Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-03-02 / 5. szám

NEGYVEN ÉVE SZABADULT FEL BUDAPEST

HAVASI FERENC HAZAÉRKEZETT

Ünnepségsorozattal emlékezett meg a magyar főváros lakossága arról, hogy 40 esztendővel ezelőtt szűnt meg Budapesten a német megszállók uralma. Erre az alkalomra fellobogózták a házakat és ünnepélyes zászlófelvonást tartottak a gellérthegyi hősi emlékműnél. Az emlékművet megkoszorúzták az állami és társadalmi szervezetek képviselői.

A Vígszínházban emlékestet tartottak. Az elnökségben helyet foglaltak a politikai és a kulturális élet vezető személyiségei. A vendégeket Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke köszöntötte.

Gtósz Károly, a budapesti pártbizottság első titkára ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a főváros felszabadításáért vívott harcokban ezrek áldozták az életüket. Az elesettekre emlékezve többek között ezt mondta:

— Kegyelettel emlékezünk az elesett hősökre, tetteiket soha nem feledjük, emlékeiket nemzedékről nemzedékre megőrizzük, sírjaikat mindig friss virág fogja borítani. Tisztelettel adózunk a szovjet, a bolgár, a jugoszláv, a román, az amerikai, az angol katonáknak és minden más nemzet fiainak, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország s benne fővárosunk felszabadításáért. Meghajtjuk a megemlékezés és a kegyelet zászlaját az egykori magyar ellenállók, az önkéntesek előtt, akik a felszabadulásunkért vívott küzdelemben részt vettek.

Grósz Károly beszélt a haladó magyarok részvételéről az ellenállásban. A Márciusi Frontba tömörült értelmiség a tömegeket hívta harcba, a Magyar Történelmi Emlékbizottság a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtését követelte. A munkásifjúság 1941. október 6-án, a Batthyány-emlékmécsesnél szervezett béketüntetést, a budapesti dolgozók 1942. március 15-i hazafias felvonulása a fasizmus és a háborúellenes erőket mozgósító demonstráció volt. 1944-ben a Békepárt már szervezett fegyveres ellenállásra szólította fel a magyar népet.

Végül a szónok hangsúlyozta:

— Elmondhatjuk: otthonunkká

tettük ezt a várost. Olyanná, amelyben, ha nem is gond nélküli, de emberi az élet. Emberi, mert biztonságban, nyugalomban, tisztességes körülmények között élünk, dolgozunk.

A megemlékezést jubileumi gálaműsor követte.

EMLÉKMÜAVATÁS BUDAPESTEN

Budapest felszabadulása negyvenedik évfordulója alkalmából felavatták a fasizmus elleni harc hőseinek és a fasizmus áldozatainak emlékművét. Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész és Finta József állami díjas építész alkotását a most kialakított Gesztenyés-kertben helyezték el. Az avatóünnepségen Kállay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott beszédet.

Az emlékmű avatásával kapcsolatosan Keserű Ernő, a Magyar Nemzet hasábjain emlékezett meg a fasizmus áldozatairól: az ellenállásban résztvevőkről, a frontharcokban elpusztultakról, a bombázások, utcai harcok áldozatául esett polgári lakosságról és a gettókban, haláltáborokban kiirtott zsidó százezrekről. Jegyzetét az alábbiakban közöljük.

*

Hetedhét megyére szóló ünnepség színhelye volt a félezer éves fennállásáról megemlékező dunántúli falu. A program — a meghívott vendégek jelenlétében — koszorúzással kezdődött. Koszorúk kerültek a Kossuth-szobor talapzatára, a jeles tudós szülőházán levő tábla alá, az 1919-es direktóriumi tag nevét viselő utca első házára. Valaki azonban egy csokor őszirózsát elhelyezett a falu főterén levő „hősi emlékműre” is — művészi értékéről most ne essék szó —, amelynek oldalán az első világháborúban elesettek nevei olvashatók. Később tudtam meg, a csokor attól a görnyedt hátú nénikétől származott, akinek két fia maradt a Don-kanyarban. A délutáni vidám hangulatban, miközben a lacipecsenyét kóstolgattuk, a mellettem álló helyi gazda azt mondja: „Szép volt minden, két dolgot hiányolok csupán. Miért nem jutott egy koszorú a főtéri emlékműre? A másik: miért nem esett szó arról a tíz családról — a falu csaknem teljes ipari és kereskedő rétegéről —, amelynek tagjait 1944-ben a haláltáborokba hurcolták?”

Ennek az embernek a megjegyzése jutott most az eszembe, amikor Budán a Jagelló úton járva, felfigyeltem az épülő új emlékműre. Ez a köztéri alkotás, rendeltetését tekintve — amint azt a népfrontbizottságok híradásaiból tudom — a maga nemében nem az első lesz az országban, hiszen néhány községben az elmúlt hónapokban már felállítottak emlékműveket, amelyeken a következő felirat olvasható: „A háború, a fasizmus áldozatainak, 1939— 1945.”

