Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-05-11 / 10. szám
Száz év lila-fehérben A lila-fehér színekben versenyző újpesti sportolók és lelkes szurkolóik nagy ünnepre készülnek. Száz esztendővel ezelőtt, 1885. június 16-án a piactéri iskola egyik tantermében húsz buzgó ifjú tette magáévá Goll János tanár úr felhívását és mondta ki az Újpesti Torna Egylet megalakulását. A feljegyzések szerint összesen hetvennyolcán csatlakoztak az alapítókhoz és fogadták el a klub hármas — „egység, épség, egyetértés” — jelszavát. Az újpestiek joggal büszkék erre a jubileumra, hiszen a magyar sport hőskorában alakult, a mai napig megmaradt vetélytársak közül az MTK csak 1888-ban, a Ferencváros 1899-ben, a Honvéd (elődje: a Kispest) 1909-ben, a Vasas pedig 1911-ben kezdte működését. Igaz, Újpesten — ahogyan erről az ünnepre kiadott, gondosan szerkesztett, igényes „Száz év lila-fehérben” című könyv beszámol — a sportélet az egyesület elnevezésének megfelelően a tornával kezdődött. A többi sport — mindenekelőtt az atlétika — csak a századforduló táján honosodott meg „Újpest nagyközség” egyesületében, az UTE-ban is. A Magyar Atlétikai Szövetség például 1903-ban vette hivatalos nyilvántartásba az UTE atlétáit, de a gátfutó Kéméndy Ernő három esztendővel később már országos bajnokságot nyert, az újpesti sportolók első bajnoki címét szerezte. Közben a futballisták is színre léptek. A századfordulón szervezett csapat 1905- ben kezdhette meg szereplését az első osztályban. Azután jöttek a birkózók, úszók, vízilabdázók, teniszezők, vívók és kézilabdázók, s most, a jubileum évében, tizenhat szakosztály működik. Az Újpesten maradt, hagyományait megőrző egyesület a Belügyminisztérium támogatásával az ország egyik legnagyobb, legjelentősebb klubja lett. „Újpest gyárváros, Újpest külváros, Újpest, ahol a nyomor álmodik, Újpest ma örül és boldog!” — írta 1930 májusában az akkor zöld papírra nyomtatott Nemzeti Sport a lila-fehér futballisták első bajnokságát köszöntve. Az újpesti labdarúgók már korábban is hírt adtak magukról. A legendás hírű Fogl-hátvédpár, az ötvenszeres válogatott Fogl II. Károly és a nemzeti tizenegyben „csak” harminchét alkalommal szerepelt Fogl III. József vezérletével már egy esztendővel korábban megnyerték a Közép-európai Kupát. A bajnokcsapat azután a Bajnokok Tornájának elnyerésével, Genfben folytatta. A döntőben azt a Slavia Praga csapatát késztették megadásra, amelynek kapuját a világhírű Planicka védte. A következő nagy hírű tizenegy a háború után formálódott a Megyeri úti stadionban, amelynek terveit Hajós Alfréd, a magyar sport első olimpiai bajnoka készítette. Korábban (1933, 1935, 1939) is Újpestre került ugyan a bajnoki cím, de Zsengellérék a háború befejezését követően háromszor egymás után lettek bajnokok. Egyszer 1947 májusában Torinóban kilenc újpesti játszott az olaszoktól csak balszerencsésen vereséget szenvedett magyar válogatottban, hiszen a csapat így állt fel: Tóth — Rudas (Ferencváros), Szűcs, Balogh II. — Kirádi, Nagymarosi — Egresi, Szusza, Zsengellér, Puskás (Kispest) és Patkoló. A következő bajnoki címre több mint egy évtizedet kellett várni, az Újpest 1960-ban lett ismét bajnok, amikor Sebes Gusztáv, az ötvenes évek válogatottjának szövetségi kapitánya tevékenykedett a Megyeri úton. Az újabb kedvező változás is ogy volt szövetségi kapitány, Baráti Lajos nevéhez fűződött. A kiváló szakember gazdag tapasztalatait a lila-fehérek szolgálatába állítva olyan csapatot formált, amelyik 1969-től megszakítás nélkül hétszer nyerte a bajnokságot. Dunai II. Antal, a nyurga összekötő nem véletlenül iratkozott