Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-12-22 / 25-26. szám
kijelöljék. És mivel a fürdőt áttervezni nem lehetett, a FÖMTERV módosította terveit, programját, Isten a tudója, hányszor. Ezt már Kaba Melinda sem tudja egészen pontosan. — ötvenszer is talán! — És dicséri az építőket: — Bár mindig ilyen partnereim lennének! Mert a kivitelezőnek egyszerűbb, ha idő és pénz hiányára hivatkozva a régészt dokumentálásra biztatja, mert úgymond „bemutatásra nincs mód”. Itt viszont bebizonyosodott — hála az építőknek és dr. Dalmy Tibornak, az egész hatalmas vállalkozás miniszteri biztosának —, hogy van mód a feltárásra is, a bemutatásra is, hogy van megoldás akkor is, ha az eset megoldhatatlannak látszik. A legkritikusabb eset az volt, amikor váratlanul és valószínűtlen helyen (a fürdő ugyanis a 268-ban történt átépítésig egy megközelítően észak—déli tengely mentén majdhogy teljesen szimmetrikus volt) előkerült egy 26X13 méteres úszómedence. És a tervek szerint ennek a teljes épségben előkerült úszómedencének a közepébe kerültek volna a felüljáró tartópillérei! Kaba Melinda (miután gondosan „kiglancoltatta” a terazzo-t, hogy ragyogjon, mint a márvány) bemutatta a leletet a „vezérkarnak”, s kérte a tervek módosítását. A kormánybiztos, a mérnökök, a vállalkozók képviselői közölték: ez az az eset, amikor valóban nem segíthetnek. De segítettek, mégis. Három napra leállíttatták az építkezést, hogy a régésznek legyen ideje a leletmentésre, a dokumentálásra. És amikor a türelmi idő letelt, megjött az értesítés: Nem kell menteni, mert Bándli Katalin mérnök három éjjel és három nap („Ügy, mint a mesében” — mondja a régésznő) dolgozva, áttervezte a felüljárót, a pilléreket, és így a tartók a medence és az izzasztó közé kerülnek. 1981-től 1984 őszéig együtt dolgoztak hát a régészek és az építők a régin és az újon. És talán az egész Mű egységét fejezi ki az a bronztábla, amely a híd alatti múzeum bejáratával szemközt áll, s rajta latin és magyar nyelven a következők olvashatók: „A római építők tiszteletére e híd építői.” Ha tehetném, szívem szerint alákarcolnám: „És a mai hídépítők tiszteletére — nem utolsósorban a múlt iránti tiszteletükért — az ország lakossága.” GARAMI LÁSZLÓ 17
