Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
HOLTÁGAK A DUNA MENTÉN Az ember sokáig nem tudott hathatósan beavatkozni a folyó életébe, hiszen ahhoz, Lhogy megváltoztassa folyását, meggátolja kiöntéseit, nem voltak megfelelő eszközei. Kisebb-nagyobb munkálatokat végeztek ugyan, így például! rőzsegátakkal védték a hajóvontató utak partjait. Tudunk arról, hogy a halászok vizafogó helyeket alakítottak ki. (A viza termetes, ragadozó hal). Ezek nem voltak egyebek, mint erős cölöpsorok a folyó medrében, amelyekhez láncos vizafogó horgaikat erősítették. Küszködtek a folyóval a hajómalmok molnárai is — elsősorban a mellékágakon — rőzsefonatokkal terelgették a vizet kisebb-nagyobb sikerrel. így a nagy folyó élte a maga életét, épített és rombolt, éltetett és pusztított. Legfélelmetesebbek a jeges áradások voltak, mivel a Duna különösen hajlamos volt arra, hogy zátonyain kanyarulataiban megtorlódjon a jég, s amikor ezek a jéghegyek megmozdultak, nem volt kímélet, minden elpusztult, ami útjába került. A nagy változást a folyamszabályozás korszaka hozta meg. A hajdani vízépítő mérnökök úgy találták jónak, ha a kanyarulatokat átvágják, s ezáltal meggyorsítják a víz folyását és a jég levonulását is. A kanyarulatok átvágása furcsa dolgokat produkált. így például az egykori alföldi falu, Bogyiszló dunántúli község lett, mert az egyik nagy kanyarulatot éppen itt vágták át. De menjünk sorjába, lássuk, hogyan is alakultak ki a mai szigetek és holtágak. * Rajkától Győrig az Öreg-Duna jobb partján húzódó mellékágrendszert Szigetközként ismerjük. A név igencsak találó, mert ez a romantikus vízivilág valóban szigetek százaiból áll, amelyeket kisebb-nagyobb mellékágak ölelnek körül, szépséges, romantikus vízivilágot teremtve. Különleges állat- és madárvilág és különleges vízifoglalkozások kötődnek hozzá. Az itteni halászok leleménnyel kialakított halfogó szerszámaik jóvoltából ontották a kitűnő ízű halakat a környező városok és falvak piacaira. Sajnos ezek a szerszámok ma már mind kevesebb halat fognak. Mert a Duna sok mindennel megbirkózott; elviselte, hogy kőágyba szorították medrét, elzárták mellékágainak útját, de a növekvő szennyvízzel nehezen birkózik meg. Itt a Felső-Dunán Ásványráró volt az aranyászok központja. A Dunából aranyat 'mosó nincstelenek örök reményeinek színhelye. Ásványráró egyébként arról is nevezetes, hogy egyszer a Duna az első házakig hatolt partszaggatásaival, ezért Ásvány községet, a mai Ásványrárót 1856-ban át kellett telepíteni. Amióta azonban megépítették a biztonságos árvédelmi töltéseket csendes lett ez a szigetvilág. S bár megélni már alig lehetne itt pusztán halfogásból, ma is úgy emlegetik, mint a horgászok paradicsomát. Ha gondolatban nagyot lépünk, legalább akkorát, hogy hétmérföldes csizmánk Komáromig érjen, Koppánymonostorhoz jutunk. Ez a település ma már Komárom része. Magába fogadta a város. A vízépítési munkák eredményeként itt is találunk egy kies szigetet, holtágat. Az egykori 1 )una-ág azáltal vált holttá, hogy kőgáttal elzárták az anyamedertől, s csak olyankor kap éltető friss vizet, ha magas vízálláskor a kőgáton átbukik a víz. Sokáig csak a horgászok s a halászok vetődtek erre. Á kényesebb városi ember elkerülte, mert a szúnyogfelhők visszariasztották a természet szépségének élvezetétől. Ma már hétvégi házak sorakoznak partján. A rosszmájú telektulajdonosok gyakran mondogatják, hogy lassan-lassan több az ember, mint a szúnyog... ■5|é Ha a Dunán csendesen ladikázva, vagy akár gondolatban tovább utazunk és magunk mögött hagyjuk a festői Duna-kanyart, mega fővárost, eljutunk a Duna legnagyobb mellékágához, a Ráckevei-Dunához. Korábban Soroksári-Dunának hívták, de miután önálló üdülőkörzetté vált, úgy találták hogy ne csak rangban lépjen elő, legyen nevében is „előkelőbb”. Ettől a névadástól a táj ugyan nem változott, viszont aki a Soroksári-Dunát ismerte, az a Ráckevei-Dunára nem ismerne rá. Amíg a zsilipek meg nem épültek, hajóinalmok tucatjait ringatta a víz. Az Alföld távoli falvaiból is ide jártak őröltetni, mert az itteni molnároknak kitűnő híre volt. Az utolsó hajómalmot 1962-ben szakította le horgonyáról egy vihar, még mielőtt a Gyurcsik féle hajómalom úszómúzeummá válhatott volna. A Dunaági hal ugyancsak híres volt, a vízparti csárdák az itteni halételeknek köszönhették vendégkörüket, s állítólag a rácponty, ez a kitűnő