Régi az igény, hogy az áldozatok emlékének, a kegyeletnek méltó helyet és formát teremtsünk. S hogy ez sokáig mégis késlekedett, az szoros összefüggésben áll nemzeti önismeretünk lassú előrehaladásával.

Messziről jutottunk el idáig. Hiszen másfél-két évtizeddel ezelőtt még azért is hadakozni kellett, hogy a „bűnös nemzet” fogalmát töröljük szótárunkból. Győzködni kellett intézményeket és embereket arról is, hogy akik vállalták a fasiszták elleni fegyveres harcot és elestek, legalább azokról emlékezzünk meg méltóan. A katonamártírokról. Azóta már pótoltunk sok mindent: emléktáblák, emlékoszlopok, múzeumi részlegek, kiadványok beszélnek a budai önkéntes ezred, a nógrádi partizánok, a Mokán-csoport és más egységek bátor tetteiről. S elhelyezzük évről évre a megemlékezés virágait a volt börtönök, gettók falán, s évfordulókon az ifjúság elzarándokol Abdára, bejárja a mártírok életének emlékhelyeit.

Mégis volt hiányérzetünk. A háború hatalmas vérveszteséget okozott az országnak. Azoknak a családoknak a tíz- és százezreiben máig nem halványult el még a gyász emléke, amelyekből a kiszakított hozzátartozó — gázkamrába hurcolt, a frontra vezényelt ágyútöltelék, a bombázások áldozata — soha nem tért vissza, s már felkutatni sem lehet, hol, merre nyugszanak tömegsírokban, szerte Európában.

Ahol igény van rá, ott a népfront most felkarolja a kezdeményezéseket, segít szervezni hozzá az anyagi erőt, hogy az áldozatok emléke szerény, de méltó megörökítést nyerhessen. Közben tudatosítja azt is: nem hősi emlékműről van szó. S nem is valamennyi elesett emlékét igyekszünk ápolni ily módon: akik „kéjjel öltek” és odavesztek, nem sorolhatók ide.

Az emlékművekkel tartozást törlesztünk, megadjuk a jelképes végtisztességet — ha megkésve is. E kegyeletes tett jó alkalmat kínál a viszszapillantásokra, amelyek segítségével viszont szemléletet is formálhatunk. Hozzájárulhat például ifjúságunk nemzeti azonosságtudatának erősítéséhez, segítheti még jobban tisztázni szocialista jelenünk viszonyát a nemzet sorsfordulóihoz.

Havasi Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, országgyűlési képviselő hazaérkezett az Amerikai Egyesült Államokból. Mint erről előző számunkban már beszámoltunk: a magyar politikust Ronald Reagan elnök, George Bush alelnök és George Shultz külügyminiszter fogadta.

Washingtonban folytatott megbeszélései után Havasi Ferenc rövid látogatást tett több városban, ahol találkozott magyar iparvállalatokkal és mezőgazdasági üzemekkel együttműködő cégek vezetőivel. Kőrútján kereskedelmi bankok vezető tisztségviselőivel a kétoldalú pénzügyi kapcsolatokról és a nemzetközi pénzügyi helyzetről folytatott véleménycserét. New Yorkban, Los Angelesben és Chicagóban előadást tartott az amerikai politikai és üzleti élet képviselői előtt.

Gazdaság

Több mint ötvenezer dolláros versenytárgyalást nyert meg a Licencia Találmányokat Értékesítő és Innovációs Külkereskedelmi Vállalat. A versenytárgyalást az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) hirdette meg, indiai gránitkő építőipari feldolgozására. A műszaki találmány készítője, Puskás Ferenc feltaláló, ezúttal már negyedik alkalommal arat nemzetközi sikert az ásványok ipari felhasználását lehetővé tevő műszaki megoldásaival.

*

Az Országos Idegenforgalmi Hivatal rendezésében az IBUSZ, a HungarHotels, a MALÉV, a Pannónia, a Danubius és az Expressz részt vett a párizsi idegenforgalmi világszalon rendezvényein.

*

Kétszázezer magyar turista járt tavaly Ausztriában, 23 százalékkal több, mint a megelőző évben; jelentették be az Osztrák Idegenforgalmi Propaganda Iroda sajtótájékoztatóján. A többség Bécset kereste fel, de mind népszerűbbek a hegyvidéki családi panziók és a téli sportolásra alkalmas helyek.

A Magyar Nemzeti Bank valutaárfolyamai 1985. február 5-től (vétel): 100 angol font 5590,26 forint, 100 ausztrál dollár 3981,77 forint, 100 belga frank 78,15 forint, 100 dán korona 438,25 forint, 100 finn márka 747,46 forint, 100 francia frank 512,19 forint, 100 holland forint 1382,68 forint, 100 kanadai dollár 3758,93 forint, 100 norvég korona 541,46 forint, 100 NSZK márka 1564,10 forint, 1000 olasz líra 25,38 forint, 100 osztrák schilling 222,71 forint, 100 svájci frank 1831,66 forint, 100 svéd korona 549,11 forint, 100 USA dollár 5297,13 forint.

2