Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-02-16 / 4. szám
Politikus pályák NAGY FERENC A Politikus pályák-sorozatban Vida István irt róla. Ahogy azonban múlik az idő, újabb és újabb részletek kerülnek elő. Pályakezdet Érdekes a pályakezdet. Abban a töredékes beszélgetésben, amelyet Huszár Tibor folytatott — 1977 végén — Nagy Ferenccel, szó esett a Kisgazdapárt 1930-as megalakulásáról. (Nagy Ferenc a korszakot inkább Bethlen István nevével fémjelezte, mert szerinte Horthy Miklós, a kormányzó nem volt elég jelentékeny ahhoz, hogy róla egy korszakot nevezzenek el.) Az akkori vezető körök, „nem arra az iparra fektették a hangsúlyt, amelyet Magyarország természetesen táplálni tudott volna, hanem egy nagyipart akartak, nehézipart akartak építeni, amelynek sem nyersanyaga, sem üzemanyaga nem volt Magyarországon, mindegyiket külföldről kellett hozni. Ezt az ipart felépíteni csak úgy tudták, hogy irtózatosan megterhelték a mezőgazdaságot. A mezőgazdaságon belül pedig természetesen elsősorban a parasztságot, mert hiszen a nagybirtok tudott védekezni abban a korszakban az elviselhetetlen terhek ellen, a parasztság nem tudott. Ehhez a politikához hozzájárult még azután a húszas évek legvégén az általános gazdasági világválság is, amelynek a legsúlyosabb része a mezőgazdasági válság lett. A parasztság irtózatos helyzetbe került. Namármost, élt még egy maradéka a régi Nagyatádiféle Kisgazdapártnak a Bethlen-párton belül, azonban ettől már a parasztság semmit sem várhatott. A parasztság csalódott is őszintén szólva a Nagyatádi-féle kisgazda-politikában, mert arra jött rá, hogy azokban az időkben, amikor a parasztság a Nagyatádi-párton keresztül majdnem abszolút többséghez jutott a törvényhozásban, a párt vezetői ezt nem tudták kihasználni megfelelően a parasztság javára, nem merték vállalni a vezetés felelősségét, átadták a vezetést másoknak, Bethlen Istvánnak, aki aztán szerencsésen ki is irtotta a pártot minden ambíciójával együtt.” Nagy Ferencet egyre inkább megismerték a Pesti Hírlapban megjelent cikkeiből és ugyanígy a tiszántúliak Tildy Zoltánt. Elhatározták együtt, hogy megalakítják a Kisgazdapártot. Tildy lett az ügyvezető elnök, Nagy pedig az országos főtitkár. Ezek után talán meglepetésként hat, hogy az új párt alapítói elindultak „vezért keresni”. Kívülről. így találták meg Gaál Gasztont, aki vállalta is a pártvezérséget. Nagy Ferenc erről így beszélt: „Azért volt szükség rá, mert az alakulás után Bethlenék oly dühvei vetették magukat a Kisgazdapárt megfékezésére, hogy parlamenti segítségre, képviseletre szorultunk. Ezért jutott eszünkbe Gaál Gaszton, akinek Bethlennel való ellentéte köztudott volt.” Gaál rövidesen bekövetkezett halála után pedig Eckhardt Tibor, a fajvédő Gömbös Gyula „tejtestvére” vette át örökét. A kisgazda Nagy Ferenc politikai pályafutása során többször is meghatározó szerep jutott Keresztes-Fischer Ferenc akkori belügyminiszternek, a kormányzó egyik bizalmi emberének, akinek például a Márciusi Front öszszeroppantásában oroszlánrésze volt. Hogyan lehetett az, hogy ugyanakkor támogatta a Nagy Ferenc által vezetett Parasztszövet.séget és annak németellenes vonalát? A kérdésre Nagy Ferenc így felelt: „Ez meglehetősen ért-Vannak ismeretlen ismerőseink. Lehet, hogy csak a televízióból, az újságból, hallomásból ismerjük: a közéleti ember, a politikus, a művész gyakran szerepel a nyilvánosság előtt. Az emberek felismerik őket az utcán, szinte akaratlanul is sok mindent tudnak róluk. Olvastam Nagy Ferenc cikkeit a háború előtt. Hallottam felszólalását a Parlamentben 1945 után, láttam