Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-11-24 / 24. szám
Körkép „KODÁLY CONCEPT II"- SPARTANBURGBAN Tudósítónk jelentése szerint az Egyesült Államok Dél-Karölina államának Spartanburg városában lévő Converse College Zenefakultásán újból megrendezték a Kodály-módszert ismertető tanfolyamot. Az érdeklődésre jellemző, hogy amíg a múlt évben háromnapos programot teljesítettek, az idei, az úgynevezett „Kodály Concept II.” előadásai, foglalkozásai egy hétig tartottak és a hallgatók köre is bővült, 96 zenetanító, illetve zenével foglalkozó szakember vett ezeken részt, zömmel nők. Marielon Tatum, a zeneiskola vezetője, Rosalie Castleberry és Janet McMillion zenepedagógiát, népdalanalízist, szolfézst és 'kórustanítást adott elő a Kodály-módszer alapján, dr. Darázs Árpád előadásokat tartott, Sylvia Rex (aki dr. Darázs mellett a második magyar származású) magyar és más Duna menti népek táncainak alapelemeit tanította, Barbara Ferguson mozgásinűvészetet oktatott. Gondosan szerkesztett tájékoztató ismertette az előadók eddigi működése és a tanfolyam részletes programját. A „Kodály Concept II.” 'hallgatósága műsoron kívül — kellemes meglepetésben részesült. Sylvia Rex spartanburgi házában magyar népművészeti kiállítást rendezett. Kézimunkákon, népi kerámiákon s más iparművészeti tárgyakon kívül festmény, könyv, zenemű, hanglemez, kazettabemutató is volt, a magyar vonatkozású utazási prospektusokat is nézegethették a tanfolyam hallgatói. Magyarországra vonatkozó kérdéseikre S. Rex, M. Tatum, és R. Castleberry — mindannyian a kecskeméti Kodály-szimpozion volt növendékei — adtak felvilágosítást. Talán ennek is köszönhető, hogy a látogatók közül szép számmal jelentkeztek a jövő nyáron Budapesten tartandó Magyar Népművészeti Fesztiválra! hernádi Az előadói és tanári kar: Barbara Ferguson, Sylvia Rex, Janet McMillion, Marielon Tatum, Rosalie Castleberry A HALASI CSIPKE AMERIKÁBAN A nyílt utcán csipkét horgoló, népviseletbe öltözött asszony: megszokott látvány a flamand városokban, hiszen így készül a nevezetes „brüsszeli csipke”. Ugyanez a látvány egy floridai kisvárosban már egyáltalán nem mindennapi. Márpedig Groszberg Erzsébet nemcsak kiállításon mutatja be a halasi csipkét a floridai Lake Worth könyvtárában, hanem maga is készíti a hattyúkkal, pillangókkal díszített térítőkét, sőt oktatja is a csipkehorgolás művészetét. Itt, Budapesten is „vert csipke” díszíti ruháját; rajta az egri Dobó István Gimnázium jelvénye. Groszberg Erzsébet Egerben érettségizett, s innen vándorolt ki, ifjú medikaként 1927-ben — kisfiával — az Egyesült Államokba. Férjét követte, dr. Groszberg Dezsőt, a későbbi neves orvosprofesszort, aki akkor már három esztendeje élt az USA-ban. Groszberg Erzsébet oklevelet tesz elém: rajta Kennedy elnök aláírása. Orvosi és katonai érdemeiért kapta férje; aki a II. világháborúban a hadseregben szolgált, majd 1945- től a northporti (New York) Veteránok Kórháza Neuropatológiai Osztályán dolgozott. — Világéletemben „kézimunkás” voltam — vallja Groszberg Erzsébet. Mindent elkövetek a halasi csipke népszerűsítéséért. Gyűjteményemet az ipswiehi Csipkemúzeumnak (Massachusetts) ajándékoztam és hímzésmintákkal, fényképekkel illusztrált tanulmányt írtam a halasi csipke történetéről. B. A. FOTÓ: VARRÓ GÉZA A NYÁRON TÖRTÉNT... A nyáron történt, hogy a Vidám Színpad műsorán a Hajrá, magyarok! előadását élvezve ültünk férjemmel az első sorban, amikor is a szünet után odajött hozzánk Szuhay Balázs, a színház népszerű művésze és rögtönzött interjút készített a férjemmel. A helyi aktualitásokról az árakról, az építkezésekről érdeklődött az ő sajátos módján. Férjem sajnálkozásának adott kifejezést, mondván, hogy mindezekre mi nem tudunk felelni, mert mi itt csak vendégek vagyunk. Mire Szuhay megkérdezte, hogy tulajdonképpen hol lakunk. Megmondtuk: a Német Szövetségi Köztársaságban. De a művész nem tágított: azt tudakolta, hogy ha itthon élnénk, Magyarországon, minek emelnénk az árát. A férjem- — Természetesen semminek. Mire Szuhay: — Akkor jó. S miután ebben egyetértünk, úgy szívesen látjuk önöket máskor is. Jót mulattunk az eseten, és nem vettük észre, hogy miközben a beszélgetés folyt, a színház videó-készüléke működött, így férjem képe életnagyságban bontakozott ki. Másnap szólt a telefon. Kedves barátnőm, Julika, akit két éve nem láttam, jelentkezett. Sydneyből érkezett Pestre, és ő is éppen akkor ült a színház nézőterén, amikor mi. Mondanom sem kell, mennyire