fel kétszer is a legjobb európai góllövők közé, hiszen olyan társak mellett játszott, mint Fazekas, a később Belgiumba szerződött 92-szeres válogatott; Göröcs, a Kuvaitba szerződött edző; Bene, a tokiói olimpia gólkirálya és Zámbó, a sokoldalú szélső. Akkoriban Szentmihályi védte a kaput, s hátul ugyancsak ismert válogatottak állták az ellenfél támadásainak útját, Káposzta, JuhAsz, Dunai III., Solymosi és Noskó személyében. Az Újpest a Ferencváros (23 elsőség) mögött az örökranglistán is a második helyen áll az ugyancsak 18 alkalommal bajnokságot nyert MTK csapatával holtversenyben. A szurkolók éppen ezért bosszankodnak is a mai csapat gyengébb szereplése miatt. A lilák utolsó, nagy fellángolásának egy éve lehettünk tanúi, amikor a Kupagyőztesek Európa Kupájában a legjobb nyolcig eljutottak és csak drámai küzdelemben estek ki a skót Aberdeen csapatával szemben. S azóta jószerivel csak botladozik a gárda, a bennfentesek véleménye szerint nincs meg a kellő összhang a játékosok és a fiatal tréner, Temesvári Miklós között. Az újpesti sportemberek közül Barta István, Halassy Olivér és Németh János, a három kiváló vízilabdás 1932-ben Los Angelesben lett először olimpiai bajnok. Barta, aki fiatalon, 1948-ban hunyt el, már Párizsban és Amszterdamban is a válogatott kapusa volt. Németh, aki később a Ferencvárosban folytatta és fejezte be pályafutását, most Madridban él. Halassy tősgyökeres újpestiként a vízilabdázók első, olimpiai sikerein felbuzdulva még 1924-ben jelentkezett az újpesti uszodában. Úszó és pólós akart lenni, pedig egy villamosbalesete során elvesztette bal lábfejét s így csak hosszas kérlelés árán engedélyezték próbálkozását. Ez a rendkívüli tehetségű újpesti sportember azután nemcsak a világ egyik legjobb pólósa, a csapat irányító játékosa lett, hanem például 1931- ben Párizsban az Európa-bajnokságon az 1500 méteres gyorsúszásban is győzött. Olyan sikert aratott, hogy a nézők tisztelethosszt követeltek tőle a tourelles-i uszodában. Halassy köré nagyszerű gárda tömörült és az UTE vízilabdacsapata 1930 és 1942 között egyetlen esztendő (1940) kivételével sorozatban bajnok volt!.... A harmincas évek másik, nagy újpesti egyénisége a kardvívó Kabos Endre viszont ötször (egyéniben kétszer, csapatban háromszor) lett Európa-bajnok, majd Berlinben az olimpiai bajnokságot is megnyerte (két olimpián volt az aranyérmes csapat tagja). A háború azonban őt sem kímélte, s 1944 őszén a Margit-híd felrobbantásakor vesztette életét. A háború befejezése óta eltelt négy évtizedben Újpest sportja — a városrésszel együtt — óriásit fejlődött. Kiváló bajnokok egész sora versenyzett és versenyez lila-fehérben: a negyedik olimpiai részvételén, Tokióban végre aranyat nyert birkózó Pólyák. Imrétől, a kalapácsvető Zsivótzky Gyulán, a tőrvívó Rejtő Ildikón át, egészen Bodnár Tibor ig, a sportlövő-világbajnokig. De a dicsőségtáblára kívánkozna a férfi teniszcsapat 35 (!), a röplabdások 18 (11 férfi, 7 női), a jégkorongozók 10 bajnoksága is. A Megyeri úton. valamint a Szilágyi utcában minden igényt kielégítő sportközpontok létesültek. Az újpesti sportolók az első, eredményes évszázad után a másodikat is bizakodva kezdhetik. VAD DEZSŐ Az 1930-ban bajnokságot nyert újpesti labdarúgócsapat (balról) Auer, Kabos Endre, Fogl III., Beneda, P. Szabó, Vigh II., Péter, Sternberg, Lucz, Strock, Spitz és az olimpiai aranyérmes Borsányi kardvívó A hetvenes évek bajnokcsapata (balról, hátsó sor) Szentmihólyi, Káposzta, Horváth, Dunai III., Solymosi, Noskó, Bánkúd (első sor) Juhász, Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II. és Nagy fotö: rév gAbor 20