híradókban. Olvastam róla és tőle menekülése után. Nem beszéltem vele sohasem. Ismeretlen ismerősöm. hetö. Keresztes-Fischer baranyai ember, akárcsak én magam. Baranya jelentékeny részben sváb megye. Fischer Ferenc a német mozgalmakkal már akkor szemben állott, valószínű, amikor még a pécsi takarékpénztár jogtanácsosa volt, még mielőtt főispán lett volna, hiszen a család vezető család volt a vármegyében. Baranya megye polgári vármegye volt, ott nem volt dzsentri, ez szerencsés körülmény. Ezen a vonalon Keresztes-Fischer Ferenc következetesen végigment... Kezdettől fogva igen erősen támogatta a Parasztszövetség gondolatát, amikor ezzel hozzámentem, ö ebben a nyilasbefolyás elleni aktivitás szervezetét látta.” (A politikai folyamatokat hosszú távon a nemzetközi és nemzeti méretű osztályviszonyok határozzák meg, rövid távon azonban a gyakran váratlan fordulatok, az avatatlanok számára nehezen átlátható személyt kombinációk mögött ott találhatjuk a szereplők rokonszenv és ellenszenv kapcsolatait, amelyeket befolyásolnák a társasági együttlétek az azonos indíttatás, baráti kör, iskola, vallás, sőt az esetleges szerelmi emlékek is.) Eckhardt és Nagy Ferenc Furcsa lehetett a viszony a szerencselovag, profi politikus Eckhardt és a parasztság érdekeit őszintén képviselő Nagy—Tildy páros között. A szintén kisgazda Sulyok Dezső — már az emigrációban írott könyvében — írt az 1937-es pártszakadásról: huszonhárom képviselőből hatan kiléptek és éppen azok, akik egyszerre voltak náci érzelműek és Eckhardt hívei. „A pártvezérnek nem volt ideje pártja ügyeinek komoly áttekintésére. Nagyskálájú társasági és magánélete állandóan távol tartották pártkötelezettségeitől. Többször ültünk együtt fontos képviselői értekezleteken, órákig vártunk rá, de nem jött. . . Az úton találkozott valakivel, akinek társasága elfeledtette vele a politikát.” De ez nyilván a felület volt. A lényeg: „a társadalmi és földkérdés sutba vetése, a választójog kérdésének lagymatag kezelése, a kartellvezérekkel fenntartott több mint jó kapcsolatok, a Habsburg-rokonszenv” dolgában lehetetlen volt köztük összhangot teremteni. Együttműködésük kérdését feszegette Huszár Tibor is. Nagy Ferenc erről így nyilatkozott : Eckhardt kezdetben a fajvédő csoportban — ebben az új, első európai nácizmusban — volt érdekelve, de kiábrándult a német irányzatból. Ezután őszintén fordult a nyugat felé, meg a magyar nép felé is, amenynyire származása és — mondjuk — társadalmi kötöttsége megengedték. Hadd mondjam meg azonban azt is, hogy abban az időben, amikor Eckhardt volt a párt vezére, a párt irányát csendesen mindig Tildy Zoltán, Varga Béla és Nagy Ferenc adták meg. Mindegy, hogy mit mondtak ezek a felszínen levő politikusok mi tudtuk, hogy mi felé megyünk, sokkal inkább, mint ők.” Miniszterelnök és menekült Nagy Ferenc 1940 után kapott történelmi lehetőséget, a többségi Független Kisgazdapárt élén. A koalíciós idők harcainak körülményei között gyakran szembekerült Tildyvel és más hangadó kisgazda politikusokkal is. Nyugodtabb időszakban talán hozzánőtt volna a feladatokhoz, de az adott erőviszonyok közt tragikus módon megtört a pálya. Kovács Imre egy bizalmas levelében — egyébként Nagy Ferenc jó barátja, az emigrációban is fegyvertársa, ezt írta róla (ahogy Sulyok Dezső idézi) : „A politikai taktika legelemibb fogásaival sincsen tisztában, nem tud koncepciózus lenni.” 1947 május közepén Nagy Ferenc miniszterelnök Svájcba utazott szabadságra. Nemcsak pihenni ment. (A História című folyóirat egyik tavalyi száma közli Gordon Ferencnek, Magyarország akkori svájci nagykövetének a 12
