Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-06-08 / 12. szám
Weiner Leó emléktalálkozó HOGYAN KELL BÁNNIA ZENÉVEL? „Nagyon sokszor gondolok mélységes hálával arra, hogy kevés muzsikusnak adatott meg, hogy olyan mesterek készítsék jel a pályára, mint engem és maroknyi — no mondjuk két maroknyi, vagy egy köténybe férő — diáktársamat. Kodály Zoltán tanított meg reá, hogy mi is a zene művészete és Weiner Leó mutatta meg nekünk, hogy hogyan kell vele bánni...” — Így vall a világhírű karmester, Doráti Antal az Emlékeink Weiner Leóról című könyvben, amelyet a Zeneműkiadó Weiner Leó születésének centenáriuma alkalmából adott ki. Ugyanő — Doráti Antal — vezényelte a Magyarok Világszövetsége és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola által rendezett Weiner Leó emléktalálkozó díszhangversenyét. A centenárium alkalmából Weiner-emlékszobát avattak a Zeneakadémia legendás XXIII-as termében, ahol a „tanár úr” több, mint fél évszázadon át, 1908- tól 1959-ig tanított. Óvatos becslések szerint legalább ötszázra (!) tehető a külföldön élt vagy élő Weiner Leó-növendékek száma. Ötöt szólaltatunk most meg közülük, pályájuk alakulásáról, művészi tevékenységükről kérdezve őket. A Londonban élő Pauk György hegedű- és Franki Péter zongoraművész az évforduló tiszteletére előadta Weiner Leó Fisz-moll szonátáját. — Tízéves gyerekek lehettünk, amikor először együtt játszottunk — emlékezik Pauk György —, és azóta is gyakran lépünk fel közösen, bár időközben trióvá alakultunk; Ralph Kirschbaum amerikai csellista csatlakozott hozzánk. Évente két tucatnyi koncertet adunk a trióval és szólistaként is játszom különféle zenekarokban. Szeretném is csökkenteni a fellépések számát, másik szenvedélyem, a tanítás miatt. Londonban a, Guilhall School of Music-ban vezetek mesteriskolát. Egy ígéretes hazai tehetség is tanúit nálam, Stuüer Gyula. Sokszor játszom együtt Solti Györggyel, Doráti Antallal és számos más magyar karmesterrel. Nincs olyan része a világnak, ahol ne találkoznék magyar muzsikussal — a többségük Weiner-tanítvány —, és ilyenkor az ember azonnal otthon érzi magát ... — Mikor hallhatjuk legközelebb? — Júniusban jövök újra. Sebestyén János orgona- és csembalóművész barátommal lemezre vesszük Händel valamennyi hegedű- és zongoraszonátáját. Virizlay Mihály gordonkaművész 1956 óta él Baltimoreban (USA); csellót és kamarazenélést tanít a Peabody-Hopkins egyetemen. Előadóművészként a kortárs zenét helyezi előtérbe. — Nemrégiben mutattam be Joseph Castaldo amerikai komponista új művét — mondja Virizlay Mihály —, amely Sosztakovics csellóversenyeihez hasonlítható. Tavaly koncerteztem először Kecskeméten a Kodály intézetben, Robin Kissinger amerikai zongoraművésznővel. Szokolay Sándor szólószonátáját, Kodály cselló- és zongoraszonátáját, valamint Rondóját játszottuk. Ez utóbbinak egyébként az én előadásomban volt az ősbemutatója. Az 1910-es években írott Rondó kéziratát Kodály Zoltánná küldte el nekem, már a Mester halála után. — Tanítványainak jelent-e valamit, hogy a professzoruk magyar? — Nagyon örülnek neki, mert ez jó ajánlólevél számukra. Az egyetemen „magyar szobám” van, a falakon Liszt, Bartók, Kodály és Weiner arcképe, hazai fotók, a zongorán magyar terítő. Amikor most visszautazom, így mondom: hazamegyek, ha onnan jövök Magyarországra, akkor így: hazajövök. — És mikor jön haza legközelebb? — Augusztus 4-én szólóestet adok a fértődi Esterházy-kastélyban. Gerle Róbert hegedűművész az 1946-os párizsi versenyen tűnt