Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-15 / 6. szám
LÁZÁR GYÖRGY LÁTOGATÁSA AUSZTRIÁBAN KONGRESSZUSRA KÉSZÜLŐDVE Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Fred Sinowatznak, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására hivatalos látogatást tett Bécsben. Lázár György és Fred Sinowatz áttekintette a nemzetközi helyzetet és a két ország viszonyát. Pozitívan vélekedtek a kedvezően, dinamikusan fejlődő gazdasági kapcsolatokról. Megtárgyalták, hogyan lehetne növelni a magyar termékek versenyképességét az osztrák piacon. Áttekintették a két ország közötti gazdasági együttműködés változatos formáit, így a termelési kooperációkat, a harmadik országok piacain való együttműködés továbbfejlesztésének módozatait. A négyszemközti megbeszélés végeztével Lázár György és Fred Sinowatz csatlakozott a kancellári hivatal konferenciatermében összeült plenáris tanácskozás résztvevőihez. Az osztrák delegáció tagja volt Norbert Steger alkancellár, kereskedelmi miniszter, Franz Vranitzky pénz-Közélet -A Corvina Kiadó — a Kossuth Könyvkiadó közreműködésével — hat nyelven megjelentette Kádár János „Szocializmus és demokrácia Magyarországon” című kötetét. A téma szerint válogatott beszédeket és cikkeket a kiadók gazdag országismertető és dokumentumanyagokkal egészítették ki. Kádár János könyvének olasz kiadását a római Magyar Akadémián Adalberto Minucci, az OKP titkárságának tagja mutatta be. Minucci méltatta a magyar vezető politikai tevékenységét, s elismerően szólt a Magyar Szocialista Munkáspártnak az elmúlt évtizedekben követett politikájáról. * Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes Budapesten megbeszéléseket folytatott Franz Pfefferrel, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztériuma főigazgatójával a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Franz Pfeffert fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter.^ * Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes és Arthur Agstner, Ausztria magyarországi nagykövete Budapesten kicserélte a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között az egyetemi tanulmányok és egyetemi fokozatok egyenértékűségéről 1983. március 8-án aláírt egyezmény megerősítő okiratait. * Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke hivatalos látogatást tett Jugoszláviában. Mitko Csalovszkival, a jugoszláv kormány tagjával, szövetségi tájékoztatási titkárral folytatott megbeszéléseket, amelyeken áttekintették a két szomszédos országnak a tájékoztatás teügyminiszter, Ferdinand Lacina, a közlekedés és az államosított ipar ügyeinek minisztere, Erich Schmidt kereskedelmi és ipari minisztériumi államtitkár, Gerald Hinteregger, a külügyminisztérium főtitkára, Rudolf Sáliinger, a szövetségi gazdasági kamara elnöke és Arthur Agstner budapesti nagykövet. A magyar küldöttségben helyet foglalt Marjai József, a kormány elnökhelyettese, Török István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes, Beck Tamás, a Kereskedelmi Kamara elnöke és Randé Jenő bécsi nagykövet. A teljes ülés előtt a küldöttségek tagjai tárgyalásokat folytattak partnereikkel. Ugyancsak megbeszéléseket tartottak a folyamatban levő üzletekről, az együttműködés új útjairól a magyar miniszterelnök kíséretében Bécsbe érkezett gazdasági vezetők, vállalati igazgatók. Rudolf Kirchschläger államelnök hivatalában fogadta Lázár Györgyöt. Kötetlen eszmecseréjüket a jószomszédi kapcsolatok atmoszférája jellemezte. diplomácia rületén is eredményesen fejlődő kapcsolatait és azok bővítésének lehetőségeit. A Tájékoztatási Hivatal elnöke látogatást tett a Politika szerkesztőségében, Üjvidéken pedig a Vajdasági Tartományi Tájékoztatásügyi Bizottság elnökénél, a Fórum kiadóház és a Magyar Szó című napilap, valamint az Újvidéki Televízió vezetőinél. * Nagy szakmai és közönségérdeklődés mellett zajlott a svédországi Malmőben a magyar hét rendezvénysorozata. Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes megnyitó beszéde után Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke és Lőrincze Péter, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára tartott előadást hazánk gazdasági helyzetéről, nemzetközi gazdasági kapcsolatairól. A malmöi városháza épületében megnyílt kiállításon magyar vállalatok mutatták be termékeiket. * Dr. Karl Kaiser professzor, a nyugatnémet külpolitikai társaság bonni kutatóintézetének igazgatója, „Biztonságpolitikai viták a Német Szövetségi Köztársaságban” címmel előadást tartott a Magyar Külügyi Intézetben. * Volt francia katonák, akik a második világháború alatt a náci hadifogolytáborokból megszökve Magyarországon találtak menedékre, találkozót rendeztek Párizsban a Magyar Katolikus Misszió székházában. Mintegy nyolcvan volt hadifogoly jött el családtagjaival együtt a találkozóra, amelyet Pierre Lemaire tanár rendezett Hallier tábornok védnöksége alatt, abból az alkalomból, hogy negyven évvel ezelőtt szabadult fel Magyarország, s ők 1945 tavaszán hazatérhettek. Március végén ül össze Budapesten a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa. Már decemberben közzétették a kongreszszusi irányelveket. A dokumentum számba veszi az elmúlt fél évtizedben elért eredményeket és egyúttal felvázolja az elkövetkező