Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Kerestetés A Magyar Építőművészet Guy Ankerl „Experimental Sociology of Architecture” című, Hágában, Párizsban és New Yorkban megjelent könyvéről Banta János írását közli. A cikk első bekezdése: „Egy rendkívülien figyelemre méltó és tanulságos, bár számunkra szokatlan gondolkodásmódról tanúskodó könyvről szeretnék beszámolni. A szerzőről annyit: Guy G. Ankerl, azaz Ankerl Géza világszerte elismert szociológus, a Massachusetts-i Cambridge Egyetem tanára. Eredeti szakmája szerint építész, tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Diplomamunkája a kazincbarcikai áruház volt, amelyet az én irányításommal tervezett meg. Együttműködésünkre, úgymond, ma is szívesen gondol vissza. 1956-ban hagyta el Magyarországot." Bánta János a továbbiakban a kötetben publikált tudományos eredményeket ismerteti, azokat a szakember nézőpontjából elemzi, majd véleményét így fogalmazza meg: „öszszefoglalva: a filozófiai-tudományelméleti nézetkülönbségek nem szolgáltathatnak okot arra, hogy Guy G. Ankerl rendkívül érdekes, inspirativ hatású könyvének tanulságait ne hasznosítsuk... Azt sem hagyhatom említés nélkül, bár ez túlmutat kompetenciám körén, hogy Guy G. Ankerl kötete nemcsak az építészeknek, hanem a szociológusoknak, a pszichológusoknak is újat ad". * Az Üj Tükör Domahidy Andrást, az Ausztráliában élő írót mutatja be a hazai olvasóknak, egyrészt életrajzának és a szerkesztőség kritikai állásfoglalásának közlésével, másrészt az író „Árnyak és asszonyok” című regénye egyik, önállóan is kerek elbeszélésnek tekinthető részletének kinyomtatásával. A mini-lexikon Domahidy Andrásról a következőket tudatja: 1920-ban Szatmáron született, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán avatták doktorrá. Magyarországot 1948 őszén hagyta el, 1950- ben telepedett le Ausztráliában. Jelenleg egy egyetem jogi könyvtárának vezetője, megalakulása óta — több, mint két évtizede — a perthi Magyar Ev.—Ref. Egyház gondnoka. Domahidy Andrásról ezek is olvashatók: „Vérbeli elbeszélő, aki a háború előtti és utáni magyar vidék idehaza maradt és szétszóródott alakjainak krónikáját örökíti meg írásaiban. Ha két regényének és elbeszéléseinek őseit keressük, akkor egyrészt Kaffka Margit, másrészt Móricz Zsigmond örökösének érezhetjük.” A lap a továbbiakban Domahidy András írásairól egyik hazai és egyik külföldi kiritikusa véleményét idézi. Nagy Péter, a budapesti Tudományegyetem világirodalmi tanszékének professzora szerint Domahidy nyelve olyan, mint a borostyán: mély tüzű és áttetsző egyszerre, mely nem elfedi, hanem kiemeli, felnagyítja azt, amit magába olvasztott. Az ausztráliai Vászolyt Erik, aki ugyancsak az irodalom professzora, az író „Árnyak és asszonyok” című regényéről így vélekedik: „... a regény cselekménye zömmel Nyugat-Ausztáliábav, az író második hazájában játszódik, ám onnan is a Szamos mentére ível vissza. Domahidy András attól az Értől indult el, s az Indiai-óceánig jutott, hogy ott legyen belőle magyar elbeszélő és regényíró.” * Az Élet és Irodalom az első hazai országos ipari formatervezési konferenciáról és a tanácskozás alkalmából megrendezett két kiállításról Vadas József írásában számol be. A cikk egyik bekezdésében arról ír, hogy a konferencia plenáris ülésén vörösre tapsolta tenyerét, amikor végigélvezte Stephan Lengyel előadását. Honfitársunk egykor a budapesti Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, 