Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-27 / 9. szám
Közéletünk fórumai TANÁCS ÉS TANÁCSTAG Mostanában, az általános (tanácsi és parlamenti) választások előtt sok szó esik a hazai sajtóban arról, hogy mennyire felelnek meg feladatuknak társadalmunk népképviseleti alapintézményei: a községi, főváros-kerületi, városi és megyei tanácsok. A főváros egyik budai kerületében, a tizenkettedikben néztünk körül: mi mindent várhatunk el egy tanácstagtól? Mielőtt felkeresnénk a „Hegyvidék” néven is emlegetett budapesti kerület tanácsát, vázolnunk kell: hogyan is épül fel a tanácsi szervezet? A népképviselet a tanácstagok közvetlen választása útján valósul meg, az önkormányzat pedig a tanácstagi testület révén, amely — rendszeres időközönként tartott ülésein — fejlesztési, személyi és szervezeti kérdésekben dönt. A tanácstagok munkájukat társadalmi megbízatásként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik, a legkülönbözőbb foglalkozású, korú emberek közül kerülnek ki egy-egy ötéves ciklusra. A tanácstagok fóruma, a tanácsülés — mintegy helyi parlamentként — elsősorban az általánosabb, hosszabb távra szóló, az adott lakóhelyi egység életét meghatározó kérdéseket vitatja meg és hoz róluk döntést. A döntések megvalósításáért — mintegy helyi „kormányként” — a végrehajtó bizottság a felelős. Gyakrabban ülésezik, mint az előbbi testület, és feladatai közé tartozik egy-egy munkaterület (épületkarbantartás, kultúra, közlekedés stb.) helyi felelőseinek beszámoltatása is. Tagjait a tanácstagi testület soraiból választják, titkárát pedig a felsőbb szintű tanács végrehajtó bizottsági titkára nevezi ki, s a helyi tanácsülés jóváhagyása után léphet hivatalába. ö ellenőrzi, hogy a jog előírásainak megfelelően működik-e a tanácsi szervezet, ha kell, ő jár el az esetleges jogsértések megszüntetése érdekében. A választott tanácstagok és testületük szorosan együttműködik a helyi államigazgatási szakembergárdával, az úgynevezett szakigazgatás különféle osztályaival. Ez utóbbiak dolga — hogy csak néhány példát említsünk — a lakáselosztás és a lakáscserék ügyintézése, a különféle adók behajtása, a tanácsi tulajdonú ingatlanok fenntartása és újabbak építtetése, az oktatás, az egészségügy, a közellátás felügyelete, az iparengedélyek, építési engedélyek kiadása. A döntések előkészítésében, a tervek kidolgozásában több, úgynevezett szakbizottság is segítségükre van. Ezek tagjai — nem-fizetett önkéntesként — az adott lakóhelyen élő, annak sorsáért felelősséget érző szakemberek köréből kerülnek ki. * Így festenek tehát pőrén a szervezeti keretek, feladatkörök. De hogyan működnek a valóságban a tanácsok? Milyen alternatívák lehetségesek az adott lakóhelyi egység egészét érintő döntések meghozatalakor? Dr. Puss Lajos, a XII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának ■■IIIIIIIIIIIIIIHI titkára egy nagyon is élő példával hozakodik elő: — A főváros egységes egész, de kerületekre oszlik. Fővárosi érdek, hogy bizonyos kiemelt feladatok megvalósításából részt vállaljunk. Ilyen például a lakásépítési program. Természetesen az a kerületnek is érdeke, hogy enyhítsük a lakáshiányt, ugyanakkor a program bizonyos fokig ütközik a már itt lakók érdekeivel, akik éppen a szellős beépítés, a zöldövezeti jelleg miatt választották lakóhelyül a „Hegyvidéket”. A főváros azonban az itt felépítendő társasházakkal, családi házakkal is számol. Amit tehetünk, az annyi, hogy szigorúak vagyunk az építési engedélyek kiadásakor, figyelembe veszünk bizonyos természetvédelmi szempontokat. Az oktatásügy — folytatja a vbtitkár — szintén kerületi tanácsi hatáskörbe tartozik. Az ötvenes évek elején születettek gyerekei az elmúlt években kerültek általános iskolába. Kerületünkre ebből következően az idén befejeződő ötéves tervben 84 tanterem építése hárult. Csakhogy ez elvitte a fejlesztésre fordítható saját pénzalapunk mintegy 80 százalékát. És elegendő pénz híján nyilván nehezebb fejlesztési alternatívákat terjeszteni tanácstagjaink elé. De ha nehezebb is, mégis szükséges, nélkülözhetetlen. Hogy az iskoláknál maradjunk, vita bontakozott ki például arról, hogy mely iskolákat bővítsük. Aztán az utakért és más tanácsi létesítmények karbantartásáért felelős üzemünk tervét is úgy terjesztettük a tanácsülés elé, hogy nem szűkítettük eleve a rendelkezésünkre álló — sajnos kevés — pénznek megfelelően, hanem minden javításra-felújításra váró utat, utcát, közintézményt felsoroltunk benne. A „lefaragás”, azaz a legsürgetőbb feladatok kijelölése már a tanácstagi testület feladata volt. Napjainkban javában folyik a VII. ötéves terv előkészítése. A XII. kerületben a műszaki-kommunális és a közgazdasági szakbizottság önálló elképzeléseket fogalmazott meg, amelyeket aztán „összeeresztettek”. A vita elsősorban a további iskolaépítések körül csúcsosodott ki. Az egyik elképzelés szerint az általános iskolák bővítését addig kell folytatni, amíg elérhető nem lesz a — pedagógiailag kétségtelenül legkedvezőbb — huszas osztálylétszám. A kerületben azonban annyi más sürgető gond is jelentkezik, hogy az ezt szorgalmazóknak meg kellett alkudniok. Ügy tűnik, hogy a következő öt év során a középiskolák bővítése kerül az első vonalba — eléri ugyanis az említett demográfiai hullám — és emellett a korábbinál több pénzt igényel majd a kereskedelmi hálózat fejlesztése 12