Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-02-04 / 3. szám
Az Országgyűlés téli ülésszaka előtt útban a Kossuth tér, a Parlament felé, felidéződött bennem néhány „önmagunkat láttató” külföldi vélemény. Világlapok jutottak eszembe a National Geographictól a Le Monde-on, a Spiegelen, a Neue Zürcher Zeitungon át a Time-ig, amelyek nagy terjedelmű, elemző és végbizonyítványukban elismerő írásokat szenteltek e kis honnak. És eszembe jutottak keleti és nyugati politikusok nyilatkozatai amelyekben gazdasági módszereinkről, társadalmi értékeinkről a kötelező udvariasságnál jóval magasabb fokú elismeréssel szóltak. Belépve a Parlament kapuján, s elcsípve az első képviselői beszélgetésfoszlányokat máris érződött, hogy most önmagunknak tartunk — s nem is akármilyen, de múltba néző, jövőbe is mutató — tükröt. Hiszen olyan jelentős kérdések kerülnek a Tisztelt Ház elé, mint az Alkotmány módosítása, egy új választójogi törvény tervezete és az éves állami költségvetés. A történelmi önvizsgálat már a választójog társadalmi vitájával elkezdődött — erről beszámoltunk a Magyar Hírek 25—26. számában — s folytatódott most az Alkotmány módosításának minden egyes pontjánál. Szabó Kálmán közgazdász, budapesti képviselő a történelmi tapasztalatokból is kiindulva, sokadmagával hangsúlyozta, hogy e parlamenti napok valódi tétje: vitákban kiérlelt, igazi konszenzuson alapuljon a módosított Alkotmány, a közakarat és a jogi garanciák egymást segítve védjék érvényesülését. „Az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsot választ” — szól most már az Alkotmány 21 §-a 3. bekezdésének első mondata. Ugyanezen paragrafus 4. bekezdése pedig ekképp: „Az országgyűlési bizottságok és az Alkotmányjogi Tanács által kért adatokat mindenki köteles a rendelkezésükre bocsátani, illetőleg köteles előttük vallomást tenni.” Az Alkotmányjogi Tanács a jogszabályok, sőt a jogi iránymutatások alkotmányosságát is ellenőrizni hivatott. Annak biztonságát óvja tehát, hogy a jogalkotás és jogalkalmazás összhangja sértetlen maradjon, hogy az Alaptörvény érvényesülését semmi se veszélyeztethesse. Azt pedig minden modern állam polgárai tudják, hogy ahol igazgatás van, s az igazgatásnak szervezetei, ott új és új rendelkezések születnek, amelyek ellenőrzése a társadalom létérdeke. Különösen így van ez akkor, amikor a világgazdasági helyzet szorításában néhányan úgy vélhetik: ez nem a demokrácia további kibontakozásának időszaka. Erre is utalt Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, amikor országgyűlési hozzászólásában így fogalmazott: „ ... bonyolultabb gazdasági és társadalmi helyzetben mindig fenyeget az egyoldalúságnak, a dolgok leegyszerűsítésének veszélye. Ugyanakkor a gazdaságirányítási rendszer átfogó fejlesztése m m mi:irt [3 8
