Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-29 / 20. szám
A hatszázadik előtt - gólokra várva Mezey György labdarúgó szövetségi kapitány hivatalba lépése — 1983. augusztus — óta szakítani kíván sokféle régi gyakorlattal. Többek között az a véleménye, hogy nem létezhetnek hónapokig tartó holtidények — főleg nem a legjobb játékosok, illetve csapatok számára. Ezért aztán elvállalt hivatalos válogatott mérkőzést január 18-ra Cadízba Spanyolország, augusztus 22-re és 25-re pedig a Népstadionba Svájc, majd Mexikó ellen. Cadízban télen a bajnoki szünetben l:0-ra legyőztük a spanyolokat. Zúgott a szurkolósereg: ez igen, Mezeynek igaza van, a válogatott futballistának bármikor hozni kell egy bizonyos szintet. Legyőztük Svájcot 3:0-ra, ugyancsak holtidényben, az eredmény újra csak a szövetségi kapitányt igazolta. De mit ér a téli, illetve nyári bajnoki szünetben a kapott gól nélkül aratott két győzelem, ha egyszer is kikapunk. Márpedig az 1986. évi világbajnokságot rendező Mexikó a Népstadionban 2:0-ra győzött, s erre feledve lett minden. „Hogy lehet a bajnokság kezdete előtt játszani, amikor még nincsenek formában a játékosok?” — ez hangzott mindenünnen, s szegény Mezey György képtelen volt mindenkinek válaszolni. A tervekkel teli magyar szövetségi kapitány megragadva minden lehetőséget, „erőltetett menetet” írt elő a válogatott számára az ősz folyamán Ausztria, Hollandia és Ciprus ellen sorra kerülő világbajnoki selejtezők előtt, mert szüntelenül kereste a legalkalmasabb együttest. Mezey György rövid kapitánysága alatt, 1983. szeptember 7. és 1984. augusztus 25. között a magyar válogatott 12 hivatalos országok közötti mérkőzést vívott, és ezeken a kapitány 34 játékosnak (közötte Farkas, Róth, Mészáros, Kovács A., Csuhay, Kőhalmi, Szabó Ottó, Disztl Péter, Disztí László, Kisznyér, Détári és Andrusch személyében 12 újoncnak) adott szereplési lehetőséget. Kutatott, próbálkozott, variált — de augusztus derekán keserűen jegyezte meg, hogy lényegében majdnem ott tart, mint egy évvel ezelőtt, kísérletezése kezdetén. A 34 szóhoz jutott játékosból Kardos, Kovács A., Kőhalmi, Varga és Nagy Antal átigazolási bonyodalmak, vagy az előző idényben tanúsított sportszerűtlenségi ügyek miatt nem mindig állhatott rendelkezésére. Ezen kívül Nyilasi Tibort hol elengedte az Austria Wien, hol nem, többször sérült is volt. Ugyancsak sérülés miatt csak egy-egy lehetőséghez jutott Kiss László és Kiss Sándor, Pölöskei, Détári Lajos, a Honvéd 21 éves tehetséges középpályása (fehér mezben) sikerrel mutatkozott be a válogatottban FOTO: ALMASI LASZLÖ Farkas és Kisznyér, de Törőcsik is több ízben hiányzott. Mezey György ettől függetlenül olyan labdarúgókra talált rá, akik rövidesen főszerepet kaphatnak, illetőleg a válogatott vezéregyéniségei lehetnek. Ilyen az óriás termetű Disztl Péter kapus, a szakállas Róth a védelem tengelyében, vagy a szőke Détári a középpályán. Az újraformálódó magyar válogatott (hej, de kár, hogy mindig újat kezdünk építeni, s ezzel éveket veszítünk) Mezey ténykedése óta egészen különleges, mondhatni szokatlan arcát mutatja. A csapat idegenben kevesebbszer kapott ki, mint itthon, idegenben kevesebb mérkőzésén éppen kétszer annyi gólt lőtt, mint hazai pályán, s idegenben kevesebb gólt kapott, mint az itthoni szurkolósereg előtt. Hol van már az a régi „oroszlánbarlang”, amikor az ellenfelek remegő lábakkal és többségében előre vereségre ítélve érkeztek Magyarországra. A fenti, felettébb furcsa megállapítást igazolják az eredmények is. ITTHON: 1983. NSZK 1:1, Anglia 0:3, Dánia 1:0. 1984: Norvégia 0:0, Spanyolország 1:1, Svájc 3:0, Mexikó 0:2. IDEGENBEN: 1983: Görögország 2:2. 