időszak feladatait, felkérve a pártszervezeteket, valamint a legnagyobb társadalmi és tömegszervezetek vezető testületéit, hogy nyilvánítsanak róla véleményt. Az irányelvek természetesen pártokmány, amely elsősorban az MSZMP 860 ezer tagjának szól — ám nemcsak nekik. A magyarországi szocializmus építése ugyanis nem szűkén vett pártügy, milliókat érdekel és érint, mi a helyzet és hogyan alakul a jövő Magyarországon. A kongresszus ily módon valóban nemzeti üggyé vált. Mit tartalmaznak az irányelvek? Sorra veszik és elemzik a hazai építőmunka valamennyi — belső és külső — feltételét, eredményeit, fogyatékosságait. E munka nemzetközi körülményei nem voltak számunkra túl kedvezőek. A nemzetközi feszültség kiéleződése, a tőkés gazdasági válság, a protekcionizmus nehézségeket okozott a magyar gazdaság számára. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ebben a nehezebb helyzetben könnyebben felszínre bukkantak a hazai munka gyengeségei is. A gazdasági fejezet részletesen foglalkozik ezekkel a gondokkal, és az eredményekkel is. Az utóbbiak a problémák ellenére sem csekélyek, hiszen a felszabadulás óta eltelt 40 esztendő alatt sok maradandó, történelmi jelentőségű vívmány jött létre az országban. Megváltoztak a tulajdonviszonyok, tervgazdálkodás valósult meg, megszűnt a kizsákmányolás, teljessé vált a foglalkoztatás, lendületesen fejlődött az ipar és a mezőgazdaság, gyökeresen átalakult az emberek életmódja, az életkörülmények. Éppen a korszakos eredmények sürgetik az új feladatok megvalósítását. Közülük is a legfontosabb — az extenzív gazdasági fejlődés tartalékainak kimerülése után — az intenzív szakasz feltételeinek kimunkálása, a piaci viszonyok szabályozott érvényesítése a tervgazdálkodás körülményei között, a termelékenység, a hatékonyság növelése a teljes foglalkoztatás megőrzése mellett, s a teljesítmények szerinti differenciálás. Az irányelvekben felvázolt gazdasági helyzetkép megfogalmazásai arra utalnak, hogy aki csak őrizni, védelmezni akarja az elért eredményeket és ezért lassítja a fejlődést, az előbb-utóbb megáll és lemarad. Ezt a felismerést tükrözték az irányelvek megállapításai, amelyek a gazdasági fejlődés gyorsítását mondották szükségesnek. „A következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést ..., olyan gazdasági növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javítását, a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését.” A társadalmi és politikai viszonyok fejlesztésével foglalkozó fejezet lényeges megállapítása, hogy tovább fejlődött a szocialista nemzeti egység, szélesedett a demokrácia. Ebben a részben esik szó a Magyarországon élő nemzetiségekről is, amelyeknek fontos szerepük van a magyarok és a szomszéd népek közötti barátság fejlesztésében. „Természetesnek tartjuk és elősegítjük a velük azonos anyanyelvű nemzetekkel épülő kapcsolataikat — olvasható a dokumentumban. — Hasonlóképpen természetes igénynek tartjuk, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű állampolgárai is ápolhassák anyanyelvűket, fejleszthessék nemzeti kultúrájukat, s hozzájáruljanak népeink barátságának, országaink együttműködésének erősítéséhez.” Ha összevetjük a dokumentumot a korábbi, hasonló okmányokkal, nyilvánvaló a következtetés, hogy manapság az élet jóval több kérdést vet fel, mint a megelőző években. Ezzel is magyarázható, hogy az irányelvekről folytatott vita igen szélesnek bizonyult. Másfelől azonban — és ezt hiba volna nem látni — az élénk vita következménye is a magyar társadalom elért demokratikus fejlődésének. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára egy interjúban elmondta, hogy a népfront ugyancsak sokoldalúan foglalkozott az irányelvekkel. A megbeszéléseken részt vettek a többi között egyházi vezetők és lelkészek, gazdasági szakemberek, írók és művészek, a tudomány kiválóságai. Részletesen foglalkoztak az irányelvekkel a magyar szakszervezetek is. A szaktanács elnökségének kibővített ülésén nem csupán fővárosi tisztségviselők vettek részt, hanem az országnak mind a 19 megyéjéből meghívtak képviselőket. A tanácskozások tapasztalatai azt húzták alá, hogy a résztvevők öszszességében ragaszkodnak az eddigi politika folytatásához, a nemzeti egység erősítéséhez, s támogatják az irányelvekben megfogalmazott elemzést és feladatokat. Ugyanakkor számos vonatkozásban további elmélyült vizsgálódást sürgettek, és a gazdasági növekedés jobb feltételeinek megteremtését kívánták. Szóltak arról, hogy a gazdasági nehézségek leküzdése közben is fokozott figyelmet kell fordítani a leginkább veszélyeztetett rétegekre, s különösen élesen beszéltek a magasan kvalifikált fiatalok gondjairól, a család védelméről, és olyan — negatív — társadalmi jelenségekről, mint egy vékony újgazdag réteg hivalkodó magatartása, vagy az alkoholizmus. E széles körű, százezreket gondolkodásra, számvetésre késztető vita értelméhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az irányelvek nem lezárt döntést jelentenek. A dokumentum alapként szolgál a további munkához. Az irányelvek vitája, a XIII. kongresszus beszámolója, tanácskozása és határozata együttesen alakítja ki azt a programot, amely újabb fél évtizedre meghatározza Magyarország fejlődésének irányát. H. GY. 2
