Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
1. A BÁCSÉPSZER üdülője 2. A fedett átrium izgalmas asztalifocimeccsek színtere 3. A 33 és 36 fokos gyógyvíz 4. Kormány Bélát naponta kúrálják a gyógyfürdőben viz alatti vízsugármasszázzsal 5. A bár, amely délután és este becsületkaszszával működik 6. A nyitott gyógymedence A SZERZŐ FOTÖI És ez a magyarázata egyben annak is, hogy miért ellenezte annyira a BÁCSÉPSZER jó néhány dolgozója az üdülő létesítését. Mert bár az építést abból a vállalati alapból fedezték, amely bérként vagy jutalomként nem osztható ki, de a fenntartás már az úgynevezett részesedési alapot, azaz a dolgozók közt közvetlenül felosztható pénz mennyiségét csökkenti! És ha már üdülőt kell építeni, építsük közelebb — mondták az emberek. Maga Kormány Béla is bevallja: tartott a hosszú úttól, a benzint is sajnálta, de mire ideértek, megváltoztatta a véleményét: — Ez a 250 kilométer — nem távolság! És milyen gyönyörű vidékekkel ismerkedtünk meg út közben! Ézt tényleg kár lett volna kihagyni, igaz? És a család rábólint: igaz! — Szóval megérte? — Nagyon. — Alckor meg nem értem, miért nincs itt télennyáron telt ház. Miért nem tülekednek a vállalat dolgozói a beutalókért?! Szabó Attila, az üdülő igazgatója, aki a fővárosi Budapest Körszálló egyik vezető beosztású dolgozója volt, s azért jött ide, hogy idős, beteg szülei közelében lehessen, így indokol: — Alig egy esztendeje, 1983. április 15-én nyitottunk. Az emberek többsége pedig bizalmatlan: megvárja, amíg valaki más kipróbálja, érdemes-e idejönni. — És nálunk, Magyarországon, az üdülés még mindig egyet jelent a nyaralással — folytatja dr. Csikai Zsolt. — Elő- és utóidényben ezért kevés a jelentkező. —- Es nyár cm? — Nyáron inkább jönnének, de gondoljon rá: nálunk építőiparosok dolgoznak. És a kőműves tavasztól őszig keresni akar. A hétvégeken, munkaidő után, az évi fizetett szabadság ideje alatt, szóval amikor csak teheti, maszekok Családiház-építtetőktől hallottam: egy kőműves vagy tetőfedő — napi ezer forint. Eőidényben, jó szakmunkás: ezerötszáz. Ezért hát hiába olcsó, szinte ajándék a beutaló! Ha a „maszekolást” is beszámítjuk, nem 80, hanem 1580 forintba kerülne a pihenés minden egyes napja. Ennyi pénzt pedig nem mindenkinek ér meg a legcsodálatosabb nyaralás sem. De azért akad olyan is, akinek megéri. Amikor Kovács Sándort megkérdem, vajon ő is rendre át szokta-e dolgozni a szabadságát, nagyon határozottan tiltakozik: — Én, hálistennek, sohasem! Évről évre mindig kértem és kaptam is a vállalattól valahová beutalót. Voltam már a feleségemmel és a kisgyerekkel Hajdúszoboszlón, a Balaton legkülönbözőbb üdülőiben. Nálunk inkább a feleségemmel van baj, mert ő a kereskedelemben dolgozik, és nyáron egy hétnél több szabadságot nem vehet ki. A vállalati statisztika azt mutatja, hogy egyre többen vannak olyanok, mint Kovács Sándor. És nemcsak itt, Zalakaroson gyarapodik (ha lassacskán is) az üdülő munkások száma. A vállalat ugyanis csereberél: átad ide is, oda is néhány zalakarosi helyet, s kap helyettük szobát a Balatonon vagy a német demokratikus köztársaságbeli Szász Svájcban. Igaz, akikkel beszélgettem, mind azt vallotta, hogy nem cserélné el Zalakarost semmiért. És nemcsak azért, mert a kicsiny üdülőfalu egyre jobban kiépül, és egyre többet kínál maga a gyógyfürdő is, hanem azért is, mert a környék gyönyörű. Szabó Attila üdülővezető nem győzi sorolni a látnivalókat: — Tőlünk egy ugrásra van Zalaegerszeg vagy Keszthely; két kilométerre ide található az ország egyetlen bivaly-rezervátuma; itt a nagykanizsai erdőgazdaság csodálatosan szóid parkerdeje; néhány kilométer ide a Kisbalaton, újra elárasztották vízzel, ott mindenki kedvére csónakázhat, horgászhat, pihenhet.. . Pihenhet, ha akar, ha tud! — teszem hozzá gondolatban. — Mert ugyan ki hitte volna, hogy pihenni is meg kell tanulni ? GARAMI LÁSZLÓ i 33
