Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-10-13 / 21. szám
Léptei fiatalosan, keményen koppantak fent a Várban, az Országház utca macskakövein. Göndör haját azonban mintha liszttel szórták volna be, s fémkeretes szemüvege is az idő múlásáról árulkodott... Benedek Gábor, az 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert öttusázó akkor, 32 esztendővel ezelőtt 25 éves volt. A Benedek, Szondy, Kovácsi hármas győzelme a sportvilág szenzációját jelentette akkoriban. Az 1912-ben Stockholmban az olimpiai játékok műsorára került modern pentatlon a skandinávok és elsősorban a tisztek sportja volt. Nálunk Magyarországon a sokoldalú Somfay Elemér, valamint a Berlinben ötödik helyezést szerzett Orbán Nándor sikeres szereplése után is csak egészen szűk körben, néhány tiszti klubban űzték ezt a nehéz, kemény sportot. Az öttusa a háború befejezése után sem tartozott a hathatósan támogatott sportágak közé. Különösen miután az egyébként joggal esélyesnek tartott Karácsony László Londonban, már az első napon bukott lovával, kulcscsontját törte és az olimpiai verseny feladására kényszerült. Néhány lelkes, megszállott, mint Hegedűs Frigyes, a későbbi nagyszerű kapitány, Szondy István, a kiváló lovas s a két Benedek, no meg az említett Karácsony csak tusázott tovább, nem adta fel a reményt. Az olimpiai kiküldetést is tulajdonképpen csak véletlennek, az 1952 tavaszán Moszkvában rendezett nemzetközi versenyen aratott győzelmüknek köszönhették. Bár maga a győzelem amint ez később Helsinkiben beigazolódott, nem is volt véletlen, sőt... A civilek — a csepeli tisztviselő (Benedek), a testnevelő tanár (Szondy) és az orvostanhallgató (Kovácsi) — alkotta csapat óriási meglepetésre megnyerte az olimpiai bajnokságot, Benedek második, Szondy pedig harmadik lett az egyéniben. Ezt az első győzelmet a csapatban és az egyéniben elnyert világbajnokságok követték. A magyar öttusasport a Helsinkiben aratott diadal, a Benedek vezette csapat sikere óta a világ élvonalába tartozik. Benedek Gábor most először járt ismét itthon. — Valóban pontosan tizenöt éve élünk odakint Warendorfban — magyarázta megszokott gesztusaival, a régi hanghordozással, mintha csak tegnap váltunk volna el itt a várbeli Fekete Holló étterem egyik asztalánál. — A körülmények késztettek a kintmaradásra, de erről nem szívesen beszélek, hiszen a lányomat nagybetegen, de mégis reménykedve vittük ki. A gyógykezeltetés közben eladósodtunk és szegény kis Éva Gábor Warendorfból Helsinki 1952, olimpiai bajnok a magyar öttusacsapat: Benedek Gábor, Szondy István és Kovácsi Aladár,... tragikus elvesztése után keményen kellett dolgoznunk, hogy visszafizessük a kölcsönöket, talpra álljunk. — Ha jól tudjuk, sikerült... — Igen, akkoriban, az 1972-es müncheni olimpia előtt kezdődött a sport központi fejlesztése, támogatása a Szövetségi Köztársaságban. Warendorfban alakították ki az egyik öttusa központot, ott lettem szövetségi edző és azóta is ott dolgozom. — A hírek szerint közmegelégedésre ... — Tanítványaim valóban jól szerepelnek. Biermann és Zimmermann jelenleg is tagja a válogatott csapatnak. De akadnak természetesen további fiatalok is. A tavaszi budapesti Honvéd Kupa versenyen indult nyolc német közül például hét az én tanítványom volt. De bizony manapság már változtak a körülmények és egyre nehezebb jó sportot csinálni. — Mit ért ezalatt? — Az emberek napról napra jobban élnek. A fiatalokat rengeteg szórakozási lehetőség csábítja. Nehéz őket a lemondással együtt... Benedek Gábor ma, három évtized múltán... FÖLDI EBIKA FELVÉTELE járó kitartó edzésekre bírni. Ráadásul a sportból, az öttusából nem lehet megélni s ez érződik az utánpótláson, ami azután a legjobbak eredményeire is kihat. — Hogyan vélekedik a magyar tusázókról? — Balczó Bandi, akit egyébként fivérem, Feri nevelt, kivételes klasszis, óriási versenyző volt. A szerény, de igazán nagyszerű versenyzői