Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-05-11 / 10. szám
Számvetés után, útközben Az utóbbi hónapokban a szokásosnál is nagyobb nemzetközi érdeklődés volt tapasztalható Magyarország iránt. A világsajtóban számtalan helyszíni beszámoló, elemzés vagy éppen találgatás jelent meg — a szerzők hovatartozása és vérmérséklete szerint — a hazai fejleményekkel kapcsolatban. Barátaink és ellendrukkereink nagy érdeklődésének okai sokrétűek s egyben eltérőek is. Csupán az a közös bennük, hogy figyelmüket a magyar belpolitika sűrített és mozgalmas idei első fél éve ébresztette fel. A Magyar Szocialista Munkáspárt márciusban megtartott XIII. kongresszusát az ország felszabadulásának 40. évfordulós ünnepségei követték s már egy következő fontos eseményre készül a lakosság. Június 8-án tartják az ötévente esedékes parlamenti és tanácstagi választásokat. Az új választási rendszer keretei közt megrendezett jelölőgyűlések a korábbiaknál jóval nagyobb érdeklődést, aktivitást váltottak ki. A választópolgárok felszólalásaiban éppúgy, mint a képviselő- és tanácstagjelöltek programbeszédeiben a hazai belpolitika legégetőbb kérdései — a gazdasági növekedés, az árak, a bérek, az életszínvonal, a nyugdíjasok és a fiatalok helyzete, a népesedéspolitikánk — kapták a legnagyobb hangsúlyt. Természetes, hogy ezek a gondok álltak a pártkongresszus munkájának középpontjában is. Némi csodálkozással állapította meg a polgári sajtó, hogy mennyire sallangmentes, lényegretörő és kritikus hangú tanácskozás folyt a négy nap során. Csak a kívülállót érhette váratlanul a nyílt, problémákat őszintén feltáró s reális megoldásokat ajánló kongresszus. Hiszen már hónapokkal korábban széles körű társadalmi vita bontakozott ki — messze meghaladva a pártkereteket — azokról az irányelvekről, amelyeket az MSZMP terjesztett elő. Párttagok és pártonkívüliek tízezrei mondtak felelős véleményt, tettek kiegészítést ahhoz a programhoz, amelyet az elkövetkező öt esztendőben az országnak meg kell valósítania. A tanácskozás alaphangját Kádár Jánosnak az a szóbeli kiegészítője adta meg, amely az elmúlt öt év munkájáról készült írásos jelentéshez kapcsolódott. A szónok részletesen elemezte a mögöttünk lévő időszak súlyos gondjait, a fogyatékosságainkat, de egyben a nehéz körülmények közt elért eredményeket is. A magyar közvélemény szinte már közhelyszerűen ismeri azt a véresen komoly megállapítást, miszerint a hetvenes évek közepétől napjainkig — az árrobbanások, a cserearányok romlása miatt — a második világháborús veszteségeinkkel felérő károkat szenvedett el gazdaságunk. önkritikusan állapítja meg minden felelős magyar politikus, hogy késve ismertük fel azokat a változásokat, amelyek a világgazdaságban végbementek. A hetvenes évek végéig arra törekedtünk, hogy a negatív külső hatásokat tompítsuk, megóvjuk az addig töretlenül növekvő életszínvonalat, s védjük a hazai vállalatokat is a kedvezőtlen nemzetközi körülményektől. Ennek következtében — a romló cserearányok, a nem eléggé érzékeny árrendszer s a vállalati elkényelmesedés miatt is — kiadásaink meghaladták a bevételeket. A következmény ismert: megnőtt külső eladósodásunk s veszélybe került a gazdaság egyensúlya is. Mindehhez még hozzájárult a fagyosabb nemzetközi légkör, az államok közti bizalom megrendülése is. Ezért 1982 tavaszán — a nemzetközi hitelválság kiéleződésekor —, hazánk is komoly nehézségekkel került szembe. Mégis — és ezt tartjuk a legnagyobb eredménynek — sikerült megőrizni az ország fizetőképességét, jó hírét a világban. Különösen annak a fényében tartjuk ezt nagyra, hogy a világ számos országa adósságának átütemezésére