Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-29 / 20. szám
ra vonatkoztatja ezt a hármas szabályt? — Azt hiszem, ez nem szabály, hanem bizonyos erkölcsi követelmény. Természetesen mások a körülmények még Észak-Amerikán belül is. Mások a problémák Passaicon, mint Los Angelesben. De az erkölcsi tartás követelménye más-más helyzetben is egyforma. — Miért tekinti tiszta lapnak az újat? Egy friss bevándorolt esetében ez érthető, de nem tekinthetjük fehér lapnak, ha már valaki évtizedeket él új hazájában. — Ügy gondolom, hogy aki egy új hazában kezd el egy új életet, egész életre szóló erőpróba előtt áll. Nem számít már többé a származás, a rang, a régi család. Csupán feje van, meg a két keze, hogy boldoguljon. Az a tiszta lap: az ember saját tehetsége, munkabírása. És ebben az értelemben azzal méretik meg embertársai előtt is, hogyan állja meg helyét az új világban. Vannak, akik egy — talán soha nem is létezett — álommúlt ködében élnek, ennek az álom-múltnak a jegyében ellenőrzik, igazoltatják egymást, jogot formálnak mások megítélésére. Számomra, úgy is mint magyar, és úgy is mint igehirdető, nem lehet közömbös, hogy emberek — honfitársaim — hogyan élnek távol a szülőhazájuktól és mennyire őrzik meg magyarságukat. Ahogyan halad az idő, egyre fakulnak a gyermekkor, fiatalkor emlékei. Gyermekeink közül sokan vegyes házasságokat kötnek, unokáink már talán csak a nagyszülők házában használják a magyar nyelvet — ha egyáltalán megtanulták. Azt hiszem, a legfontosabb feladatunk, hogy szót értsünk egymással, akik még magyarul gondolkodunk. — Az idősebb generáció Amerikában előszeretettel vándorol a déli fekvésű vidékekre. Gondolom, FOTO: GABOR VIKTOR ÉS NOVOTTA FERENC ez Los Angelesben erősen érződik ... — Gyülekezetünk tagsága — a létszámot tekintve — meglehetősen állandó. Ugyanakkor a személyi összetétel időről időre cserélődik. A fiatalok körében még mindig él valamiféle „aranyláz”-mítosz. Sokan jönnek, hogy szerencsét próbáljanak Kaliforniában. Természetesen, a legtöbbje nem találja meg reményeit, egy idő után továbbáll. Gyülekezetünk létszáma évek óta háromszáz lélek körül van. — Miből áll a gyülekezet szokott tevékenysége? — A szorosan vett hitéleten kívül elsősorban a magyar hagyományok ápolásával foglalkozunk. Idén ünnepeltük fennállásunk negyedszázados jubileumát — ez egyben az én itteni szolgálatom évfordulója is. Az igehirdetés magyarul folyik. A vasárnapi iskolában, a cserkészcsapatunkban és kis kőnyomatos újságunkban ugyancsak magyarul szólunk egymáshoz. Nagyon sok vendégünk volt az óhazából az idők folyamán: írók, előadóművészek, lelkipásztorok. Polcz Alaine gyermekpszichológus itt járta óta minden évben karácsonyi ajándékcsomagot küldünk a Tűzoltó utcai gyermekkórház rákos kis betegeinek. — önt mi tartotta meg a gyülekezet élén? — Az én sorsom elég különös: Amerikában születtem, másodgenerációsként, majd hazaköltöztünk, s ötvenhatban jöttem ki újra. Egy mondatban vagyok keresztény és magyar — ezt az egységet itt, a kis gyülekezet élén, Amerikában értettem meg. S. P. J. BISZTRAY GYÖRGY Kanada — Mióta beszélhetünk magyar irodalomról Kanadában? — Ha az irodalom kizárólag társadalmi jelenség lenne, akkor hetven-nyolcvanéves kanadai magyar irodalmi jelenlétről beszélhetnénk. Már az első világháborút megelőző évekből is maradtak fenn magyar nyelvű írások, 1919- ben pedig megjelent Izsák Gyula Mezei virágok című verseskötete, amely az első önálló magyar kanadai gyűjtemény. Ezek a művek azonban inkább csak írásos bizonyítékai a kanadai magyar életnek, és nem tekinthetők irodalomnak. Helyük a primitív civilizációk irodalmának és a névtelen népi irodalomnak kategóriájában van még akkor is, ha az írók és költők neve ismert. Az igazi kanadai magyar irodalom története a II. világháború után kezdődik. Már az 1950-es években, de kiváltképpen később olyan magyar nyelvű kanadai irodalom fejlődik ki, amely csekély két-három évtizedes történelme során a kanadai magyar közösség számos tudatformájáról és annak változásáról szolgáltat értékes információkat. — Melyek a kanadai magyar irodalom jellemzői? — Egyik legfontosabb, hogy az egész kanadai magyar irodalom, noha generációként korszakolható, mégis „első generációs” jelenség. Ez annyit jelent, hogy az írók Magyarországon születtek, többségük itt nevelkedett, alapélményeit itt szerezte. Három generáció különíthető el a kanadai magyar irodalomban. Az első korosztály tagjai 1920 táján születtek, tehát hatvanas