Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-06 / 7-8. szám
Simon Gyn la esperes plébános úr egy pillanatra sem csodálkozik, . amikor — bekopogtatván a paró- I kiára — bebocsáttatást kérek a templomba, pedig a szentmise ideje még messze van. Az utóbbi egy-két esztendőben hozzászokott már, hogy látogatók — hívők, vagy nem hívők, csoportosan vagy egyenként — bekéredzkednek a feldebrői templomba. Pedig a feldebrői templom nem neves búcsújáró hely, világra szóló csoda sem esett itt, hacsak kisebbfajta csodának*nem tekintjük azt, amit a műemlékesek produkáltak, feltámasztva a távoli múlt egyik ritka szép építészeti remekét. Erdei Ferenc Ybl-díjas építész az Országos Műemléki Felügyelőség építészeti osztályának veztője, arról beszél, hogy ez a templom nem egy, hanem összesen három feltámadást, pontosabban szólva újjászületést ért meg. Az eredeti négyszögletes-négyikaréjos, bizánci stílusúnak mondható, éppen ezért Magyarországon egyedülálló építményt a XI. század első felében eredetileg sírtemplomnak emelték. A környéken úgy tartják, hogy a máig épségben maradt altemplom sírkamrájában volt egy ideig Aba Sámuel király holtteste. Ami egyrészt bizonyos: feltétlenül jelentős, majdhogynem szentként tisztelt személynek kellett a sírkamrában feküdnie, hiszen a kamrát úgy alakították ki, hogy oda az altemplomból is, a felsőből is be tudjanak tekinteni a kegyeletüket lerővó látogatók. Másrészt viszont az is bizonyított tény, hogy ez a terület, jó kilencszáz évvel ezelőtt, az Abák szálláshelye volt. Könnyen lehetséges tehát, hogy a néphagyomány jó érzékkel keresett és talált összefüggést a feldebrői templom sírkamrája és Aba Sámuel között. Nem soká maradt meg azonban az épüiet sírtemplom jellege. Erdei Ferenc az alaprajzvázlatról magyarázza: hogyan bontják le már a XII. század végén az eredetileg öthajós templom két szélső hajóját; hogyan húzzák fel az új falakat beljebb, az eredeti tartóoszlopok közeiben; s hogyan születik meg végül az élők igényeinek inkább megfelelő, téglalap alakú, háromhajós, már csak egyetlen félköríves apszis sál rendelkező istenháza. Aztán következik a második újjászületés, a XVIII. század közepe táján. A templom ekkor barokk formában támad föl, s nyeri el mai — egyhajós, egytornyos — alakját. Szerencsére az átépítések során az altemplomhoz alig-alig nyúltak. Igaz, a barokk kor építőmesterei két végét megcsonkították, bejáratát is áthelyezték, de ezt a részt Lux Kálmán (az Országos Műemléki Felügyelőség elődjének, a Műemlékek Országos Bizottságának építésze, az esztergomi királyi palota maradványainak rekonstruáló ja) már a húszasharmincas években korszerű módon helyreállította. Korszerűen, azaz úgy, hogy az akkoriban „barlangtemplomnak” nevezett altemplom hiányzó részeit az eredeti kőtől jól megkülönböztethető téglával pótolta. Ö tárta fel az eredeti — Erdei Ferenc szóhasználata szerint: „első” — templom három félkörívű apszisát is, amíg a negyedik karéj csak 1973-ban került elő, Kovalovszki Júlia, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze szorgos kutatásának eredményeként. Előkerült, mégpedig egyenesen a torony alól! A látogató nem is sejti tán, hány ember munkája, alkotó képzelete, energiája segítette napjainkban újabb szép feltámadásához ezt a templomot. A helyreállítás első lépcsőjében, 1963 és 1968 között, majd a második lépcsőben, 1975-től 1982-ig, régészek, tervezők, építészek és építők, rrlűvészettörténészek, belsőépítészek, statikusok, restaurátorok, konzerválok, vegyészek fáradoztak itt, hogy a szakembereknek csak egy részét soroljam fel. A Magyar Építőipar című szaklap 1983. 1—2. számában, ahol a helyreállítás befejeztét adták közzé, megközelítően harminc nevet sorolnak fel, s ezek csak a vezetők. Ki lenne az a bátor, aki vállalkoznék reá, hogy összeszámlálja: születése, a XI. század óta, hány ember keze segített hozzá, hogy ezt a templomot így, ahogyan áll, mi, XX. századbeliek láthassuk?! És hadd tegyem hozzá: nem is kevésbé került ez az utolsó újjászületés. Az „első lépcsőt”, valamint az 1975-ben kezdődő helyreállítást megelőző -egyéb munkálatokat — a tervezést, a talajszerkezet-vizsgálatokat, stb. — nem számítva, mintegy tízmillió forintba került a helyreállítás és a restaurálás, benne természetesen az új típusú, szembe-misézésre alkalrrias liturgikus tér kialakítása is. És ez a tízmillió, amit az Országos Műemléki Felügyelőség költségvetése fedezett, nem minden. Ahhoz, hogy a feldebrői templom újjászülethessék, össze kellett fognia az egyháznak és a helyi, valamint a megyei tanácsnak, az OMF-nek és a múzeumnak. Az egyház például Ausztriából hozatott könnyű, szép palát a tető befedéséhez, a tanács a műemléktemplom közvetlen környékét rendezte, parkosította ... De még ezzel az óriási anyagi és energiaráfordítással sem sikerült volna ilyen tökéletesen az újjászületés, ha nem rég összeszokott munkatársak — és itt ez a szó mély belső tartalmat hordoz — dolgoztak volna együtt. Erdei Ferenc például arról beszél, hogy a kivitelezést az OMF egri építésvezetősége irányította. A munkálatokat pedig Kozák János brigádvezető és csoportja végezte. — Vele még a kdsnánai vár helyreállításának idejében ismerkedtem össze — teszi hozzá. Amikor Kovalovszky Júlia régészt dicséri, akkor megint besző egy mondatot: — őt a gyulai várnál végzett munkálatok során ismertem meg. Összeszokott gárda bábáskodott tehát a feldebrői templom újjászületése körül, s az építész-tervezőnek nem egyszer főtt mégis a feje: mi az, ami „feltámasztásra”, azaz a XX. század emberének való bemutatásra leginkább érdemes? Egy templom föltámadott 48