megörült, amikor a videókészülék jóvoltából fölfedezett minket. Ezt a kedves meglepetést a Vidám Színpadnak, az interjút készítő Szuhay Balázsnak, illetve régi jó barátunknak, a népszerű slágerszövegírónak, Szenes Ivánnak köszönhetjük, — akinek vendégei voltunk. BANKI EDITH (NSZK) ELŐADÁS LONDONBAN A MAGYARORSZÁGI SHAKESPEARE-KULTUSZRÓL Különleges meghívó került a közelmúltban Sárospatakon dr. Űjszászy Kálmánnak, a Tiszánínneni Református Egyházkerület főgondnokának a kezébe. Kedves sorok kíséretében Londonból küldte dr. Tárczy Árpád, a sárospataki kollégium egykori diákja, aki a második világháború vége óta él Nagy-Britannia fővárosában. A meghívó az Angol—Magyar Társaság öszszejövetelére szólt, amelyet G. F. Cushing professzor elnökletével rendeztek, és azon Michael Halsted professzor tartott előadást a magyarországi Shakespeare-kultuszról. Mr. Halsted a British Council alkalmazottjaként az 1947—49-es években a Sárospataki Református Kollégium gimnáziumában volt lektor, az angol tagozatos diákokat tanította az angol nyelv- és irodalomra. A meghívó ismertetést ad Mr. Halstedről, elmondva, hogy a világ számos országában tanított az elmúlt évtizedekben, de a legkedvesebb emlékeket Sárospatakról, Magyarországról őrzi. Különösen felejthetetlen számára Shakespeare „Július Caesar” c. művének sárospataki előadása, amelyet az ö rendezésében angol nyelven vittek színpadra pataki tanítványai. A körlevélnek is beillő terjedelmes meghívó „előzetesként” közli Mr. Halsted előadásának vázlatát. Erről szólva elmondja, hogy a Pesti Magyar Színház 1837-ben történt megnyitása előtt is játszották már a vidéki városokban Shakespeare drámáit, legelőször a Hamletet Kazinczy Ferenc fordításában. Megállapítása szerint már ez is „briliáns korszaka volt a magyarországi Shakespearekultusznak”. A Nemzeti Színház megnyitása után pedig a kiváló színészegyéniségek egész során kívül a XIX. századi magyar irodalom legnagyobb költőinek: Vörösmartynak, Petőfinek, Aranynak remek műfordításai nagyban hozzájárultak Shakespeare népszerűsítéséhez. A nagy angol drámaíró magyarországi népszerűségének bizonyítására azt is megemlíti a meghívón olvasható ismertetés, hogy 1938 és 1942 között Shakespeare 31 művét 2156-szor adták elő Budapesten a Nemzeti Színházban. De angol nyelvű Shakespeare-bemutatót Magyarországon először a sárospataki színjátszó diákok rendeztek. A kollégium alapításának 400. évfordulójától, vagyis 1931-től kezdve ugyanis igen intenzív angolnyelv-tanítás folyt a gimnáziumban, az angliai egyetemeken végzett Szabó Gyula igazgatónak kiváló, rendkívül eredményes irányításával. Az angol tagozatos diákok nyolc éven át, napi két órában tanulták az angol nyelvet és irodalmat. Délelőttönként magyar születésű angol szakos tanárok tartottak nekik tanrend szerinti órákat, délután pedig két Angliából szerződtetett lektor foglalkozott velük a társalgási órákon. A pataki diákok olyan nagyszerű eredményt értek el a nyelvtanulásban, hogy minden tanévben egy-egy Shakespeare-drámát is előadtak — könynyűnek éppen nem mondható — XVI. század végi, XVII. század eleji angol nyelven. Így került bemutatásra például a Macbeth, a III. Richárd és — Mr. Halsted rendezésében — a már említett Julius Caesar, sőt Az ember tragédiáját is előadták Ch. Meitzer és Vajda Pál angol fordításában. A két világháború közti sárospataki angol nyelvű előadások „lelke, rendezője, főszereplője — ahogy a Magyar Nemzet akkori színikritikusa írta — Horváth István VIII-os tanuló ... Játszszik, rendez, tanít, csiszol... Nagyon jó III. Richard. Nem régen hallottam Párizsban a nagy Dullint, aki egy év óta szakadatlanul játszsza III. Richardot. Azt merem mondani: Horváth nem sokkal marad mögötte ...” Hasonló elismeréssel írt a sárospataki angol nyelvű előadásokról és a szegedi egyetemi hallgató korában tragikus sorsra jutott Horváth István színészi, rendezői tehetségéről a többi fővárosi napilap, irodalmi, színházi hetilap, sőt, a londoni Times és a Daily Telegraph budapesti tudósítója is megtekintette az előadásokat, és „sárospataki keltezéssel” beszámolt lapjában a szép angolsággal beszélő tehetséges diákok és rendezőjük Shakespeare-előadásáról. Dr. Tárczy Árpád kísérő leveléből azt is megtudtuk: Halsted professzort 35—37 év távolából anynyira magával ragadták egykori sárospataki lektorságának emlékei ,hogy a magyarországi Shakespeare-kultuszról és a pataki angol nyelvű színelőadásokról a londoni rádióban is előadást tartott. HEGYI JÓZSEF 6