éveikben járnak. Közéjük sorolható Faludy György, a már elhunyt Fáy Ferenc és Kiss Ödön, továbbá Béky-Halász Iván és Tűz Tamás. A korosztály létszáma lényegesen nagyobb, mint az említettek sejteni engednék. A második generáció a harmincas években születetteké. Közéjük tartoznak Kemenes Géfin László és Vitéz György, Sárvári Éva és Miska János. E korosztály száma meglehetősen alacsony, de valamennyi tagja említést érdemel. Ez a generáció szerzett rangot a kanadai magyar prózának, ők alakították ki a sajátos kanadai magyar irodalmi tudatot. Ez nem más, mint az irónia használata, a hagyományoktól való bizonyos fokú tartózkodás. Szerintük a kanadai magyar költő és író másként látja és mutatja be a magyarság mibenlétét, történelmét mint a magyarországi. Nézetükből kiindulva feltételezhetjük, hogy a kanadai magyar irodalom éppen különbözősége folytán része az egyetemes magyar irodalomnak, mert ha hagyományos értékekkel dolgozna, akkor nem lenne más, mint epigonizmus, egy csepp a nagy olvasztótégelyben. Az elmúlt négyöt év jelensége a harmadik, kizárólag költőkből álló generáció megjelenése. Tagjainak többsége a II. világháború után született, legtöbbjük számára az ötvenes évek sem jelentenek meghatározó, személyes élményt. Költészetükre a magányosság, az elidegenedés élményvilága jellemző. — A kanadai magyar irodalom harmadik generációjának jellemzésekor előadásában ön úgy fogalmazott : „hamarosan felfedezték, hogy a mai Magyarország és a mai Kanada létviszonyai nincsenek olyan távol egymástól.” Sokakat meglepett ez az összevetés . . . — Nem volt szándékomban egyenlőségjelet kitenni, csupán az irodalomban jól ismert déjá vu — már láttam valahol — jelenségre kívántam utalni. Gazdasági, bürokratikus és egyéb, a költői élményvilágra ható jelenségekre és okokra céloztam. Ugyanis egy külvárosi utca reménytelensége és egyhangúsága azonos élményeket indukálhat a költőben Budapesten és Montrealban ... — Az, hogy Amerika már nem az ígéret földje, éppen egy költői hasonlattal bizonyította. — Tűz Tamás írta egyik versében, hogy a három aranyásó feltámad, elmegy Kaliforniába, ahol azonban nincsen egy tenyérnyi szabad terület, ahol munkához láthatnának, mert már minden el van adva ... Persze ez sarkítás, költői túlzás így, de mindenképpen találó, hogyha az illúziókat összevetjük a valósággal. — Milyen lehetőségei vannak a Kanadában magyarul íróknak műveik megjelentetésére? — Az írók és költők közül sokan nem is tudják, hogy az állam multikulturális politikájából adódóan támogatja bizonyos művek kiadását. A szerzők többsége saját zsebére jelenteti meg műveit, amelynél nagyobb gond a könyvek terjesztése. A nyelvi elszigeteltségen túl a forgalmazás korlátái is igen jelentősek. Ezért aztán gyakori, hogy öt-tíz év után is lapul még a könyvekből az írók fiókjában. Ez a tény, gondolom, egyik jellemzője a kanadai magyar irodalom és a társadalom kölcsönhatásainak. De levonhatjuk azt a következtetést is, hogy a kanadai magyar irodalom elsősorban pszichológiai, nem pedig társadalmi vagy gazdasági indíttatású. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mint eszmei és esztétikai produktum, ne lenne hordozója sok finoman árnyalt információnak, az azt létrehozó közeg értékrendjéről. — Milyen kanadai magyar tudatot tükröznek az említett irodulmi művek? — Olyan társadalom és környezet tudatát villantják fel, amelyben a magyar, nem mint kisebbség él. Kanada jellemzően vegyes tudatú, vegyes etnikai összetételű ország, amely most van a nemzetté válás útján. A Kanadában magyarul írók kettős tudattal élnek, mint ahogy az irodalom is legalább kétgyökerű. A magyarországi élményvilág Kanadában szerzett tapasztalatokkal egészül ki, és ezáltal a kanadai magyar irodalom a kanadai nemzeti irodalom részévé lesz. Nemrégiben részt vettem egy konferencián, ahol felvetették a kanadai nemzeti irodalom új raértékelésének szükségességét, nevezetesen, hogy a különböző nemzetiségek irodalma — amely nemcsak angol és francia nyelven íródik — része a kanadai nemzeti írásbeliségnek. — Annyit jelent ez, hogy a kanadai magyar irodalom egyaránt része az egyetemes magyar irodalomnak és a kanadai nemzeti irodalomnak? — Pontosan, noha még e folyamat kezdetén vagyunk csak. Mindaddig, amíg a kanadai magyar költők művei Magyarországon csak töredékesen hozzáférhetők, illetve amíg nem egyenjogú része a kanadai irodalomnak, addig sajátos, de mindenképpen érdekes és számottevő irodalmi jelenségről beszélhetünk. L. S. 11
