Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-05-11 / 10. szám
_L Tél és nyár között repelt világhírű francia zongoraművésznőtől, Jeanne-Marie Darrétől. (Venesz Ernő szerint a művésznő is úgy kapta egy magyar főúrtól, ajándékba.) Most meg, éppen időben, megvan a harmadik ajándékzongora. A Darré-féle Steinway ugyanis •— több évtizedes használat után — felújításra szorul. Rengeteget koptatták. Gondoljuk csak meg: évente 60—70 komoly zenei hangversenyt tartanak Sopronban, ami •— tekintetbe véve a város alig több, mint félszázezres lélekszámát — nem is kevés. Megérdemli tehát Sopron, hogy éppen neki jutott ez a csodálatosan szép hangú Yamaha, meg hogy az ajándékhangszert nemcsak a Cziffra-ösztöndíjas Székely István mutatta be, hanem maga a mester is, aki elmondta: nagyon fáradt, nagyon kimerült, koncertjeit sorra lemondta Franciaországban, s ide csak azért jött, mert tavaly a soproniaknak megígérte. Szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy meg tudja-e tartani a két budapesti koncertjét. Szerencsére-szerencsénkre valamivel jobban érezte magát, megtartotta mindkettőt. De hogy mi lesz a jövőben — oldódik-e a kimerültség, elmúlik-e a fáradtság —, még ő sem tudja. — Pedig kellene koncertezni, nagyon kellene! — mondta az ösztöndíjas fiatalok vigadóbeli remek koncertje után. — Mert a gyerekek, egyelőre, amíg be nem futnak, csak visznek. De hogy befussanak, ahhoz szerepelniük kell . . . Akkor hát mi lesz, ha a bevételt hozó Cziffra-koncertek száma csökken? Kevesebb ösztöndíjast finanszíroz az alapítvány? A válasz: nem kevesebbet, hanem valószínűleg többet. — A francia állam ugyanis lehetőséget adott rá — mondja Soleilka asszony —, hogy a Fondation Cziffra pártoló tagjai adójuk öt százalékát az alapítvány javára fizethessék be, s így mecénáskodhatnak anélkül, hogy erszényük megérezné. Aztán: az alapítvány eddig csak két helyen — Franciaországban és, nem véletlenül, nálunk — kereste-kutatta a fiatal tehetségeket (nemcsak a zeneművészeket!), rendezett számukra koncerteket, kiállításokat az államközi kulturális csere keretein belül mindkét országban. Cziffráék azonban azt tervezik, hogy kiterjesztik az alapítvány működési körét Spanyolországra és az Egyesült Államokra is. — Ez annyit jelent — mondja Cziffra György —, hogy az amerikai és a spanyol fiatal művészeket „importáljuk” Franciaországba, és Magyarországra, a magyarokat meg a franciákat pedig „exportáljuk” Spanyolországba és az USÁ-ba. Hümmögök. Mert a terv nagyszerű ugyan, de ez is csak viszi, nem pedig hozza a pénzt. Némethné Kemenes Mária, a Cziffra Alapítvány magyarországi megbízottja azonban megmagyarázza : — Bizonyosan számíthatunk arra, hogy gyarapodni fog a pártoló tagok száma, nem is kevéssel. Ök pedig nemcsak pártolják, hanem anyagilag is támogatják az alapítványt. (Valóban, Soleilka aszszonytól, aki a Fondation Cziffra anyagi, adminisztrációs, szervezési ügyeit tartja a kezében, hallottam, hogy az alapítványnak nincs fizetett könyvelője, gépírója, adminisztrátora, a pártoló tagok, akik mindezt — ahogyan nálunk mondanák — társadalmi munkában végzik, még a fölmosórongyot is megfogják, ha szükség van rá.) És az is nagyon fontos, hogy a mecénások közül sokan vonatra vagy repülőgépre ülnek, és elkísérik az alapítvány ösztöndíjasait. Ök jelentik a fiatalok közönségbázisát, hisz a kezdőkért itt se, másutt se rohannak az emberek a jegypénztárakhoz, csak amikor már hírük-nevük van. A vigadóbeli koncerten az ösztöndíjasokat 102 alapítványi pártoló tag is megtapsolta például, s így volt ez tavaly is, két esztendeje is. A legtöbbjük, természetesen, Franciaországból érkezett, de akadt köztük svájci, sőt még marokkói is! Ha sikerül ugyanezt elérni a spanyolokkal és az amerikaiakkal, akkor jelentősen kiszélesedik a Cziffra Alapítvány anyagi és egyben közönségbázisa. S könnyen lehet, hogy Soleilka asszonynak jövőre, a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején két-háromszor is ki kell majd mennie a repülőtérre, hogy fogadja a meszszi földről érkező „zenei szurkolókat”. GARAMI LÁSZLÓ A Budapesti Tavaszi Fesztivál slogenjének megfelelően 10 napon át, 100 rendezvény zajlott 1000 helyszínen, de a tavasz egy helyütt sem volt jelen . . . Az évszaknak megfelelő hőmérséklet több fokkal az átlag alatt