fel. Az Egyesült Államokban Enescu növendéke lett, majd Stradivari hegedűjével járta a világot. Játékát fölényes technikai tudás és poétikus előadásmód jellemzi. — Ma már kevesebbet hegedülök, inkább vezényléssel és tanítással foglalkozom — mondja Gerle Róbert. — Baltimore-ban a Maryland egyetemen a hangszeres zeneszaknak vagyok igazgatója; kamarazenét tanítok és az egyetem szimfonikus zenekarát vezénylem. Ugyanakkor Washingtonban a Katolikus Egyetemen is oktatok. Megbíztak egy kamarazenekar, a Washington Symphony vezetésével és dirigálom a Friday Morning Music Club Orchestrá-t, amely megtévesztő elnevezése ellenére hivatásos együttes. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy nyaranta Észak-Karolinában a Brevard Music fesztiválon az ottani zenekart vezényelem, akkor összesen öt „zenekarom” van ... — Gyakran játszik magyar műveket? — Természetesen. Feleségemmel, Marilyn Neeley amerikai zongoraművésznővel lemezre vettük például Weiner Fisz-moll szonátáját, és rendszeresen játszom, vagy vezényelem Dohnányi, Bartók és Kodály műveit. Berkovits Tibor hegedűművész, Weinerlevelek kéziratával érkezett Hollandiából, amelyeket a Zeneakadémiának ajándékozott. Berkovits Tibor rutinos „interjúalany”, most mégis izgul egy kicsit, mert a Zeneakadémia úgynevezett „szólista szobá”-jában beszélgetünk, ahol újra éli a hajdani koncertekre való készülés izgalmát. 1957-ben feleségével, Schneider Hédy zongoraművésznővel — ő most betegség miatt nem tudott eljönni Budapestre — hivatalos szerződéssel utazott hollandiai, majd nyugat-európai koncertkörútra. — 1965-ben hívtak meg a Maastricht-i Konzervatóriumba — emlékezik Berkovits Tibor —, ahol feleségemmel azóta is tanítok. Egyszer Weiner Fisz-moll szonátáját játszottuk a holland rádióban, s ezt meghallgatta a hollandok Kodálya, Hendrik Andriersen. Ezután írt számunkra egy hegedűversenyt. Itthon Székely Endre tisztelt meg minket ugyanezzel... — Hogyan kerül egy magyar hegedűművésznő Honoluluba? — kérdem Marianne Fleece Hojjmannt, akit régi kollégái Hoffmann Marikaként ismernek. — Kerülő úton! Pályámat a Székesfővárosi Zenekarban kezdtem 1945-ben — ez volt az Állami Hangversenyzenekar elődje —; akkoriban nemigen játszottak nők a zenekarban. 1947-ben Waldbauer Imre professzort követtem az Egyesült Államokba, Iowába: asszisztense lettem az ottani egyetemen. Ott ismerkedtem meg férjemmel, akinek betegsége miatt állandó napsütésre volt szüksége. Kezembe került valamelyik zenei szaklap, amelyből megtudtam, hogy Baráti György csellista a honolului zenekar karnagya. Levelet váltottunk és hamarosan áttelepültünk a Hawaii-szigetekre. Férjem az egyetemen tanít, én koncertmestere és elsőhegedűse vagyok a zenekarnak. — Találkozik-e Honoluluban honfitársakkal? — Hogyne, mintegy kétszáz magyar él ott; működik egy Magyar Klub, ahol havonta egyszer összejövünk. Nemrégiben például Ybl Miklós, a neves építész egyik leszármazottja tartott hazai élménybeszámolót; itthon járt az Operaház megnyitásakor. A hazai ízek nagyon hiányoznak. Hacsak lehet, magyar ételeket főzök. A férjem nagyon szereti a töltött káposztát, és a paprikás csirkét. Az én kedvencemet nagyon nehéz elkészíteni: Honoluluban ritkán kapható az az „olasz szilva”, amelyből igazán jó szilvásgombócot lehet főzni.., A. G. — B. A. Pauk György hegedűművész (Nagy-Britannia) Gerle Róbert hegedűművész (USA) Virizlay Mihály gordonkaművész (USA) Hoffmann Mariann Berkovits Tibor hegedűművész hegedűmüvésznő (USA) (Hollandia) fotO: novotta ferenc 14
