Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-13 / 21. szám
öreg autók, illetve ahogyan Nagy László nevezi, az autómatuzsálemek gyűjtésére. A gyűjtőszenvedélyek hosszú sora a képekkel kezdődött, 1947-ben. Az öntés már akkor is jó mesterségnek bizonyult, Nagy László jól keresett, a festmény pedig még olcsó volt az éppen magához térő, újjáépülő országban. Ma már nehéz volna eldönteni — az öntő nem tud válaszolni a kérdésre —: vajon kezdetben inkább a pénzbefektetés, vagy a szép utáni vágy volt a fontosabb. Eleinte talán a pénzbefektetés. A gyűjtés, tehát a szenvedély eluralkodását arra az időre tenném, amikor a Nagy-házaspár elhatározta, hogy ezentúl csakis magyar festők műveit gyűjtik. — És mi lett a külföldiekkel? — Azokat elcsereberéltük magyar mesterekre. — Szakértők segítségével? — Dehogy! Csak úgy, a saját szakállamra. — És nem félt, hogy becsapják? — A szakértő is tévedhet... A képekkel kezdte, az órákkal folytatta. A hét végeken a fiával együtt elindultak (mennek ma is), bejárták a közelebbi és távolabbi környéket, s ha láttak valami nekik tetsző holmit, festményt, barokk asztali vagy tojás alakú zsebórát — megvették. De megvettek mást is ami tetszett. A Nyírségben például egy tyúkólból mentették ki azt a csodálatos, porcelánképekkel ékesített kis vitrint, amely így, rendbehozva, bármely bútormúzeum dísze lehetne. És ugyanígy, szinte véletlenül kezdődött meg az autómatuzsálemek gyűjtése is: — Ahogyan járkáltunk a fiammal, öreg órákat keresgetve, fölfedeztük a színekben a régi autókat. Akkoriban nálunk még senki se gyűjtötte őket, csak ette őket a rozsda. Amikor megkérdeztem, mennyiért adják oda, a válasz az volt, hogy számíttassam el. Vagy tíz olyan kocsi áll itt, amelyikért pénzt nem, legföljebb valami ajándékfélét fogadtak el. — És hány van ősze sen? — Huszonöt háború előtti, és ebből 23 különböző márkájú. — Melyik közülük a legrégebbi? — Ez a csehszlovák ENCA — vezet végig a fészerben sorakozó, többségükben még roncs vagy csak félig-meddig kijavított autómatuzsálemek között. — Érdemes megnézni a differenciál-megoldását: még egészen primitív. És csak jobb oldalon van ajtaja, jobboldalas a kormánya is, méghozzá fakormány! Az ENCA-nak, mint a többi kocsinak is, megvan a maga kacskaringós története: Nyírbogáton járt apa és fia, s látják ám, hogy egy öreg parasztbácsi valami fura alkotmányból permetezi az almafáit. Alul mintha autóféle lenne, fölül meg permetezőtartály — ez volt az ENCA. Egy kissé, persze, „modernizálva”. A küllős kerekek helyébe mai formájút, a fakormány helyébe vaskormányt rakott a gazdája. Szerencse, hogy az öt eredeti küllős kerékre meg a fakormányra sikerült ráakadni mi több, még három eredeti gumija is megmaradt az autóőslénynek. — És mindez mibe került? — Csináltam érte egy hektoliteres tartályt, négy keréken, szerkesztettem rá egy Csepelmotorból egy szivattyút — ennyi volt az ára. — Hány a járóképes kocsi a 25-ből? — Hat. A legszebb közülük egy 1940-es Jaguár. A rendbehozatalához egyenest Angliából szereztünk dokumentációt. Mert nemcsak az a baj, hogy egyre többet kérnek a matuzsálemekért, hanem az is, hogy szakszerűtlenül, ki-ki csak úgy, a fantáziája után akarja helyreállítani. Vettünk például egy olasz Balillát, ez is üzemkész már, amelyiknek az egyik sármentője 27 kilósra „hízott” a