vagy éppen fizetésképtelenségének a bejelentésére kényszerült. Ebben a nehéz időszakban kettős kihívással kellett szembenéznie a magyar gazdaságnak. Egyfelől a világban végbemenő mozgásokhoz kellett Igazítania szerkezetét, másrészt az extenzív tartalékok kimerülésével országunknak óhatatlanul át kellett térnie az intenzív gazdálkodásra. A kényszer nagy úr: számos olyan intézkedést is kellett hozni, amelyről a politika tudta, hogy nem számíthat tapsra. Ezek közé tartoztak az idei év elején bejelentett áremelések éppúgy, mint az importmegszorítások. De éppen a problémák kendőzetlen feltárása miatt, a kormányzat számíthatott a lakosság megértésére, sőt cselekvő támogatására ahhoz, hogy a nehézségekből kilábalhassunk. Az 1978 decemberében elfogadott gazdasági program lökést adott a reform folytatásának, a gazdaság megélénkülésének. A cél: a még hatékonyabb gazdálkodás, a világpiac követelményeinek megfelelő árutermelés. A gazdaságirányítás rendszerének fokozatos és állandó javítása egyszerre szolgálja a vállalatok önállóságának növekedését, a hatékonyabb termelést és a döntések demokratizmusának kiszélesítését. Tizenhét éve tartó gazdaságirányítási reformfolyamatunkat szerte a világban sokan sokféleképpen értelmezik. Egyes nyugati publicisták „kapitalista formákat” vélnek felfedezni gazdasági életünkben. Mások sajátos „magyar útról” vagy éppen „modellről” írnak eszmefuttatásokat. Holott hazái útkereséseink célja korántsem valamiféle modell kidolgozása, hanem sajátosságainkkal összhangban lévő, működőképes, társadalmilag igazságos szocialista gazdasági és társadalmi intézményrendszer kiépítése. A gazdaság végül is nem önmagáért való cél, hanem eszköz az emberi lét jobbá tételére. Ezt tükrözték azok a leplezetlenül őszinte hozzászólások is, amelyek a kongresszus négy napja alatt feszítő gondjainkat vették számba. Nagy hangsúlyt kapott a nyugdíjasok helyzete, akiknek száma elérte az ötmillió aktív kereső felét. Hasonlóképpen tág teret kapott a vitában az ifjúság helyzete, amelyet egyebek között a lakáshoz jutás nehézségei is befolyásolnak. De szóba kerültek ezen a fórumon a népesedési gondok is — a lakosság kedvezőtlen korösszetétele s a belőle fakadó problémák —, amelyekkel Magyarország korántsem áll egyedül a közepesen fejlett, illetve a fejlett ipari államok között. Problémacentrikus tanácskozás — állapította meg egy külföldi újságíró. Való igaz, a megoldandó feladatok izgatták a résztvevőket, s talán a megérdemeltnél kevesebb teret kaptak az ország nem kis sikerei, történelmi mércével is mérhető eredményei. önkéntelenül is adódik a kérdés, amelyet érthetően számos nyugati újságíró is megfogalmazott: a sok gond közepette minek köszönhető a magyar belső stabilitás, a társadalom mozgósíthatósága és tettrekészsége? A magyarázatok sokfélék voltak, sokszor megragadtak a felszínnél. Talán nem mindenki jutott el annak felismeréséhez, hogy egy olyan széles körű társadalmi konszenzus alakult ki ebben az országban vezetettek és vezetők között, amely egész politikánk alapja, az utóbbi három évtized sikereinek kulcsa. Lényegét nem egyszer Kádár János is megfogalmazta: a párt nem uralkodik, hanem szolgál. S ez a mi viszonyaink között azt is jelenti, hogy a párt egyben legnagyobb kritikusa önmagának; a társadalmi kontroll és beleszólás kiszélesítésére törekszik; elveti a csalhatatlanság dogmáját. A céljaink körül kialakult társadalmi egyetértés korántsem örökre adott: naponta meg kell érte harcolni, meg kell újítani, miközben a politikának is a változó idővel együtt kell megújulnia. „Üj nemzedékek nőttek és nőnek fel, új törekvések jelentkeznek, új eszmei