Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-13 / 21. szám
I I RÉGI KÖNYVEK PÁPÁN Az ősnyomtatványoktól a XX. szazadig Gótírásos „Gebetbuch" (imádságoskönyv) A könyvek is olyanok, mint a szépasszonyok. Csak elegáns és előkelő környezetben figyel föl rájuk a világ. Keresztury Dezsőnek és a Televíziónak az érdeme, hogy nemrégiben az országnyi publikum tanulhatta meg: a könyv értékesebb kincs, mint az arany, mint a drágakő. Ám a Híres magyar könyvtárak című televíziós sorozat (melynek anyaga, igaz, vázlatos formában, könyv alakban is megjelent) csak azokat a nevezetes köteteket tartalmazó könyvgyűjteményeket mutatta be, amelyek rangos épületekben, építészettörténeti hírességű könyvtártemplomokban kaptak és kapnak helyet. Vannak azonban olyan könyvtárak is, amelyeknek gazdag és ritka gyűjteménye szerény körülmények között rejtezkedik. Ilyen, kevesek által ismert könyves-kincsestár a pápai református könyv cár, a hajdani nagy hírű Kollégiumnak a XVII. századtól fönnálló és egyre gyarapodó gyűjteménye. Napjainkban a nagy hírű Kollégium jogutódának, a Pápán is diákoskodott Petőfi Sándorról elnevezett gimnáziumnak és szakközépiskolának az egyik kis földszinti szögletében szűkölködik. Levéltári anyaga pár utcával arrébb — a vallási türelmi rendelet félmegoldású intézkedései és engedményei idején —, udvarbelsőn épült ótemplom nyirkos szomszédságában kapott elhelyezést. Főleg a kutatók tartják számon egyiknek is, másiknak is a létezését, kiállításokra kérik kölcsön az egyedülvaló ritkaságokat. A városnak vagy az iskolának évfordulóin kiállításokat rendeznek a könyvtár anyagából. Ilyenkor elámul a kiadványok sokféleségén az, aki Pápára látogat. Kövy Zsolt, a könyvtár vezetője és lelkes szószólója sorolja a könyvészeti, kultúrhistóriai érdekességeket.. A gyűjteménynek két kódexe is van, az egyiket 1401-ben adták ki, Vergilius Georgicon-ja olvasható benne. A másik, a XV. századból való, pergamen-kódex, gótírásos, úgynevezett Gebetbuch, akkora csak, mint egy manapság divatos minikönyv. Elfér egy felnőtt tenyerében. Ezt a könyvet ifj. Pázmándy Dénes adományozta a könyvtárnak. Pázmándyt egyébként a nemzet emlékezete úgy tartja számon, mint az 1848-as országgyűlés elnökét. A könyvtár és a levéltár anyagának nagyobb részét a pápai kollégiumban megfordult, könyvszerető és régiséggyűjtő emberek — tanárok, lelkészek és diákok — adományai teszik ki. Két nagylelkű ajándékozónak, könyvtárgyarapítőnak és katalógusírónak a nevét mindenképpen érdemes megjegyezni az egyik a XIX. század elején, az 1801-től 1817-ig a Kollégiumban tanított Tóth Ferenc, a másik a XIX. század és a XX. század fordulóján Pápán tanító és könyvtároskodó Borsos István. A leggazdagabb hagyatékkal ők gyarapították a könyvtárat. De nem illő az egyik legelső ajándékozóról sem elfeledkezni. V eresmarthi Mihályról, aki a XVII. században adta oda könyvgyűjteményét a frissén alakult könyvtárnak.) A kódexekkel egyenlő nevezetességűek az ősnyomtatványok. Pápán tizenkettő is van belőlük. A legrégebbi 1482-ből való, római kiadvány. Aegidius Romanus műve, a De regimine princípium. Az ősnyomtatványok között vannak ismertebb szerzők még ma is kedvelt művei is, Petronius, Tibullus költeményeinek gyűjteménye, Vergiliusból három kiadás is. A XVI. században kiadott (tehát már ősnyomtatványnak nem nevezhető) könyvek nagyobb része — háromszázöt kiadvány — nem magyar vonatkozású, főleg teológiai jellegű mű. Erasmus, Kálvin, Luther munkái. Szívünket jobban megdobogtatják a magyar nyelvű, magyar kiadványok, a Régi Magyar Könyvtár ötszáznyolcvan kötete. Huszár Dávid heidelbergi Káté-fordítását 1577-ben saját vándornyomdájában, Pápán adta ki. Ugyancsak pápai nyomdásznak, Szepesváráljai Bemárd Máténak a vándornyomdájában készült Samarjai János Magyar Harmóniája, 1628-ban. Bornemisza Péter Ördögi Kísírtetekről című könyve Semptén jelent meg, 1578-ban. A hasonmás- kiadványokért lelkesedő korunkban bizonyára nagy sikere lenne a sok tehetségű, magyar módra reneszánsz életfelfogású