Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-02 / 5. szám
Párizs egyik külvárosában, a Szajna partján áll a Sévres-i Kerámia Múzeum és Manufaktúra. A kerámiaműhely a hagyományos kézi festésre rendezkedett be, de ennek ellenére szívesen támogat minden kísérletező művészt. Nemzetközi Kísérleti Stúdiója már évek óta hosszabbrövidebb időre otthont ad ösztöndíjjal meghívott keramikusoknak. A stúdió egyik műtermében kerestem meg Polgár Ildikó keramikust, aki két hónapig dolgozott itt. A művésznő a hetvenes években idoloknak nevezett karcsú nőalakjaival keltett nagy feltűnést. Ezekért a kerámiaszobrokért kapta meg 1977-ben a Faenzai Nemzetközi Kerámia Kiállítás aranyérmét. Néhány évvel ezelőtt ismét újított, különleges hangulatú terített asztalt, tortákat, újságos és kalapos csendéleteket ábrázoló porcelán csendéleteket készített. A kerámia csendéleteket ötletességükön túl elsősorban ízléssel megmunkált forma- és színvilágukkal tartották fogva a nézőt. Finom eleganciával nyúlt a csendélet témájához, úgy, hogy az erre eddig nem használt anyagba, a porcelánba fogalmazta meg tárgyait. Először a párizsi stúdió munkájáról kérdeztem. — A Manufaktúra célja, hogy megújítsa, felfrissítse az itteni hagyományos munkát. Az itt dolgozó külföldi művészek a legkülönfélébb „fázisban” érkeznek ide. Van olyan ösztöndíjas, aki — bár nagyon tehetséges — de még nagyon a pálya elején van. rutintalan, önállótlan. Ö sok mindent elsajátíthat ebben az alkotóközösségben társaitól. És sok olyan meghívott művész is van, aki határozott elképzeléssel jön ide céljait megvalósítani, — Van, aki szobrot, van, aki használati tárgyat csinál kerámiából. A különböző művészetek egymáshoz való közeledésének lehetünk tanúi és így a művészetek határai viszonylagossá válnak. Ebbe az irányba folytatott kísérletei miatt hívták meg ide. Hogyan jött az az ötlet, hogy a fotót is felhasználja munkáiban? — Először tárgyakat kezdtem mintázni porcelánból. Apámnak akartam emléket állítani azzal, hogy használati tárgyait, leveleit megörökítettem. A fotók felhasználására pedig a temetői porcelán fotók adták az ötletet. Ezek a fotók technikai okokból, sajnos, csak 70—80 évig maradnak meg, mert ezeket csak kis hőfokon tudják égetni. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetne a fotók élettartamát növelni egy új technika segítségével, hogy olyan fontos dokumentumokat őrizhessünk meg, amelyek egyébként elvesznének. Ha bármely civilizációról képet akarunk alkotni, csodálkozva tapasztaljuk, hogy sok esetben az egyetlen viszonylag épen maradt emlék: a cserép. Sok dilettáns vegyészkedés után sikerült tökéletesíteni a fotó és a porcelán „ötvözésének” technikáját, így esetleg elképzelhető, hogy az általam készített tárgyak is lehetnek a jövő emlékei. — A családi fotókon, leveleken kívül irodalmi témájú fotók felhasználásával is készít porcelánképeket. — Itt Sévres-ben is szeretnék megcsinálni néhány fotóval készült porcelán képet. A József Attila és Thomas Mann találkozásán készült fotót egy, erről a találkozásról szóló Paul Eluardcikkel montíroztam össze és ezt a fényérzékenyített porcelánra viszem át, majd 1400 fokon kiégetem. De megcsinálom Kormos István francia és magyar verseinek kéziratát is. A stúdióban készült munkákat a Sévres-i Kerámia Múzeumban állítják ki. Ügy érzem, a szakmai kísérleteken kívül munkáimmal olyan embereknek állíthatok emléket, akik a magyar nyelv elszigeteltsége miatt egyáltalán nem, vagy csak alig ismertek külföldön. BODNAR JÁNOS FOTO: SOMFAI ISTVÁN, MÉSZÁROS ISTVÁN, BODNAR JANOS 1-2. Idolok 3. József Attila és Thomas Mann találkozása (porcelánfotó) 4. Polgár Ildikó Sévres-i műtermében 5. íróasztal „lenyomat" 6-7. Csendéletek 24 t