1984: Spanyolország 1:0, Jugoszlávia 1:2, Törökország 6:0, Belgium 2:2, Vagyis a Mezey-korszak mérlege: Itthon: 7 2 3 2 6:7 7 pont Idegenben: 5 2 2 1 12:6 6 pont összesen: 12 4 5 3 18:13 13 pont Ez a szinte egyedülálló eredménysor nyilvánvalóan nem lehet véletlen, s talán nem is túlságosan nehéz kideríteni a titkát. A csapat idegenben inkább a védekezőbb taktikát választja, s beszorított állásból indul sikeres ellenakcióra. Hazai pályán viszont az ellenfél védekezik, s támadójátékban még nem fejlődött annyit a csapat, hogy a vendég erős hátsó alakzatait szétzilálja. A hét hazai mérkőzésből 3 alkalommal egyetlen gólt sem sikerült lőni, háromszor esett egy-egy gól, s egyszer (Svájc ellen a 70. perc után) három. Hogy ne is egészen a régmúltba menjünk vissza, ennek a csapatnak égetően szüksége lenne Albert, Tichy, Bene vagy Farkasféle gólgyárosra. Aligha képzelhető el, hogy egy ilyen „csodatevőt” az őszi világbajnoki selejtező sorozatra a pályára lehetne küldeni. Az út így a mexikói világbajnoki döntőig egészen bonyolultnak ígérkezik. A kapitány taktikai érzéke, vezetői készsége jelenti a reménysugarat a világbajnoki selejtezőkre, párosulva a kiválasztott labdarúgók akaratával és küzdőszellemével. S aztán talán biztató az is, hogy a döntő világbajnoki selejtezők (Ausztria ellen szeptember 26- án a Népstadionban, Hollandia ellen október 17-én és Ciprus ellen november 17-én idegenben) az őszi idény derekán kerülnek sorra .. . Különben a magyar labdarúgóválogatott töretlenül halad egy világcsúcs felé. A Mexikó elleni 0:2 a nemzeti tizenegy 1902. október 12-től íródó történelmében — az 582. hivatalos fellépése volt. Csak az őszi és a tavaszi három-három világbajnoki selejtező hat újabb mérkőzést hoz s ehhez jönnek még különböző országok közötti találkozók. Így rövidesen elérkezhetünk a bűvös hatszázhoz. A rendelkezésünkre álló adatok szerint ennyi hivatalos, országok közötti mérkőzést egyetlen válogatott sem vívott a világon. Az 582 mérkőzésen 662 játékos jutott szóhoz, tehát ezen a téren a hétszázhoz közeledik. De a jubileumoknál fontosabb, hogy rúgjunk mielőbb egynéhány gólt, s ősszel legalább négy pontot szerezzünk* a három világbajnoki selejtezőn. Akkor simábbnak tűnne a mexikói világbajnoki döntőig vezető, ma még nagyon göröngyösnek látszó út... BOSKOVICS JENŐ A lelátóról jelentjük... Carl Lewis, a világ jelenlegi legjobb atlétája is rajthoz állt a Népstadionban, a Budapest Nagydíj viadalon. A több mint kétszáz külföldi és magyar versenyző huszonnyolc számban lépett a több tízezres nézősereg elé. * Fábián László, a tavalyi junior világbajnok változatlanul a legjobb magyar öttusázó. Kartörése után alig két hónappal nagyszerű teljesítménnyel nyerte a magyar bajnokságot. * Taróczy Balázs tavalyi makacs sérüléséből felépülve ismét egyre jobban játszik. Indianapolisban, az Egyesült Államok salakpályás teniszbajnokságán a döntőig jutott. Párosban a svájci Heinz Günthardt oldalán változatlanul a legjobbak közé tartozik. * Két érdekes labdarúgó-átigazolás. Kereki Zoltán, a Zalaegerszeg korábbi válogatott középhátvédje az Innsbruck csapatában folytatja pályafutását. A Fradiban nevelkedett, ugyancsak volt válogatott Ebedli Zoltán pedig az Újpesti Dózsa együttesébe került. * Körmöczy Zsuzsi örökös teniszbajnoknőt, a Vasas szakosztályának jelenlegi vezetőjét a piroskékek elnöksége száz szál vörös rózsával köszöntötte születésnapján. A következő hat hónapban Bordán Dezső, a magyar férfitornászok kapitánya irányítja az osztrák válogatott edzéseit. * Kovács Péter, Európa egyik legjobb kézilabdázója volt klubja, a bajnok Honvéd hozzájárulásával a Dortmund csapatához szerződött. Űjabb három Vasas-sportoló — a rekorder röplabdás válogatott Bánhegyi Emilné, a kézilabdás öriné Győrváry Györgyi és a teniszező Fagyas Katalin — kapott engedélyt arra, hogy külföldön folytassa, illetve fejezze be pályafutását. * Markovits Kálmán, a háború utáni időszak legjobb magyar vízilabdázója újabb hároméves szerződést írt alá a spanyol bajnok Montjuich együtteséhez. Három gyászhír: Kánássy Gyula, az 1932-ben olimpiai bajnokságot nyert vízilabdacsapat játékosa Los Angelesben, Szecsey György, a Magyar Úszó Szövetség volt titkára Budapesten, Tóth Lajos többszörös bajnok, válogatott tornász Debrecenben hunyt el. 27
