Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-05-25 / 11. szám
KIÁLLÍTÁS A NEMZETI SZÍNHÁZÉRT A színpad egy deszkája tőlem származik majd Gvöry Eszter New Yorkban élő iestőművésznő kiállítást rendezett kepeiből a budapesti Vörösmarty téren a Csontváry-teremben. A festmények eladásából származó teljes bevételt felajánlotta a Nemzeti Színház építésére. A történetemet azzal kell kezdenem; egyáltalán hogyan lettem festő? Huszonnégy éves koromig eszembe sem jutott a festészet, legfeljebb csak annyit rajzoltam, amenynyi egy gyerek számára az iskolában kötelező. Huszonegy évesen külföldre kerültem, egy osztrákhoz mentem férjhez. De rövidesen, alig egy év múlva, ahogy mondják, ismét a kezembe vettem a vándorbotot, s hamarosan Münchenben találtam magam. Tulajdonképpen itt kezdődött a művészi pályafutásom: beiratkoztam egy színházi díszletek tervezését oktató iskolába. Elvégeztem, s talán már nem mondok meglepőt, hogy ezt követően Milánóban éltem. Itt egy Theatro della Mascara nevű színház számára készítettem díszleteket. így utólag visszaemlékezve, gyönyörű éveket töltöttem el ebben az itáliai városban, hiszen fiatal voltam, tele vidámsággal, életkedvvel. Őszintén bevallom, kis szkeccseket is csináltam, vízfestményeket, amelyeket 2—3000 líráért árultam a turistáknak. Egy utcarészletet ábrázoló vízfestményemet évekig hurcoltam magammal, még akkor is őriztem a bőröndömben, amikor 1966-ban Amerikába, New Yorkba költöztem. Aztán elajándékoztam egyik ottani barátomnak, aki ma is állítja, ez a legjobb festményem. Tulajdonképpen a New York-i letelepedésemből számítható az én festészeti pályafutásom, itt kezdtem el ezzel komolyabban foglalkozni. Az első korszakomat afféle politikai festészetnek nevezném. Haragszom erre, haragszom arra, és kifestem magamból. így utólag értékelve, elsősorban arra volt jó számomra, hogy megtanuljam az olajtechnikát. Az eddigiekből is kiderült, hogy én autodidakta módon kezdtem el festegetni. A magyar témájú naiv festészeti korszakom is egy furcsa történettel kezdődött. Az egyik barátnőm éttermet nyitott New Yorkban, de nem volt pénzük a dekorációra. Felkeresett hát, és elkezdett, pestiesen mondva „fűzni”, hogy fessem ki az éttermet. Én meg kézzel-lábbal tiltakoztam: „freskót ne, különben is mit akarsz, gémeskutat fessek neked, csikóssal? Ezt nem tudok. S nem tudok képeslap után sem festeni.” Betlehem A megnyitó beszédet Dreczin József művelődési minisztériumi óllamtiikór tartotta, mellette Cyőry Eszter FOTO: GABOR VIKTOR A megnyitón részt vett Nicholas Salgo, az Egyesült Államok budapesti nagykövete (jobbról) és Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára Másnap beállított hozzám a lány két óriási, kétméteres nagyságú festővászonnal, mondván, addig nem megy el, amíg el nem kezdem a munkát. Rendben van, feleltem, de csak akkor, ha bármit festek, te átveszed, s ha majd lesz pénzed, fizetsz. Ebben maradtunk, s én nekiálltam két meserészletet festeni. Mondanom sem kell, az összes barátomat, aki valaha vidéken járt Magyarországon, odaállítottam a hátam mögé, hogy elmondják, milyen otthon a kasza és így tovább. Amikor egy madárijesztőt festettem, elkezdték mondani, ez az Eszter saját madárijesztője, mert ilyen otthon sehol nincs. A munka felénél jegyezte meg valaki, hogy a paraszt fordítva tartja á kaszát. Dühös lehettem, mert kijelentettem, most már így marad, hiába is szóltok bele. Ma is úgy tartja a magyar, paraszt a kaszáját a brooklyni Old Hungary étteremben. Az itt étkező magyarok imádják ezeket a képeket. Azóta, ha egy társaságban megkérdezték tőlem, hogy mivel foglalkozom, és kiderült, magyar témájú naiv festményeket készítek, mindig akadt valaki, aki azt tanácsolta, menjek ki az Old Hungary étterembe: ott láthatok két csodálatos magyar naiv festményt. Valami olyan hihetetlen örömet szerzett az elkészítésük, az okokat hosszan lehetne boncolgatni —, hogy attól a pillanattól kezdve majd egy évtizedig csak magyar képeket festettem. Egymás után jöttek létre a hazai falusi életre, a magyar mesevilágra épülő, azokból táplálkozó képeim. Ezt a munkásságomat nevezném az óhazához jelenleg fűző kötelék első fonalának. Hiszen ezeknek a képeknek köszönhetem azt is, hogy bekapcsolódhattam a hazai művészeti életbe. Pontosabban annak az egy képnek, amely a „Tisztelet a Szülőföldnek” kiállításon szerepelt. Ezt nézte meg egy kecskeméti, magyar naiv művészetet bemutató múzeum igazgatója, aki ennek az egyetlen képemnek az alapján úgy érezte, érdemes engem, itthon, Magyarországon is megismertetni az emberekkel. A kiállítást 1983- ban rendezték meg Kecskeméten, talán nem tűnik alaptalan dicsekvésnek, ha azt mondom, hogy sikerrel. 14
