Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
A NEMZETI KÉZIRATTÁR HISTÓRIÁJA A gróf méltóságteljes testtartásán áll. Hosszú díszruhát, az 'anygyapjas rend ünnepi visele;t öltötte e jeles alkalomra magái. Kezét azon az okmányon nyugitja, amely megvetette a biblio:ka alapjait. Körötte glóbusz, pattá, egy tékában — nyilván — éziratok. A tartóban lúdtollak ihennek, a polcon könyvek soraoznak. Ilyen volt nemzeti könyvírunk alapításának pillanata és örnyezete, legalábbis így képzel; el azt a jónevű bécsi udvari festő, nder János, aki Széchényi Ferenc alálát követően készítette el az néntiekben vázolt képet. A gróf rcát egy fiatalkori metszet után lkotta meg, a szoba berendezési írgyai azokat a tudományokat, lövészeteket jelképezik, i ámenekben művelődésünk e »leves lakja, mint gyűjtő, érdekel? volt. Széchényi Ferenc gróf — a íagyarországi felvilágosodás és a özelgő reformkor szellemében — régi nemzeti könyvkincset orságszerte fölkutatta, majd pedig a öz használatára bocsátotta gyűjíményét. Az általa létrehozott trszágos Széchényi Könyvtár lapítóokmánya 1802. november 5-én nyerte el a királyi megerőítést. Az alapítás pillanata Amikor az elgondolás megszülést, a gróf „csak” a nevét adta és 13 000 nyomtatott könyvet, 1200- ál is több kéziratos művet, valaíint sok száz térképet és metszett számláló állományát hagyta rökül a nemzetre. Következésképpen nem volt hol elhelyezni az anyagot. Egy ideig a mai jogi kar mögötti épületben, a hajdani papneveldébe költöztették a köteteket, ahonnan társzekerekkel több ízben biztonságos helyre menekítették őket. Ekkoriban ugyan már folyt a bibliotékának ma is — igaz, már csupán néhány hónapig — otthont adó palota építése, ám a munkálatok jócskán elhúzódtak, egyebek között azért, mert az 1838-as árvíz az egész telket elárasztotta. Végül 1846-ban készült el a klasszicista, Múzeum kerti épület, mely méltó elhelyezést szolgáltatott a gyűjteménynek. Csakhogy ez a honfoglalás sem volt zökkenőmentes. A könyvtár állományát az új Múzeum-palotában hosszú évekig sem számba venni, sem rendszerezni nem lehetett, mivel az anyag javarészt a földön hevert. Amikor egy magyar nagyasszony, a világosi birtokos Bohusné Szőgyén Antónia — akinek kastélyában a fegyverszünetet megkötötték — hírét vette a könyveket rongáló mostoha körülményeknek, gyűjtést szervezett a mai napság Széchényi-terem néven emlegetett szoba bebútorozására. Napjainkban műemléknek számít az adományból öszszegyűlt pénzen megrendelt, szlavóniai tölgyfából készült, a helyiségben körbefutó könyvszekrényfalburkolat, a festett mennyezet, sőt, a padlózat is, és ugyancsak annak lehetett tekinteni az idők során tönkrement szőnyeget, mely szinte az egész szobát beborította. Ékessége volt még a helyiségnek az oroszlánfejben végződő karfájú fotel. Ez — a szóbeszéd szerint — megvan még valahol, csak éppen azt nem tudni, hol. Mostanság Ender Jánosnak a könyvtár alapításának pillanatát megörökítő képe a legfőbb dísze a teremnek, továbbá a két hatalmas kerek asztal, amelyek közül az egyiket — egy Dél-Amerikába emigrált 1848-as tüzér hadnagynak az ajándékát — mahagóniból faragták. Több asztalossal is megnézették már ezt a két remekbe sikerült darabot, de egyikük sem mert afelől nyilatkozni, hogy melyik az eredeti. Voltaképpen mellékes körülmény is ez akkor, amikor mindkét példány — tehát a másolat is — uralja környezetét, melyet részint kivénhedt, ormótlan irodabútorok népesítenek be, lévén jelenleg a Kézirattár egyik munkaszobája a Széchényi-terem. Remélhetőleg nem sokáig tart már ez az áldatlan állapot, hiszen a munkások az utolsó simításokat végzik a könyvtár új lakhelyén, a budavári palota F-épületén, amelynek átalakítási tervei idestova negyedszázadosak. Az ünnepélyes megnyitót 1985. április 4- én kívánják megtartani, bár az előzetes számítások szerint ehhez hónapokkal ezelőtt el kellett volna kezdeni a költözködést... Ezerkétszáz kötet A magyar vonatkozású kéziratok legfőbb őrzőjéül maga Széchényi avatta a róla elnevezett gyűjteményt: az általa adományozott anyag ezerkétszáz kötetnyi kéziratot tartalmazott. Manapság 600 000-nél is több darabot számlái az állomány, bár naprakész adatot nem lehet tudni. A bibliotéka e területén ugyanis a vásárlást a számbavételnél és a feldolgozásnál is fontosabbnak tartja, joggal, elvégre a kéziratok egyedi példányok, nincs belőlük második, harmadik kiadás, azok a darabok, amelyek ma felbukkannak a piacon, holnapra már beszerezhetetlenek lesznek, ha idejében le nem csapunk rájuk. Az összes papírra vetett gondolat A magyar eredetű középkori kéziratok nagy része elpusztult vagy elvándorolt az évszázadok során. Kódexeit — köztük a Mátyás világhírű könyvtárából származó darabokat — szinte kivétel nélkül külföldről vásárolta, vagy kapta vissza az intézmény. A könyvnyomtatás elterjedését követő korból főként naplók, emlékiratok, magánlevelek maradtak fenn napjainkra és hagyományozódtak a nemzeti könyvtárra. A múlt századtól kerültek be a gyűjteménybe a teljes hagyatékok, vagyis történelmünk, irodalmunk és tudományos életünk egy-egy jeles személyiségének — korábban sokszor ismeretlen — papírra vetett gondolatai. Több-kevesebb dokumentummal az utóbbi százszázötven év neves alakjai — költők, politikusok, publicisták, képzőművészek és színészek — mind egy szálig képviseltetik magukat az állományban. Az egyik legkülönösebb „kol-
