Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-12-22 / 25-26. szám

Tegyen egy kísérletet! Névnapon, születésnapon, ünnepi és egyéb alkalomkor ajándékküldeményeinek beszerzéséről, díszcsomagolásáról, továbbításáról gondoskodunk. Gondoljon szeretteire'. Küldjön ajándékai r Magyarországra! jréé Ps Megrendelés levélben, BOY Szállicási és S/olgáltató Leányvállalat Budapest Bjjcsy-Zsilmszky út 20. 105. Telefon 323-523 VI CÍYI IGINYBI SZOLGÁL ! ATASA1NKAT. K í KJ TN Rl'S/LI U S fÁJFKOZTAT ÁS f! rA y/s Magyarországon is a legnagyobb forgalmú autókölcsönző. Gépkocsiját a világ bármely AVIS, illetve utazási irodájában előre megrendelheti és Budapesten már a repülőtéren átveheti. 10 gépkocsitipusból választhat, automata váltós kocsi is bérelhető. Felvilágosítás: AVIS-IBUSZ Budapest, V Martinelli tér 8. Telex: 22-5545 m A „Báró” újra Szabó Miklós kalandos életéről, sikerekben oly gazdag pályafutá­sáról vaskos kötetet lehetne írni. Takaros Krúdy utcai lakásában ugyan jó két órát elbeszélgettünk, — egy hosszú nyakú üveg tartal­mát is leengedtük a torkunkon —, de a harmincas évek futókirályá­nak csak néhány epizódra futotta emlékei gazdag tárházából. Mindenekelőtt a sportolók kö­rében ráragadt előnevének erede­tét próbáltuk tisztázni. . . — Mondd Miklós, miért emle­gettek téged annak idején „Báró” néven? — Akkoriban mindenki kapott valami nevet a sport világában, így Sir Jóska „Kaja”, Kovács Jó­zsef „Kiéri” névre hallgatott s engem „Bárónak” kereszteltek — mondta most, hetvenhatodik szü­letésnapja előtt a kifogástalan ele­ganciával öltözött, fehér inget, nyakkendőt viselő Szabó Miklós, a harmincas évek futókirálya. — A nevet persze nem származásom­nak köszönhetem, hiszen a Peter­­dy utcai kis szoba-konyhás laká­sunkból, ahol a huzatos lichthof (világítóudvar) ablaka alatt szal­mazsákon aludtam, legfeljebb visszatérő kínzó köhögést, várat­lan lázakat hoztam magammal. Pincér apámnak az is nagy meg­erőltetést jelentett, hogy a polgá­rit elvégezzem. De nagy szeren­csémre utána még a gimnáziumba is beíratott, ahol Holits tanár úr a városligeti fogócskázás, szaladgá­lás közben valahogy felfigyelt mozgásomra. A KAOE (Kereske­delmi Alkalmazottak Egyesülete) szakosztályába küldött atlétizálni a Millenáris pályára, s innen ke­rültem évek múltán az atlétika egyik akkori fellegvárába, a Ma­gyar Atlétikai Clubba (MAC), a Margitszigetre. Ennek a klubnak többségében igazi bárók, grófok voltak a tagjai, s én akkor a MÁV-nál kapott 160 pengő fizeté­sem, s vasúti szabadjegyem „tőké­jéből” igyekeztem jól öltözni, ne­hogy megszóljanak. így, viszony­lag jó ruháim révén ragadt rám ez a „Báró” név. — Melyiket tartod pályafutásod legnagyobb sikerének? — Világ- és Európa-rekordokat futottam. A sajtó akkoriban nem fukarkodott a jelzőkkel, dicsére­tekkel. Már csak a hiteles emlé­kezés kedvéért is írjál ki néhány címet az albumaimba ragasztott egykori újságcikkekből .. . „Szabó Miklós a legnagyobb kö­zéptávfutó tehetség...” „Szabó világrekordját méltatják Párizstól — New Yorkig ...” „Szabó Miklós a világ egyik leg­jobb középtávfutója” .. . „Nurmi óta nincs a világnak még egy olyan futója, mint Sza­bó Miklós”... „Szabó Miklós, a futókirály ...” — De mégis melyik volt a leg­emlékezetesebb ? — Talán a torinói Európa-baj­­nokság 1934-ben ... Kovács Kiéri a 110 méteres gátfutásban aratta első győzelmünket és nekem sike­rült folytatni. A számomra talán legkedvesebb távon, az 1500 méte­ren pedig nem váltak be reménye­im. Beccali, az olaszok nagy takti­kusa legyőzött, „csak” második lettem. Lanzi, az olaszok másik ki­válósága így még biztosabb győz-Szabó Miklós, a harmincas évek futókirálya ma hetvenhat évesen trófeái mellett 54 FOTO: DANIS BARNA

Next

/
Oldalképek
Tartalom