1961-ben diplomázott, majd ösztöndíjasként Ulm iskoláján folytatta tanulmányait. Az NSZK- ból nem tért haza, napjainkban pedig az esseni egyetem tanszékvezető tanára. Stephan Lengyel — olvasható a beszámolóban — ma már némi akcentussal, de annál nagyobb beleéléssel szólt elképzeléseiről. * A Népszabadságban Tamás István jegyzeteiben Márai Sándor nevére figyeltünk fel. A szerző arról ír, hogy sokadszor, mostanában is olvasgatta Márai Sándor „Napló 1943—44” című kötetét, az első könyvek egyikét, amelyet a háború utáni hetekben a Révai Kiadó jelentetett meg. A kötetet, közismert nevén az „Ostromnapló”-t ezután többször is ki kellett adni, ma pedig már nem lellhető fel az antikváriumokban, az újságok apróhirdetései szerint egyegy példányért ezer-kétezer forintot is megadnák. Tamás István a továbbiakban Márai Sándor írásából szemelvényeket idéz, végül pedig a következőket fogalmazza meg: „Az Ostromnapló bizonyos részleteiben remekmű. Mindenesetre a magyar irodalom századunkbeli jelentékeny teljesítménye. írója később emigrált, s ellenségesen fordult szembe hazája társadalmi rendjével. Ezzel elszámolni nem a mi gondunk. Mostani életének terepét, a Nyugatot is utálja. Amit itthoni magyar író korában, az Ostromnaplóban közreadott, végítélet a két háború közötti országról. Vitathatatlanul nagy humanista érték. Igaz, hatásos, artisztikus, világos. Nem lehet haragudni annyira a mai szerzőre, hogy ne becsüljük benne a tegnapit". * A Magyar Televízió nemrégiben sugározta azt a dokumentumfilmet, amély csaknem egy évtizede készült Londonban Ignotus Pálról — röviddel halála előtt. Az érdékes monológban a nézők most azt a vibráló szellemű férfit ismerhették meg, aki századunk magyar irodalomtörténetének ifjúiként tanúja, később pedig jelentős szereplője volt. Amiről beszélt, a Nyugatról — a folyóirat első főszerkesztője édesapja. Ignotus Hugó volt —, az elmúlt években számos könyv, tanulmány jelent meg itthon, sőt, hasonmás kiadásban maga a folyóirat is megjelent. Öröm volt hallgatni az öreg író emlékezését, amelyet tisztán megőrzött anyanyelvén adott elő. „ KEPES Tibort (szül.: Rákoskeresztúr, 1934. március 13., anyja neve: Varró Mária) keresi nővére, dr. Andaváry Ferencné Kepes Ilona Budapestről. A keresetit 1956-ban hagyta el Magyarországot, foglalkozása minőségi ellenőr. 1975-ben családjával, német feleségével és két gyermekével, Péterrel és Erikával hazalátogattak Magyarországra. Terveztek egy újabb utat is haza, de 1981, óta semmi hír róluk. Utolsó ismert címük: North Plainfield 25 Washington Ave., New Jersey 07060. HANGODI Istvánnét és családját (szül.: Budapest, 1912., anyja neve: Szorschág Borbála) keresi testvére, Kőházi Nándor Budapestről. A keresett 1944-ben hagyta el Magyarországot. Egy fia és 3 lánya van: István, Ilona, Beáta az ismert nevűek. Körülbelül 15 éve írtak utoljára. Valószínűleg Ausztráliában, Sydneyben vagy Melboume-ben élnek. KOVÁCS Hubát (szül.: Garbolc, 1913. október 10.) keresi lánya, Kovács Sarolta Dunavarsányból. A keresett valószínűleg 1948-ban hagyta el Magyarországot. A kereső édesanyja 1956-ban ment az NSZK- ba, majd együtt Franciaországba mentek. 