Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-12-22 / 25-26. szám
Darwin magyar tanítványa RÓNAY JÁCINT A magyar klerikus értelmiséget különös vargabetűkre kényszerítette a XIX. század. Rónay Jácint nem az egyetlen azok között, akik „szerény kunyhóból” indultak, mégis magasra hágtak a társadalmi ranglétrán. És nem ő az egyetlen azok között, akik reverendában is szívvel-lélekkel harcoltak a polgárinemesi forradalomban és szabadságharcban, s csak nagy üggyel-bajjal kerülték el az abszolutizmus büntető kezét, hogy azután a kiegyezési időszakban épp a megbocsátó Habsburgház családi kandallójánál leljenek nyugalmat. * Rónay (Leitzinger) Jácint 1814-ben született Székesfehérvárott. Számára a felemelkedésnek két útja kínálkozott, lévén egyszerű bőrösmester eszes fia. A Rónay család mind a két lehetőséggel meg is próbálkozott. Először a tiszti pályával kísérletezett. Ám a 15 éves Jácint gyenge testalkatot örökölt szüleitől és nehezen viselte el a katonaélet keserveit. 1830- ban, 16 évesen átkerült Esztergomba, majd felvételt nyert a bencés rendbe. 1839-ben Pannonhalmán szentelték áldozópappá. Rövidesen a bölcsészet tanárának nevezték ki és a jó hírű győri Lyceumban kezdett tanítani. Rónay Győrben talált utat a reformkori Magyarország liberális gondolkodóihoz. Tudományos pályakezdését a filozófiai érdeklődés jellemzi. Stílusa, alkata nem teszi forradalmárrá, de elképzelései radikális reformerként állítják elénk. Számára a forradalom: szélsőséges politika, amelyet a hatalom birtokosainak lényegretörő reformmunkával kellene elhárítaniuk. „Az ember szabad, eszes, tökéletesíthető lény” — vallja. „Ésszerű szabadság teszi az embert tökéletessé; olly szabadság, melly önmagát korlátozza, olly cselekvés, melly nem kényszerített és mégis törvényszerű” — fejtegeti. Csakhogy a márciusi forradalom lelkes hangulatát szinte az egész magyar társadalom átvette, s ez a hatás a mérséklet híveit sem kerülhette el. Rónay, mint fiatal pap, tagja volt a pozsonyi diétára utazó győri küldöttségnek, amely az áprilisi törvények mielőbbi legfelsőbb szentesítését sürgette. Nem törődött a pannonhalmi apát rendeletével, amely Rónayt is visszaparancsolta volna a bencés rendházba. Ehelyett inkább Győrben maradt és az itteni forradalmi eseményekben tevékenyen részt vett. Beszédeket tartott, cikkeket írt, lelkesített. Ő volt az, aki a felelős magyar minisztérium megalakulásának tiszteletére hálaimát mondott a győri Főtéren. „A haza boldogsága nem a szellem és a szabadság elnyomása, hanem mindkettőnek felmentése által lehet leginkább eszközlendő” — kiáltotta. Rövidesen gyújtó hatású kiáltványt fogalmazott meg, amely Szózat a magyar papsághoz címmel a Hazánk hasábjain jelent meg. „Munkás kezekre van szüksége a honnak, heréket nem fog, nem szabad tűrnie” — írta. Nem véletlen, hogy a Győrben felállított nemzetőrségnek éppen Rónay Jácint lett a tábori lelkésze. Érdemei alapján rövidesen egyházi föszónoknak nevezték ki, és ez már országos jelentőségű politikai funkció volt. Rónay feladataivá tették, hogy a papság a forradalom ügyét népszerűsítse a vallásos tömegek körében. Tábori lelkészként a hadieseményekből is kivette a részét. * Nem véletlen tehát, hogy Rónay Jácint 1849 nyarától már bujkálni kénytelen. Egyike annak a harminchat „főbűnösnek”, akiket távollétükben — in effigie — kivégeztek. A Hortobágyon rejtőzik el, és azon tépelődik, hogy feladja-e magát. Amikor azonban megtudja, hogy barátja, Czuczor Gergely önként jelentkezett az osztrák hatóságoknál, mégis hat évi várfogságra ítélték, úgy dönt, hogy elhagyja az országot. Álnéven, kalandos úton érkezik el Angliába és Londonban telepedik le. * Rónay az emigránssors lelket mérgező keservei elől a tudományos munkába menekült. Ekkor kezdett foglalkozni a pszichológiával. Különösen a képzelet, az indulatok, az emlékezés és az álom fiziológiai funkciója iránt érdeklődik. A lélektan ekkoriban még nem önálló diszciplína, ezer szállal kötődik a filozófiához. Rónaynak leginkább Londonban jutott ideje a búvárlatokra, pedig az emigráció politikai munkájába is bevetette magát. Kossuth csak 1851 októberében érkezett meg Angliába. Rónay azonban ettől kezdve nem találta helyét. „Kossuth szívesen látna Itáliában — olvassuk Rónaynak egy levelében — de én csak akkor szedem a londoni sátorfát, ha oda lehet ütni, ahol a vasas n[émet] kezdődik”. * Rónay egyre inkább légüres térben találja magát: az emigrációs politika kisszerű belső intrikái elidegenítik az álomvilágban élő társaktól. Ismét a tudományok biztonságát keresi, kapcsolatot talál a londoni tudós világgal is. Darwin, Huxley és Lyell hatása alá kerülve Rónay az első, aki a magyar olvasókat megismerteti a természetes kiválasztódás és az átöröklés világnézeti forradalmat is kiváltó tanaival. Amikor 1859-ben Darwin főműve, a Fajok eredete megjelent, Rónay részletesen és folytatásokban ismertette a szöveget a pesti Magyar Sajtóban. Nem önálló tanulmányt írt, beérte a recenzens soha nem méltányolt, eligazító szerepével. Rónay ismét bekapcsolódott a magyar szellemi élet véráramába. Amikor 1866-ban beadta hazatelepülési kérvényét, ügyét szinte soron kívül elintézték. 1866 augusztusában még részt vett a British Association ülésén, de szeptemberben már Pannonhalmán ájtatoskodott. * Rónay Jácint tehát, az első magyar darwinista, már az osztrák—magyar kompromiszszum előkészítése idején visszatérhetett Magyarországra. Elsősorban az Akadémia hangadó körei, vagyis az egykori centralisták segítették, hogy otthonra találjon hazájában. Sikerekben, anyagiakban, társadalmi elismerésben valóban nem is kellett többé szűkölködnie. De a születő dzsentrivilág provinciális légkörében nem érezte jól magát és érthető, ha udvari nevelői állásában sem lelte örömét. Rudolf főherceget, majd Mária Valéria hercegnőt oktatta a magyar történelemre, amelyben nemrég még ő is jelentős szerepet játszott. 1883-ban azonban megvált a császári családtól. 1889. április 17-én halt meg, nem sokkal tanítványa, Rudolf trónörökös tragédiája után. * Legutóbbi, immár elfogulatlan életrajzírója, Pál Lajos nézete szerint Rónay „ ... a legelsők között fogadta el Darwin elméletét s nemcsak Magyarországon, hanem Európában is az első Darwin-interpretátorok sorába tartozott.., Életének utolsó szakasza tudományos pályafutásában visszafejlődést hozott, de nem tette semmissé a korábbi eredményeket”. SZ. GY. NAPLO-JOREDEK. Iirvil (V ICK1U! IS CSUeitSAL %r«*»iurr tnuum. ni m*uuuv XYOUZMHk