halétel is egy ráckevei halászcsárdából indult világhódító útjára. Mint említettük, a Duna-ág ma üdülőkörzet, partjain hétvégi házak ezrei sorakoznak. Jobbára horgászok telepedtek itt meg, mi több, a teljes Duna-ág a horgászok kezelésébe került, megszűnt a halászat és nűnden más olyan tevékenység, amely a hétvégi pihenést zavarná. Nem egészen pontos adatok szerint a víkend napjain húsz-huszonötezer horgász kísérti meg a jószerencsét, s bízik abban, hogy estére nem marad üresen a bogrács, íjé Ha könyvtárnyi irodalom nem foglalkozna a bibliai paradicsom pontos helyének megállapításával én hajlamos lennék arra a kijelentésre, hogy az a bizonyos paradicsom itt lehetett valahol a Duna mentén, Dunaföldvár alatt: ahol a nagy folyó nekifeszült a Pannon-fensík löszfalának. Itt találjuk a Csolnoki-szigetet, pontosabban szigetcsoportot, jó néhány mellék- és holtággal. Ez a „paradicsomi” táj Dunaföldvártól Bölcskéig húzódik. Az iménti gondolatom abból táplálkozik, hogy a szigeteken valamikor gazdag gyümölcsöskertek voltak, néhány matuzsálem korú almafa még ma is megtalálható. E vidék hangulatát egy forrás is emeli, amely a negyvenméter magas löszfal tövében egy nyárfa gyökerei között fakad. Ennek a forrásnak Szentkút a neve. Ma már a helybéliek sem tudják, hogy az elnevezésnek van-e vallási vonatkozása, egy tény, hogy vize üdítő, és a vízivándornak jólesik itt megpihenni. Helyenként olyan buja a növényzet, hogy már-már őserdőre emlékeztet. A mellékágak szövevényét is csak a halászok ismerik pontosan. Amikor alacsony a Duna vízállása, az előbukkanó zátonyokon megjelennek a vízinomádok sátrai, akik szívesen töltik itt vakációjukat. A meredek partoldalon gyönyörű szőlőskertek vannak, még gyönyörűbb présházakkal. Egyik-másik luxusnyaralónak is beillenék. Akik már megkóstolták, állítják, hogy az itt termelt bor ízében és zamatéban vetekszik a solti borokkal, amelyet pontosan átellenben, a Duna bal partján termelnek. * A paksiak kétszer lepődtek meg az utóbbi másfél évszázadban. Másodszor, amikor hírül vették, hogy szomszédságukban építik meg az atomerőművet, amiáltal újra várossá lettek. Először pedig, amikor Imsós-pusztánál átvágták a Duna egyik kanyarulatát. Azt hitték, hogy a falunak nekivezetett Duna elmossa a házakat. Már mindkét „csudán” túl vannak. Az egyik megmentette a környéket a nagyobb árvízi pusztítástól, a másik pedig elindította a hírnév útján. A mederátvágás 1839-ben történt , tehát csaknem százötven évvel ezelőtt. A munka láttán Paks lakosai között pánik tört ki. Félő volt, hogy erőszakkal fogják megakadályozni a meder kiásását, ezért fegyveres hajdúkat rendeltek ki a munka védelmére. Ez a munkálat csak egy volt azok sorában, amely megváltoztatta a hazai Duna-szakasz teljes arculatát. 1811 és 1839 között mintegy tizenöt helyen vágták át a Duna kanyarulatait Budapest és Mohács között. Ezekkel a négy munkálatokkal kettős feladatot oldottak meg: részben az árvizek elleni védelmet, részben pedig hajózó utat biztosítottak. A Duna a kanyarátvágások következtében 273 kilométerrel lett rövidebb az alsó szakaszon, és kialakultak a ma is ismert hatalmas holtágak és mellékágak. A faddi Holt-Duna Fadd-Dombori üdülőkörzet néven országos hírű pihenőhely, ahol magánosok, vállalatok egész sora üdülőházakat épített. És nem kell hozzá nagy bátorság, hogy megjósoljuk: előbbutóbb határainkon túl is jól fogják ismerni. A kikötőkben több száz horgászladikot ringat a víz, népesek a parti teniszpályák, de talán legjobban az úttörők örülnek az itteni vízi életnek. Egy-egv vakáció alatt több ezer gyermek élvezheti a vízi sportok örömeit. A fentebb említett folyamszabályozásnak köszönheti létét a Gemenc néven ismert Európa-hírű vadrezervátum is. Az árvízvédelmi töltés és a Duna között a Sió torkolatától Báta községig terjed. Ebben a hatalmas kiterjedésű ártérben három mellékág húzódik: a Grobem, 1 Rezéti és a Csertai. E vidéknek a vadállomány, a gemenci szarvas hozta meg a világhírnevet. Nincs olyan esztendő, hogy ne kerülne puskavégre arany- ezüst-, vagy bronzérmes trófea. Kép és szöveg: KÁCSOR LÁSZLÓ 1. Este a Soroksári Dunaágnál 2. A Rókás nevű holtág Lórévnél 3. A szigetközi zárások egyike 4. A bölcskei holt-Duna 5. Gemenci halásztanya 6. Tass - a híres „ötös” víz 7. A Szigetköz Ásványrárónál 8. Gemenci holtág Veránkénál 9 A belsö-Bédo Kölbed alatt 1C. A Soroksári-Ráckevei Dunaág 18