toldozásoktólfoldozásoktól, amikor pedig rendbehoztuk, már öt kilót sem nyomott. Sorolja tovább, melyik kocsi micsoda, mi a nevezetessége, mi hiányzik róla, mennyi munkát fektettek eddig bele. Utolsónak hagyja kedvencét; az Aerót. — Akárhová megyünk vele, ezzel mindig a figyelem középpontjába kerülünk. Mint például Pesten is, március 19—20-án, az első budapesti nemzetközi veteránautós találkozón. Ha hiszi, ha nem, autogrammot is kértek tőlünk, mintha színművészek lettünk volna! Simogatja az autót, az Aerót, mintha élő jószág lenne, az meg halkan, csendesen doromból, mint ahogyan a macska élvezi-megköszöni a cirógatást. No persze, közben, míg az apára figyelmeztem, a fiú beült, s megindította a motort! Közben az öntőmester kiszabadít valami 1. Órák, lámpák, bútorok - egyrakáson 2. Néhány darab a falióra-gyűjteményből 3. Ezüstkerék - alumíniumból: Nagy László és fia ellenőrzi az öntvényt 4. Járóképes már a Csepel-motorok egyik őse is 5. A villa, amelyben galéria is nyilik 6. Felújítják a legújabb szerzeményt, a Prahat 7. A kedvenc mosdatása 8. Újjászületett a kis Balilla FOTO: VENCSELLEI ISTVÁN alól és valami közül egy zeneszekrényt, meg egy valódi kintornát, aztán még egy zeneszekrényt, az előbbinél valamivel kisebbet, felkurblizza, s elpercegtet vele egy bájos-csendes rokokó darabot. — A nagyhoz van negyven lemezem, ehhez a kisebbhez nyolcvan — büszkélkedik. — De minek mindez?! — fakadok ki hirtelen. — Úgyse igen tudja hallgatni! Mint ahogyan a képeket se látja, a szobrokat se élvezi. Így, egymásra halmozva, összezsúfolva nem gyűjtemény ez, hanem egy raktár! — Én pontosan tudom, mi hol van. Akár föl is sorolom, milyen órák fekszenek ott benn a vitrinben. — Hát ha ez elegendő... Ott az a csodálatos Egry-tájkép a falon, és nem gyönyörködhet el benne senki, mert alatta sorakoznak a vitrinek, rajtuk meg az a rengeteg porcelán- és fajanszfigura. Mellette meg az a másik kép . . . Nem kellene ezt a hatalmas gyűjteményt rendezni, és még előtte szelektálni? Mint kiderül, a terv már kész, csak végre kell hajtani. És e tervből kiderül, hogy van Nagy Lászlónak még egy szenvedélye: a család szeretete. Érezhető volt e szenvedély, persze, már előbb is. Ahogyan az ötesztendős Nikire nézett, vagy ahogyan a hároméves Kornélt, a másik unokát emlegette. És ahogyan feleségéről, fiáról és két leányáról szólt. A lányok közül az egyik építészmérnök, ő Niki és Kornél édesanyja; a másik női fodrász, hozzá igyekszünk most, egy éppen átalakítás alatt levő Széchenyi úti emeletes villába. — Itt lakik majd a kislányom meg a fiam, és mivel bőven van hely (150 négyzetméteres a földszint, ugyanannyi az emelet), arra gondoltunk, hogy nyitunk itt egy galériát. — Magángalériát? — Azt. Először talán az órákat állítanánk ki, van belőlük biztosan vagy félezer darab: asztali, fali, zsebbevaló. Aztán, mondjuk, a lámpákat. Abból is van vagy kétszáz. Aztán az ásványokat és a csigákat, a kagylókat. Utána mondjuk a fegyvereket.. . — És az órák járnak? A lámpák égnek? — Amit látott, ha egymásra hányva is, mind-mind tökéletesen ki van javítva, egytőlegyig működőképes. Csak fel kell húzni az órákat, meggyújtani a lámpákat... — És ki javította meg őket? Nagy László helyett a kis Niki felel, a szó szoros és átvitt értelmében is felnézve rá: — Hát a nagypapa! Te nem tudtad, hogy ő ezermester?! —i —ó 25
