna neki másznia énrajtam, aztán a feleségemen, és arra mi biztos felébredtünk volna. Schwarcz a haját tépi kínjában. — És arra nem gondoltatok, Rebbe, hogy a bóher egyszerűen leszállhat az ágy túlsó pereméről, átmehet a szobán, és eljuthat az ágy innenső peremén az én Rebekámhoz? A pap széttárja karját: — Hacsak úgy nem ... * A zsidó pap fia kikeresztelkedik. A hír nagy izgalmat vált ki a hitközségben. Az egyik agg súlyos szemrehányásokkal illeti a rabbit: — Rebbelében! Hogyan engedhetted idáig fajulni a dolgokat? Hogyan lehettél ilyen elnéző? ... De várj csak, fogsz te még az örökkévaló trónusa előtt állni! Mit mondasz majd, ha az Űr kérdőre von? — Mit mondok, mit mondok? Ez igazán nem gond. Hogyha bármit kérdez, azt fogom felelni: nü és a Maga fia? * Ember Mária: Viccgyűjtemény című kötete nemrég jelent meg a Minerva Kiadó gondozásában Kaján Tibor rajzaival. A fasizmus előtti Berlinben történt állítólag, hogy az egyik nagy áruháztulajdonos (már régen kikeresztelkedett zsidó) eljegyezte 20
