Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
terített az özvegy. Mint kiderült, ez is Tornyaimű volt, egy vázlat. Amikor a felfedezés utáni napon a Galéria szakembereivel együtt nekiláttunk, hogy kibontsuk a képeket, úgy gondoltuk, száz-kétszáz lehet mindössze a padló alatt. Nagyméretű vászonból keveset találtunk, közepesből és kisebbekből annál többet. Ezek nagyrésze fára festett volt. A kicsomagolás után a számláláshoz láttunk. Csak veszegettük ki egyiket a másik után, s nem akartak fogyni a képek. Szinte hihetetlen, de már hétszáznál tartottunk a számolásban. Egészen pontosan 713 festmény és rajz került elő. És ami nagy érték még, a rengeteg fénykép, írásos dokumentum, és Tornyai naplója, tízegynéhány füzet. — Milyen állapotban voltak a képek.? — Meglepően jól, szinte károsodás nélkül vészelték át a padló alatt a közel fél évszázadot. * A képek már a Nemzeti Galéria raktáraiban vannak. Jó néhány közülük Bodnár Éva művészettörténész, Tornyai monográfusa szobájában. A szőnyegen zacskók, zsúfoltan dokumentumokkal. Egyikbői fényképek kandikálnak ki, másikból aranyérmek kerülnek elő. Bodnár Éva meghatottan simogat végig szemével néhány megsárgult szélű levelet. — Egy filosz számára nagy pillanat, amikor Munkácsy, Zichy Mihály vagy Benczúr Gyula levelét tarthatja kezében. Már 1956-ban megjelent Tornyai-könyvemben szerepel e Munkácsylevél szövege, de arra gondolni sem mertem, hogy egyszer majd az eredeti is a kezembe kerül. Az idős mester Párizsból írta ajánló sorait Hódmezővásárhelyre. „Alulírott megtekintettem Tornyai János fiatal fes'ő munkáit, meleg szívvel ajánlom őt a nagytekintetű Városi Tanács becses figyelmébe Páris, 1895. márc. 8. Munkácsy Mihály" * — ön csaknem negyven éve kutatja Tornyai életművét. Doktori disszertációiának is ez volt a témája, s az első összefoglaló monográfiát is ön írta a festőről. Mit érzett, amikor értesült a szenzációs felfedezésről? — Nemigen lehet szavakban megfogalmazni. Ritka ajándéka a sorsnak. Sohasem remélten teszi teljessé pályámat. Egyetemista korom óta foglalkozom Tornyaival, s lassan a nyugdíj felé tartok. S amikor az ember lassan letesz a lenyűgöző nagy feladatokról, akkor hirtelen újakat kap. S mindezeket a számára legfontosabb témában. — E festmények sorsáról korábban mit tudott?- A Tornyai Társaság titkárától, dr. Gallyasi Miklóstól hallottam először arról - 1946-ban -, hogy biztos vannak képek az özvegynél, csak eltitkolja. S már akkor felhívták a figyelmemet arra a bizonyos perre, a város és az özvegy között. — Tornyai végrendeletében kizárólagos örökös volt a szülőváros?- Ö különbözőképpen végrendelkezett. Igen sokat köszönhetett Vásárhelynek. Az indíttatáson túl is, egész életében. Utolsó nagy öröme az a nagy ünneplés volt, amelyben szülővárosa részesítette 1934-ben, 50 éves festői jubileumának megtartásával. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy műveinek legjavát Vásárhelyre hagyományozza. Második felesége - a nála 30 évvel fiatalabb Szabó Rozália (Proitsról magyarosította nevét) mellett ugyanis nem találta meg a családi boldogságot. Kapcsolatuk a halála előtti évben végképp megromlott, s Tornyai 1935-ben mindent hátrahagyva visszautazott Vásárhelyre. 1936-ban már sokat betegeskedett, tavasztól kórházban volt. Ekkor végrendelkezett először szülővárosa javára, majd néhány nappal később újabb négyszázegynéhány képei hagyományozott a városra. Erről tudomást szerezvén, felesége leutazott, békülni próbál*. Ennek eredményeként Tornyai valóban új végrendeletet Íratott. Ennek kedvezményezettje az asszony. Rozália magával vi te a nagybeteg Tornyait Pestre, aki négy nap múlva műtermében meghalt. Ekkor kezdődött a pereskedés a város és az özvegy között. Az ügy egészen a kúriáig eljutott. Feltételezem, hogy Rozália félt a kisemmizéstől, s a pör eldöntése előtt elrejtette a képeket.- Milyen korszakokat ölel föl a rendkívül gazdag lelet .a Tornyai-életműből? ... — Szinte az egészet. A rajzok közül az első 1886-ból való, édesanyját örökítette meg rajta, akit nagyon szeretatt. Aztán itt van a korai képek egyik legsikerültebbjének, a Népoktatás a tanyán-nak egy értékes vázlata. Sok festmény van a mártélyi korszakból, Bajáról, s a legszebbek a derűs, napsütötte szentendrei képek. Élete alkonyán új színeket, új témákat kapott itt Te nyai, aki eddig az élet nyomasztó gondjait fel tette sötét tónusokkal. Meghatóan írt Szenten/ réről Kovács Márinak, hódmezővásárhelyi évi gondoskodó társának: „Tudod-e Mári, én mo| már egészen másképp festők, csupa színt, me napfényt, sárgát, rózsaszínt. Azért, mert kell nap nekem. Öreg vagyok, oszt fázom . .."- Új megvilágításba helyezi-e az anyag a To| nyai-életművet?- Nem változtatják meg a képek az eddi| kialakult véleményt, de gazdagítják, finomítje azt. Rengeteget segítenek a fényképek. Vo| olyan festménye Tornyainak, amelyet a repülő téren kellett azonosítanom. Gábor Zsazsa pogj gyászában volt, s arra voltak kíváncsiak a vámc sok, védett érték-e? Én ilyen Tornyai-képet se hasem láttam, bár korai stílusa, az ecsetkezelé] és az aláírás alapján felismertem, hogy Torf nyaié. Most ennek a fényképét is megtaláltar Egy Munkácsy-ihletésű kertjelenet volt. A fotók egyébként ezért értékesek a kutatf számára, mert fényt derítenek a munkamóc szerre is. Az köztudott, hogy akkor a nagy művé szék is fényképek alapján dolgoztak. A modell beállítot'ák, s lefényképezték. Most leltem med egy korai remekének, a Rákóczi Rodostóban cíl mű festményének modell-fotóját. Meglett a Jussi nak egy korai vázlata is. Az 1904-ben festettT Ráth György-díjas kép története maga is ko| landos. Én 1946-ban láttam először Hódmezől vásárhelyen. Később, talán 1947-ben Svájcbc vitték, tulajdonosa, Weiss Lőrinc feleségd ugyanis svájci volt. Ezután a családdal együtl Kanadába került a Juss. Az 1970-es években lej velezésbe kezdtünk a tulajdonosokkal, akili ajándékképpen felajánlották a Nemzeti Gálé] riának, s így a kép 1980-ban haza is érkezett] 1 a-A szenzációs Tornyai-ielet december 20-án — ka-| rácsonyi ajándékként — a tárlatlátogató közön-l ség elé került a Magyar Nemzeti Galériában.l A képek eljutottak végre oda, ahová szánták| őket. CSERESNYÉS BAYER ILONÁI 33