maradt, csípős szél fagyasztotta a kibomlani vágyó rügyeket a fákon. Talán soha ennyi ember egyszerre még nem óhajtotta, hogy jöjjön már a várva várt jó idő! A fedett rendezvényeket nem zavarta a makacskodó tél. Március 22-én este, a Fesztválzenekar hangversenyével a Zeneakadémia dísztermében ünnepélyesen megnyílt az ötödik Budapesti Tavaszi Fesztivál. A Fischer Iván vezényletével pódiumra lépő zenekar nem csak magas színvonalú tudásáról, de kitűnő humoráról is jól ismert. Az elmúlt évben A-betűs szerzők műveit játszották, idén Berlioz, Bartók és Brahms szerepelt a színlapon. Kétségtelenül a zenei programok voltak a leggazdagabbak a fesztiválon. Weiner Leó több tanítványa is dobogóra lépett a nagy magyar zeneszerző és zenepedagógus születésének 100. évfordulóját köszöntve. Nagy tetszéssel fogadta a csaknem 30 országból érkezett közönség az Angliában élő Pauk Györgyöt és Franki Pétert, az Egyesült Államokból érkezett Starker János gordonkaművészt és a világhírű karmestert, Doráti Antalt, aki a Fidelio Operaházi premierjét dirigálta. Cziffra György zongoraestjén Chopin, Liszt és Schubert művei szerepeltek. A fesztivál egyik hagyománya a zeneszerzői verseny, amelyen negyven pályamű közül idén az olasz Gulin Corrado nyerte az első díjat. A most díjazott zenemüvek ősbemutatója 1986-ban lesz, a következő Tavaszi Fesztiválon, ahol az újabb, vonóshangszerekre meghirdetett pályázat darabjait is zsűrizik. A hazai képzőművészet bemutatását és a kapcsolatépítést kívánta elősegíteni az ARTFORUM megrendezése. Olasz, francia, egyesült államokbeli, kanadai és NSZK-beli művészeti írók, kritikusok és műkereskedők részvételével élénk vita folyt a vizuális nevelés kérdéseiről. A résztvevők egyöntetűen megállapították, hogy a magyar képzőművészet Európa élvonalába tartozik, noha az új irányzatok elterjedésében némi késés figyelhető meg. Theodor Odza Aberdeen, az Amerikai Művészeti Egyesület elnöke, a Gallery Rout One tulajdonosa, szobrászművész hosszasan fejtegette, hogyan kapcsolódik a magyar piktúra Kelet és Nyugat legjobb hagyományaihoz. Az olasz Renato Tubaro, arról szólt, hogy hazánkban ismerte meg a hologramot és ennek a sajátos ágnak kiállítássorozatot kíván szervezni hazájában. Az 1NTERBALETT vígszínházi sorozatrendezvényére, amelyen a modern táncszínházak legjobbjai vettek részt, már a fesztivál kezdete előtti hetekben is nehezen lehetett jegyet kapni. A győri és a pécsi balett-társulat, valamint a Magyar Állami Operaház művészei mellett kubai, szovjet, olasz és francia táncegyüttesek léptek fel. A Győri Balett a Budapest Sportcsarnokban, a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel, még egy ráadás-estet is adott. Markó Iván és a szinte teljesen kicserélődött társulata most újból, külföldi nézők előtt is bizonyította, nem véletlenül világhírűek! A Budapest Sportcsarnok rendezvényein egyébként mindig telt ház volt. Az angol Kajagoogoo együttes fellépésén csaknem „szétverték” a fiatalok a hatalmas épületet. Ugyancsak nagy tömegeket vonzott a Nemzetközi Rock and Roll Táncverseny is. A bonyolult emelésekkel, dobásokkal és akrobatikus mutatványokkal tarkított „tánc” legjobbjai adtak egymásnak randevút Budapesten. Elvis múltat idéző számai alatt azonban azon drukkoltak, hogy a győztes osztrák páros táncosnője épségben földetérjen! A népszerű konferanszié, a műsor vezetője Antal Imre sem úszta meg „tánc” nélkül, ő, az Akrobatikus Rock and Roll Világszövetség elnökének karján repült egy tiszteletkört ___ A jó hangulatot nem tudta megfagyasztani az esős, borongós, rossz idő. Az autómatuzsálemek bemutatóján a gyerekek, a gyerekek Rolli-Rally-ját pedig a szülők bámulták csodálattal. A Belváros szabadtéri színpadain pedig reggeltől estig szólt a zene, peregtek a műsorok. A Gerbeaud cukrászda elé kitett asztalok színes ernyőit azonban csak az eső elleni védekezésül húzták fel. Az első statisztikákat már elkészítették: a fesztivál rendezvényeire több mint 130 ezer jegyet adtak el. Huszonöt kiállítást nyitottak meg, közöttük az Utazás '85-öt, amelyen 21 ország 110 cége vett részt. S miközben ezeket a sorokat írom, 23 fokot mutat az ablakon a hőmérő, a bokrok egyik napról a másikra zöldbe borultak. A hosszú télből egyetlen lépéssel átértünk a nyárba. De hol maradt a tavasz? LINTNER SÁNDOR 15