1959-ben szakadt szét a család, miután Kovács Hubát besorolták egy USA-ba utazó csoportba. Felesége lemondva erről a lehetőségről visszautazott az NSZK-ba. A keresett 1959-ben írt utoljára a 14 rue J. J. Rousseau Annecu (Hanté Savoie) Franciaország címről. HUF Józsefet (szül.: Csákánydoroszló, 1950. május 29., anyja neve: Joó Judit, Sipos Imréné) keresi édesapja, Huf József Svájcból. A keresett 1957-ben hagyta el édesanyjával Magyarországot. Címük: 996 Willowdale, Ave Willowdale, Ontario, Kanada volt még 1979-ben is. Az édesanya 1958 novemberétől megszakította a levelezést. Édesapja ismeretségi körének érdeklődései meghiúsultak, ugyanúgy kapcsolatfelvételre irányuló levelei válasz nélkül maradtak, mert fia téves információk alapján apját halottnak tudta. SASATA Nándort (szül.: Budapest, 1907. október 14., anyja neve: Gepp Teréz) keresi volt felesége, Sasata Nándorné Budapestről. A keresett foglalkozása grafikus, 1956 decemberében hagyta el Magyarországot. 1979. őszén írt utoljára az 1480 Marseille Dr. U. S. A. Miami Beach, Florida 33141 címről. RÉVFI (Bobár) Dezsőt, Évát és Lászlót (édesapjuk Kisszálláson jegyző volt), valamint unokatestvérüket, SZENTKIRÁLYI (Schulz) Nórát keresi Svájcból gyermekkori barátjuk. Székely Endre. CSISZÁR Ferencet, nejét Erzsébetet és lányukat Bernadettet, akik Kanadában élnek az 1970-eis évek végétől, keresik Vörösék Svédországból. ADORJÁN Istvánt (szül.: 1946. november 27. Péttighofen, Ausztria, anyja neve: Edelényi Éva) keresi ur katestvére, Veres Béláné Adorj; Gyöngyi Debrecenből. A keres« foglalkozása meteorológus, 1956-b. hagyta el Magyarországot. Utolsó i mert cím: 6 North St. Marino, Sou Australia 5049 az édesapjáé volt, a meghalt, vele levelezett a kereső. BARANYAI Ferencnét (szül.: Nai Xénia, 1931. április 18-án Budape ten, anyja neve: Mező Rozália) k> resi húga, Váradi Károlyné Nagy Ad Budapestről. A keresett foglalkoz. sa gép- és gyorsíró, 1957 januárjába hagyta el Magyarországot. Utoljái New Yorkból írt, 1975-ben. TISER István (szül.: Bodajk, 188 Anyja neve: Pinke Erzsébet, fogla kozása vendéglős volt) Péter név fiát keresi Halász Antalné Kőszeg hegyről. Éva OBER-t (szül.: Nagy Éva, Bu dapest, 1953. december 7., anyja név« Németh Malvin) keresi édesanyj; özvegy Nagy Károlyné Szombathely ről. Keresett 1972. október 2-án hagy ta el Magyarországot. Utolsó ismer címe: 4223. SW. Frui Apt. 170. Hous ton 27077 Texas, ahonnan 1982. már ciusába.n írt utóljára. FÁBIÁN Bélát (szül.: 1926. decem bér 26., Budapest, anyja neve: Mok son Anna) keresi testvérbátyja, id Fábián Ferenc Takácsából. A kere sett motorszerelő volt, 1948. no vem herében Ausztriába, 1953 márciusá ban Brazíliába ment, ahonnan kb. ö éve írt a Caixa Pt. 2808, Sao Paul« címről. ILL Vilmost (szül.: Budapest, 1912 november 19., anyja neve: Sztam esik Erzsébet) keresi édesanyja, özv 111 Lajosné Budapestről. Kereset foglalkozása géplakatos-szerszámké szító. 1956-ban hagyta el Magyaron szágot. 1971. november 14-én adót hint magáról utoljára a Guillermc 111 Dean Fumes 1087 Villa Adelina Provincia Buenos Aires címről. BODROGI Lajost (szül.: 1914.) keresi fia. Bodrogi Péter Budapestről A keresett Magyarországot 1956-ban hagyta el. Bécsben pappá avatták osztrák—magyar állampolgár. Közber járt Űj-Zélandban, majd visszatért Ausztriába, ahonnan 1962. decemberében írt utoljára. SEBÖK József Endrét (szül.: Budapest, 1940. február 4., anyja neve: Barabás Ida) keresi édesanyja, Sebők Józsefné Budapestről. Keresett foglalkozása kirakatrendező, 1956- ban hagyta el Magyarországot. Utoljára 1979. novemberében írt a 2027 Galena St. Aurora Colorado U. S. A. címről. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége. Budapest H—1905. 13