problémák támadtak és támadnak, új vitákat kell lefolytatnunk. Felelősségteljes kötelességünk most és a jövőben is megújítani ezt a szövetséget a generációk között és a generációkon belül egyaránt” — mondotta hozzászólásában Aczél György. Mert ebben az országban a lakosságnak jóval több mint a fele már ebben a társadalmi rendszerben született és nőtt fel. Ezek a nemzedékek kritikusan néznek hibáinkra és fogyatékosságainkra, de — tévedés ne essék — kijavításukra számukra természetes életközeg a szocialista rendszer. A politikai intézmények megújulása tág teret ad arra, hogy az egyes ember felelősen beleszóljon saját maga és a közösség sorsának alakításába. A júniusban esedékes választásokat megelőző jelölő gyűlések, viták ezt a tudatos felelősségvállalást tükrözték. A kötelező többesjelöiések folytán olyan emberek kaptak előzetes bizalmat, akikben hisznek választóik. A demokrácia — hangzott el a kongresszuson is — nem kényelmes és kitaposott ösvény. Konfliktusokkal, érdekegyeztetéssel, a köz érdekeinek felismerésével is jár. De az egyetlen út, amelyen tovább léphet az a nép, amely több mint ezeréves történelme során először otthon érzi magát a hazában ... MAJOR LÁSZLÓ Közélet - diplomácia Magyar küldöttség tett látogatást Szlovákiában Köpeczi Béla művelődési miniszter vezetésével. Juraj Busa szlovák közoktatási miniszter meghívására tárgyalásokat folytatott Pozsonyban Szlovákia és hazánk oktatási és tudományos-kutatási kapcsolatainak időszerű kérdéseiről; az országainkban élő magyar illetve szlovák nemzetiségek anyanyelvi oktatását segítő elképzelésekről. Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes Budapesten tárgyalt Prosper Thuysbaerttal, a Belga Királyság külügyminisztériumának politikai főigazgatójával a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Hé Antonio Gava, az Olasz Köztársaság postaügyi és távközlési minisztere Tóth Illés államtitkárnak, a Magyar Posta elnökének meghívására hazánkban tárgyalt a kétoldalú postai és távközlési kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről, valamint a műszaki-tudományos együttműködésről. Gáspár Sándor, a SZOT elnökének és Anton Benyának az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) elnökének vezetésével a két szervezet között kialakított rendszeres munkakapcsolat keretében Bécsben megbeszélést folytatott a SZOT és ÖGB titkársága. Hé Az állami ifjúsági Bizottság vendégeként Magyarországon tartózkodott a fiatal politikai vezetők amerikai tanácsának (ACYPL) delegációja. A vendégek tájékoztatást kaptak hazánk bel- és külpolitikájáról és ifjúságpolitikai kérdésekről. A PORTUGÁL KÜLÜGYMINISZTER LÁTOGATÁSA Jaime Gama portugál külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminiszter vendégeként hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodott. A magyar—portugál külügyminiszteri tárgyalásokon áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, valamint hazánk és Portugália kapcsolatainak alakulását. Lázár György miniszterelnök es Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke fogadta Jaime Gamát. A portugál külügyminiszter megtekintette a Hungarokork—Amorim Kft. parafafeldolgozó magyar—portugál vegyes vállalatot. Az üzem Portugáliából érkező alapanyagból készíti termékeit. Jaime Gama sajtóértekezletén magyarországi tárgyalásait őszintének, nyíltnak, szívélyesnek és pozitívnak minősítette. Elmondta, hogy aláírták azt a gazdasági együttműködési megállapodást, amely a Portugália közös piaci csatlakozásával előálló új helyzetben ad jogi kereteket az ibériai ország és hazánk kereskedelmi kapcsolatainak és vállalatközi együttműködésének. 2
