Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-01-21 / 1-2. szám
cA TESTI CKABARÉ A „pesti” kabaré, a színházi szórakoztatás e sajátosan magyar változata a századforduló táján született meg. A gyorsan növekvő és polgárosodó fővárosban szinte naponta alakultak aprócska, harminc-ötven személyes nézőterű kabarészínpadok. S e nagy dömping miatt kényszerült hamarosan Nagy Endre, az irodalmi szintű hazai kabaré megteremtője védekezni: „Annak van igaza, aki megnevettet, s én bizony az igazamat egy-egy olcsón nevettető viccel szereztem.” Nagy Endrének igaza volt. Az emberek szeretnek nevetni, s nem is olyan könnyű feladat igazán megnevettetni őket. A kabaré életképesnek bizonyult, s a sok aprócska színház hamarosan megteremtette a maga félreismerhetetlen pesti hangját, a maga kiváló előadóival, szerzőgárdájával. Szőke Szakáll kupiéi, vagy a Vonósnégyes című bohózat időnként ma is fel-feltűnnek a televízió képernyőjén. A Hacsek és Sajó párbeszédek legsikerültebbjei a közelmúltban jelentek meg lemezen. A Nóti Károly írta jelenetek manapság is nagy sikert aratnak. A rádió nosztalgiaműsoraiban változatlanul hatalmas népszerűségnek örvendenek a harmincas évek kupiéi. Akkoriban a legnevesebb színészeink közül is sokan „hakniztak” éjjelenté a kabarékban, így többek között Gőzön Gyula, Pethes Sándor, Feleki Kamill, Kabos Gyula, a Feleki László—Szőke Kató duó. Ma két színpad van Budapesten, amely vállalja a kabaré címkét: a Vidám Színpad és a Mikroszkóp Színpad. Ám a többi színház is vállalkozik egy-egy vidámabb jellegű műsor előadására: a Katona József Színház nagy sikerrel játssza — „Budapest Orfeum” címmel — régi kabarészámokból összeállított műsorát, az Egyetemi Színpadon adta elő első műsorát Sándor György „humoralista”, a Thalia Színház a Tháliakabaréval jelentkezik. A Vidám Színpad a hagyományos kabarénak ad helyet. Az elmúlt évben Bodrogi Gyula vette át az igazgatói posztot. A Mikroszkóp Színpadot Komlós János, a hatvanas-hetvenes évek neves publicistája és népszerű kabarészerzője hozta létre. A kabaré hagyományainak megfelelően aprócska színházban — a nézőtéri ülések száma nem éri el a százat — a modern politikai kabarét valósította meg. Itt vált országosan is ismert és elismert humoristává Hofi Géza. A színházat Komlós János halála óta Marton Frigyes, a rádiókabaré „főnöke” vezeti. Az elmúlt években a friss, mindig újat, érdekeset produkáló politikai kabarét a Rádió humoristái, szerkesztői (Marton Frigyes, Kaposy Miklós, Farkasházy Tivadar és Sinkó Péter) valósították meg. Kaposy Miklós hatalmas sikerrel készített műsort az úgynevezett „umbúldáról”, az ügyeskedés hazai megnyilvánulásairól. Felhívásukra meglepően sokan jelentkeztek, hogy — természetesen névtelenül — mikrofonba mondják, hogyan lehet a törvényeket ügyesen kijátszva kevés vagy semmi munkával jól élni. A kommentált interjúkon derült és bosszankodott hónapokig az egész ország. Idén nyáron Marton Frigyes kérte a hallgatókat, írják meg, mi az a furcsa élmény, esemény, ami a legjobban bosszantotta őket az elmúlt időben. Olyan történeteket kaptak, amelyeket a „legpihentebb agyú” kabarészerzők is képtelenek lettek volna kitalálni. Adásról adásra kiderült, hogy az élet valóban lepipálja a legmerészebb képzeletet is. A Magyar Televízió is évek óta próbálja megtalálni a jellegének legmegfelelőbb formájú és tartalmú kabarét. Ügy tűnik a havonta jelentkező Telepódiummal, amely bohózatokat, villámtréfákat, magánszámokat visz képernyőre, kabarészínházi környezetben, elérik céljukat. (pokorny) SALAMON BÉLA Szódásüveg és környéke PESTI SOFŐRÖK (részletek) Régente, amikor Nagy Endrével a Teréz Körúti Színpadot igazgattam, minden alkalmat megragadtam, hogy színházunkat népszerűsítsem. Ha egy taxiba ültem (nekem már akkor sem volt saját autóm), odaszóltam a vezetőnek: — Teréz Körúti Színpad. Előfordult, hogy a sofőr megkérdezte: — Hol van az? — Ilyenkor sértődötten kiszálltam, s odaszóltam a taxisnak: Olyon sofőrrel, aki nem tudja, hogy hol van az én színházam, nem utazom. Az utóbbi időben ugyanilyen érzékeny vagyok mostani színházunkkal szemben is. — A Vidám Színpadhoz! — adom meg az útirányt. Előfordul, bár ritkán, hogy a sofőr azt kérdi: Hol van az, kérem? — Most is összeszidom a taxist, mert neki tudnia kell, melyik színházban játszom én. Ugyanígy vagyok, mikor hébehóba, délután, az MTK Bajza utcai klubhelyiségébe benézek egy kis vigasztalásra, na meg egy kis „rabló ultit” játszani a fiúkkal. (A kártyalapokat jobban meg tudják „keverni”, mint az ellenfél védelmét.) Tegnap beültem egy taxiba. Odaszólok a vezetőnek (nem olyan büszkén ugyan, mint azelőtt): — Salamon Béla (balról a második) a Vonósnégyesben a Teréz körúti színpadon 1926-ban A 80 éves Salamon Bélát köszöntötte 1965-ben Fejér István, a Vidám Színpad igazgatója FOTO: PETROVICS EMIL — MTI Az MTK-klubba! — A sofőr elindul és azt kérdi: — Hol van az, kérem? — Hallja — szólok rá tettetett haraggal —, maga pesti sofőr? És nem tudja, hogy hol az MTK? — Már hogyne tudnám — szól a sofőr, anélkül, hogy hátranézne —, az ötödik helyen. Ezentúl nem fogom kérdezni. JÓL MEGADTA NEKI Nagy Endre az Abbázia Kávéháznak volt törzsvendége, és bizony sokszor megkritizálta az Abbázia feketéjét. Többnyire így rendelte meg a feketéjét a pincérnél, de úgy, hogy azt Szeuer, a főnök is hallja: — Hozzon nekem egy jó feketét, de a Japán kávéházból hozza! Egy kávés részére a legnagyobb sértés, ha a konkurrens kávéház feketéjét dicsérik, és még hozzá az övét ócsárolják. Egy alkalommal a tulajdonos már nem tudta magát türtőztetni. Gondolta, megleckézteti a sértegető vendégét, odament Nagy TT-ir;_ réhez, és azt mondj-. „Kedves Nagy Endr^ ha magának csak a •J^pán Kávéházban ízlik a fekete, miért nem megy oda feketézni?” Mire Nagy Endre azt felelte: „Mennék, de nem vagyok úgy öltözve.” (1961) 42