erényekkel rendelkező, higgadtan, okosan küzdő Fábián László, a mai időszak legjobbja méltó utóda lehet. Különben is nagyon rendes, intelligens fiú, s lehet, hogy családunkhoz is közelebb kerül, hiszen egyik távoli rokonunk a menyasszonya. — S a többiek? — A mai, örvendetes módon megváltozott hazai életben lassan ugyanolyan hatások érvényesülnek, mint odakint. A fiatalokat idehaza is színesebb élet csábítja, aminek bizony nehéz ellentállni. Ráadásul a diplomás, vagy szorgalmas, vállalkozó szellemű fiatalemberek harmincéves korukra már megalapozhatják életüket, ezzel szemben a sportolók versenyzői pályafutásuk befejezése után csak abban a korban kezdhetik ugyanezt. — Tehát félti a sportot? — A kifejezett élsportot bizonyos értelemben igen. Igaz, sohasem voltam a híve annak, hogy valaki csak sportoljon, fiatal éveiben ne törődjön semmi mással. Jómagam a kemény fizikai megterhelést jelentő edzések mellett igyekeztem szellemi igényeimet is kielégíteni. A pihenőidők alatt olvastam, nyelveket tanultam. Az idegen nyelveket illetően például nagyon hiányolom, hogy a mai fiatal, magyar sportemberek közül csak nagyon kevesen tudják külföldön megértetni magukat. Olykor az én versenyzőim hamarabb megtanulnak egy-egy szót • magyarul a beszélgetés kedvéért. No de én az öttusában egyik ápolója vagyok a magyar—német kapcsolatoknak. — Hogyan érzi magát itthon? — Nagyszerűen, s ezt nagyon őszintén mondom. Mintha egy másik országba érkeztem volna vissza. Az emberek jól élnek, jókedvűek, a tréfákban kifogyhatatlanok. A legnagyobb élményt a szegedi szabadtéri előadás jelentette számomra. Az István, a király csodálatos előadás volt... Azután elnézést kérve búcsúzott. Az újabb találkozó előtt még a Szabadsághegyre indult. Futni készült a régi terepeken, a nagy versenyek egykori útvonalán. Hiszen ha meg is őszült, s szemüveget is kell viselnie, mozgása fiatalos. Benedek Gábor, magyar olimpiai bajnok Warendorfból... VAD DEZSŐ A lelátóról jelentjük... Apja fia ... Géléi József, az MTK egykori kiváló labdarúgó kapusa a hatvanas években 11 alkalommal védett a válogatottban. Húszesztendős Károly fia az új bajnokságban a Csepel csapatában mutatkozott be, s főszerepet játszott a gyári együttes első három győzelmében hiszen 270 percen át nem kapott gólt. * Bakos György újpesti gátfutó értékes győzelmei után Tokióban tovább javította a magyar rekordot. A válogatott is nagyszerűen szerepelt, az ötödik helyen végzett a nyolc nemzet nagyszabású viadalán. * Az asztaliteniszezők Világ Kupa versenyét ezúttal is Kuala Lumpurban rendezték. Jónyer István, az egykori világbajnok halványabb formában játszott, és végül a tizenharmadik helyen végzett. * Dupláztak a magyar öttusázók. A Varsóban sorrakerült nagy nemzetközi viadalt Fábián László, a Honvéd junior világbajnoka nyerte, aki ez évben már ötödik versenyén előzte meg külföldi riválisait, és a magyar csapat is végig vezetve biztosan szerezte meg az első helyet. * Üjra megrendezték a Bécs—Budapest lovastúrát. A közel háromszáz kilométeres utat három nap alatt, lóháton tették meg a résztvevők. * A fiatal magyar vízilabdázók nem a legsportszerűbben viselkedtek a Spanyolországban rendezett junior Európa-bajnokságon, és végül csak a negyedik helyen végeztek. Molnár Endre, az együttes kapitánya, az olimpiai aranyérmes csapat egykori kiváló kapusa lemondott tisztségéről. * Üjabb, ismert magyar versenyzők folytatják külföldön pályafutásukat a sporthivatal engedélyével. A jégkorongozó Búzás György és felesége, a röplabdás Csapó Gabriella, a két sokszoros újpesti válogatott augsburgi klubhoz szerződött. Gyászhír: Nyolcvanegy esztendős korában elhunyt Cséfai Sándor, a kézilabdázás magyarországi meghonosítója, az Elektromos kiváló játékosa, a válogatott későbbi szövetségi kapitánya ... Éden Vilmos, az 1934-ben Európa-bajnokságot nyert kiváló evezős hetvenéves korában halt meg hoszszabb betegség után. 20