Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
CENTENÁRIUMRA KÉSZÜLÜNK Nagy Gusztáv, a William Penn országos titkára is elkísérte az egyesült államokbeli nagy múltú egyesület csoportját magyarországi útjára.- Titkár úr, a William, Penn tagságának mostani, háromhetes látogatása kissé mintha már az egyesületalapítás 100 esztendős jubileumának jegyében telt volna...- Elkerülhetetlen, hogy a fehér asztal mellett, a baráti beszélgetésekben, rokonlátogatások során szóba ne kerüljön ez az évforduló, ami azért is nagy jelentőségű, mert az Egyesült Államok a közelmúltban ünnepelte bicentenáriumát, melyből 100 év a William Penn egyesület története is! Fejlődésünk is amerikai méretű. 1886 volt az alapítás éve, akkor még kifejezetten a kivándorolt magyar vasmunkások és bányászok betegbiztosítására létesült az egylet, amely korábban más néven is működött. Azóta országos méretűvé terebélyesedtünk, éppen nemrégiben egyesültünk egy német társasággal, tőkénk már 80 millió dollár. Hatalmas vállalkozás ez, amelynek magyar vonatkozású kulturális jelentősége is számottevő, hiszen egyesületünk 100 éve a magyar kivándorlás és az amerikai magyarság története is. Egyesületünk vezetősége teljesen, tagságunknak pedig többsége magyar származású, sok az olyan másodgenerációs közöttünk, mint magam is...- Ön Amerikában született?- Igen, mégpedig kereken 69 évvel ezelőtt. Apám, Nagy József Erdélyből vándorolt ki, a pennsylvaniai acélgyárakban talált munkát, édesanyám, Fancsali Verőn nyolc gyereket szült. És bár ott születtem, az a társadalom nevelt, onnan is nősültem, a katonai ranglétrán a tábornokságig jutottam - hallhatja, mégsem felejtettem el magyarul. Mindig is célomnak vallottam a magyarság segítését. Harmincegy éve léptem be a William Penn egyesületbe, mint „közlegény” kezdtem, azóta szinte valamennyi állást betöltöttem és a legutóbbi vezetőségválasztáson a megtisztelő elnöki tisztet is felajánlották, de a korom miatt már nem fogadhattam el.- Hogyan készülnek az egyesület jubileumának megünneplésére?- Szeretnénk a magyarság egyik legrégibb amerikai egyesületének 100 éves évfordulóját méltóképpen emlékezetessé tenni. A közeljövőben összeülő igazgatótanács határoz majd az ünnepségsorozat helyéről és időpontjáról. Az már bizonyos, hogy a központi ünnepség 1986-ban a William Penn székvárosában, Pennsylvania állam fővárosában: Pittsburghban lesz, de a nagyobb amerikai városokban is tartunk megemlékezéseket. Ha az igazgatótanács hozzájárul, akkor a centenáriumi ünnepségek idején nagyobb csoporttal ismét eljövünk Magyarországra, hogy a szülőföldtől elszakadt és a másod-, vagy harmadgenerációs magyarok is láthassák, hová fejlődött az az ország, amely útra bocsátott bennünket. Egy díszes kiadvány is készül, amelynek szerzője Sztalkovics József. Az emigrációkutatás szempontjából pedig dr. Puskás Júlia „állandó vendége” archívumunknak.- Milyen benyomásokkal utaznak haza? Csak a magam tapasztalatairól beszélhetek, bár a többiek is valamennyien elragadtatással nyilatkoztak az országról, amelyet a három hét alatt körbeutaztak. Én 1977-ben jártam utoljára itt, azóta is szembetűnő a fejlődés. Amit egy magamfajta „turista” láthat: új szállodák a Duna-parton, rengeteg kocsi, szépülő Budapest, gyarapodó ország - ezeket már csak az USA-ban Magyarországról olvasottakkal kell kiegészítenem és megelégedésre okot adó kép alakul ki. Bízom benne, hogy ezt Önök is így látják... LINTNER SÁNDOR 38