Bornemisza Péter ezen munkájának. És nem csak azért, mert formára is szép ez a kötet. De azért is, mert Balassi Bálint szellemi felnevelője, az első irodalmi magyar nyelven megírt és átdolgozott dráma, a Magyar Elektra szerzője a modern, XX. századi pszichológia tudásai szerint is igen figyelemre méltó és „időszerű” könyvet írt. Az „ördög” és a „kisirtet” Bornemiszánál ugyanis nem teológiai fogalom, hanem pszichológiai, a mélylélektanból eredő rossz tulajdonságok és gonosz gerjedelmek babonáktól és túlvilági félelmektől független kifejezései. Keresztényi hitektől és vallásos reményektől függetlenül — érvel az Ördögi Kísírtetek szerzője — az élet elviselhetetlen. Miért? Az emberi gonoszság miatt. És honnan származik az emberek gonoszsága? Szexuális bajaikból, hatalomvágyukból, a léleknek akaratuktól többnyire független kórokozóiktól. Ha jól meggondoljuk, Freud sem igen mondott egyebet, mint ez a lelkészeskedő, nagyúri családoknál, kis vidéki kúriákon nevelősködő, szép magyar nyelven fogalmazó européer. A régi magyar nyelvnek és a régi magyar könyvkiadásnak a szerelmese talál a pápai könyvtárban Bornemisza Péter könyvén kívül egyéb nevezetességeket is; amelyeket utánnyomások révén szívesen tartana a mai könyvgyűjtő ember is a kezében, a könyvespolcán. Megvan itt Szenczi Molnár Albertnek Heidelbergben, 1621- ben kiadott latin—magyar szótára, Aváczai Csere János Magyar Enciklopédiája, és két példányt is őriznek (egy 1958-ast és egy 1616- ost) Ambrosius Galepinus tizenegy nyelvű szótárából, melyben az egyik nyelv a magyar. A gyűjtemény kéziratai közül az egyik leghíresebb a pedagógiatörténeti nevezetességű Liber legum coetus Papensis, azaz az 1585-ös iskolatörvényeknek 1724-es másolata. Érdemes kiragadni egy részt legalább a négyszáz évvel ezelőtti iskolai rendtartásból: „Senki a tanulóifjúság közül a jobb tudományokra szánt időt kártyázással, hegedüléssel, gitározással vagy bármely más zeneszerrel, kötelessége elmulasztása árán haszontalanul el ne töltse !.. dohányzása által akár az iskolában, akár az iskolán kívül önmagának és tanulótársainak kárára, másoknak megbotránkozására lenni ne merészeljen.” Arról is gondoskodik az iskolatörvény, hogy megsértőit első, másod és harmadfokon miként büntessék meg. A vétkesek első alkalommal huszonöt „dénárt”, másodjára ötvenet kötelesek fizetni. Harmadízben nincs pénzbüntetés, kicsapják az iskolából a törvénysértőt. A kéziratos gyűjteménynek azt a részét, amelyet a kollégiumban működött Képzőtársaság tehetséges növendékeinek a bejegyzései tesznek ki — a XIX. század negyvenes éveiből — földolgozta már az irodalomtörténetírás: hiszen Petőfi Sándornak és Jókai Mórnak a kezeírása található e híres lapokon. Van azonban ennek a könyvtárnak olyan gyűjteménye is — a kéziratok között —, amiről nemigen született még publikáció, de amely anyag mai érdeklődésünk számára legalább olyan izgalmas, mint a nemzet nagyjainak első szárnypróbálgatásai. Ez az első világháborús gyűjtemény. Pongrácz József, aki ötven esztendeig volt könyvtárosa a Kollégium állományának, és aki a könyvek őrizésénél többre tartotta a könyvek forgatását, s ezért minden érdeklődő kisdiáknak a kezébe nyomta a felbecsülhetetlen értékű kiadványokat is, ha megpillantotta szemükben a tud ni vágyás fényét, még a két világháború között fölmérte, hogy milyen történeti, kultúr- és szociáltörténeti jelentősége lehet annak, ha összegyűjtik az első, egész társadalmunkat megrendítő világháborúnak a legkülönbözőbb dokumentumait. Fölhívást adott tehát közre, hogy adományozza a könyvtárnak ki-ki, ami írásos emlék, kép és kiadvány a háború éveiből otthonában megmaradt. Páratlan körkép rajzolódik ki ezekből a lakossági adományokból az 1914-es, 1917-es évekről. A háború köznapjait lehet megismerni belőlük, azt a valamit, amit történelemkönyvekből, tanulmányokból nem tud megtanulni senki, de amely tanulság nélkül a háborút meg nem élt nemzedékek nem képesek tökéletesen fölfogni és érzékelni a rettenetét. LŐCSEI GABRIELLA 11
