Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
s-7-.y FOTÓ: GABOR VIKTOR REPRODUKCIÓK: NOVOTTA FERENC mekkorora világába, hogy rajzstílusom csak abban, csak abból fejlődhetett. Állandóan vágyom haza, az egyetlen hely a kerek világon Tarnabod, ahol élni tudnék, ahol élni szeretnék, ahol kibírhatatlanul boldog gyerek voltam, ahol sikerült a látvány mögé bújnom úgy, mint aki a világot nem kívülről, hanem belülről nézi. Azóta ezt a fajta belülről látást próbálom ismételgetni. Ez annál is könnyebben sikerülhetett, mert sosem akartam a művészetemben stílust változtatni, sem nyelvet gazdagítani. — Hogyan lehet az, hogy a gyermekkor mesevilága, a „meséből kiszökött nagymama” emléke átkerülve az óceán túlpartjára mindmáig változatlanul ragyog? — Mert magammal cipelem, mint csiga a házát. Ez nekem otthonom is, és bárhová megyek, csigaságom zártsága megmarad. Én úgyszólván tudomásul sem veszem, hol élek. Három kultúrteriileten éltem hoszszabb ideig, de egyik sem hatott rám! Egy helyen voltam csak otthon külföldön, a lényemből kisajtolt csigaházamban. Megvan az a szerencsés ajándékom az élettől, hogy a feleségem — a maga csigaházával — békésen, megértőén, kitartóan bandukol mellettem. így értük el, hogy külföldön született lányaim örökölték ezt a csigaságot, és noha amerikai férjük van, unokáim is gyönyörűen beszélik a magyar nyelvet. De csigaságuk nyitottsága persze már az angol kultúrterület, ami sajnálatos, de azt hiszem, tökéletesen érthető. — Most itthon, Miskolc város vendégeként is folytonosan dolgozik, szinte meg sem áll a kezében a tustoll- Mire készül? — Magam sem tudom pontosan az okát, lehet, hogy időskori szentimentalizmus, de legjobban itt szeretek dolgozni, Magyarországon. A közelmúltban Amerikában a szemembe mondták, nevén nevezték az orvosok a betegségemet. Sokat szenvedtem, kévései rajzoltam, most „rákapcsolok,” mert nincsen új anyagom. Szeptemberben pedig kiállításom nyílik a pesti Vigadóban. Ismerve gyengéd szeretetemet a lovak iránt, biztatnak azzal is, hogy rajzoljak egy lovas-könyvet. Szép kivitelben, gyorsan kiadnák Békéscsabán. Hetvenöt éves korban már igyekezni kell befejezni a megkezdett munkákat, bár nem félek a haláltól, édesanyám ma is él, egészséges; apám is kilencven felé járt amikor, miután hiába várta a kávéját, szép csendben elaludt. Remélem, tőlem sem tagadja meg a sors a termékeny őszt. LINTNER SÁNDOR 29
