Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-09-15 / 18-19. szám
SZÜLETÉSNAPI BESZÉLGETÉS SIR PETER ABELES-SEL MAGYARABOK KÖZÖTT Dolgozószobájának üvegfalán keresztül Sydney panorámája látszik, de beszélgetésünk majdhogynem otthonias. Sir Peter Abeles - akit nemrégiben „az ausztrál gazdasági élet motorjának” nevezett az egyik közgazdasági újságíró lapjának hasábjain - hatvanadik születésnapja előestéjén a hosszú, küzdelmes útról beszél, amíg idáig eljutott. ,,Becsben születtem, de a középiskolát már a fasori gimnáziumban végeztem - meséli -, így hát legszebb ifjúkori emlékeim Budapesthez fűződnek, ahol apámnak a, Váci úton volt vaskereskedése. Később, a második világháború alatt behívtak munkaszolgálatra és — minthogy ilyen szakképzettséggel rendelkeztem — a diósgyőri vasgyárba kerültem, hegesztőnek. A háború után Románián keresztül jutottam vissza Budapestre, s onnan Itálián keresztül Ausztráliába, 1941) elején. Huszonöt éves voltam akkor — sikerült a háborút túlélnem, s egy számomra különös, ismeretlen világban kezdhettem el az életet. Nagyon sokat kellett küszködnöm eleinte, de nekem ez tetszett. Olyannak tűnt az egész, mint egy fantasztikus, nagy kaland.” Kedves öniróniával meséli el, hogy 1950. december 11-én, egy magyar szakemberrel társulva szállítmányozással kezdett el foglalkozni: „. . . sose gondoltam volna, hogy fuvaros leszek, de közel harmincöt esztendő múltán most úgy tűnik, bevált.” Valóban, igencsak bevált: Abeles Péter vezetése alatt a „TXT” óriási multinacionális vállalattá növekedett, érdekeltségei kiterjednek az egész világra. Emellett, amúgy „mellékállásban” Sir Peter vezetője Ausztrália egyik legnagyobb repülőtársaságának, az Ansett-nek is. Nem csekély a feladat, hiszen a két vállalat — a TNT és az Ansett — összesen több, mint ötvenezer dolgozót foglalkozt at Ausztráliában és szerte a világon. Ám Abeles Péter határtalan energiájából még másra is jut. így például arra, hogy a munkáspárti kormány tanácsadójaként résztvegyen minden fontos gazdaságpolitikai tárgyaláson is. Legutóbb például az úgynevezett ,,gazdasági csúcsértekezleten”, amelynek során a gyáriparosok, a szakszervezetek és a kormányzat képviselői kidolgozták a gazdasági élet fejlesztésének irányvonalait — az infláció leküzdése és a munkanélküliség lehető csökkentése jegyében. Abeles Péter személyes jó barátja Bob Hawkenak, a munkáspárti kormány miniszterelnökének. Dolgozószobájának falán az egyik bekeretezett fénykép Hawke-ot ábrázolja, amint benzint tölt a TNT egyik kamionjába. Nyilván tréfa volt csak — de kettőjük barátsága nagyon komoly dolog. Úgy mondják, Bob Hawke minden fontos gazdasági döntés előtt kikéri Abeles Péter véleményét. A beszélgetés személyes témák felé terelődik. Arról beszél, hogy — bár élete háromnegyedét Magyarországtól távol töltötte és angolul, németül, franciául, valamint olaszul jói beszél, olvas - a szívéhez a legközelebb ma is a magyar irodalom klasszikusai állnak. Ha fáradt és kikapcsolódást kíván, Jókai, Mikszáth regényeit, Ady Endre verseit olvassa legszívesebben. Tiszta, minden idegen akcentus nélküli magyarsággal mondja el mindezt. Aztán kis szünet, s elgondolkodva folytatja azzal, hogy ifjúkorában orvos szeretett volna lenni, de az akkori numerus clausus miatt nem vették fel a budapesti orvosi karra. Élete talán ezért fordult más irányba. Ám nem lett hűtlen ezekhez a fiatalkori eszméihez sem: egy idő óta az ausztrál rákkutatási alapítvány (Australian Cancer Foundation for Medical Research) elnöke, korábban pedig a sydney-i kórházakban folyó orvostudományi kutató munka anyagi támogatásából vette ki a részét, hosszú éveken át. Abeles Péter az idén újból Magyarországra készül. „Azt szeretném — mondja -, ha lényegesen kibővülnének a Magyarországhoz fűződő kapcsolataink. A lehetőségek jók, mert a TNT az elmúlt években kedvező tapasztalatokat szerzett a Hungarocam ionnal való együttműködés terén, s a közeli jövőben magasabb szintre akarjuk helyezni ezt a kooperációt. A TNT bécsi igazgatójának társaságában utazom Budapestre, hogy magam is résztvegyek a tárgyalásokon.’ HALÁSZ ZOLTÁN Dr. Fehérvári Géza, a londoni egyetem iszlámtanszékének tanára 1926-ban Egerben született. Egy emberöltő óta él Angliában. Az elmúlt évtizedek során több kutató-expedíciót szervezett Ázsiában, Észak-Afrikában és részt vett egy ősi mound — mesterséges domb — feltárásában az Egyesült Államokban. Az iszlám művészet egyik nemzetközileg ismert és elismert tudósa. Több műve jelent meg angolul és jelenleg az „Iszlám művészet” című könyvén dolgozik, mely Budapesten jelenik meg. Mint a londoni Keleti és Afrikai Tudományok Intézetének tanára bekapcsolódott a Körösi Csorna Sándor bicentenárium budapesti és londoni megünneplésébe. — A magyar tudósokat, utazókat mindig különösképpen vonzotta a Kelet. Ázsia, népünk szülőföldje és bölcsője. De mi adta neked az indítást, hogy a Kelet, az iszlám világ tudósa és kutatója légy? — Gyerekkori álmaimat váltottam valóra. Nagyapám könyvtárában ott sorakoztak a Magyar Földrajzi Társaság kiadásában megjelent pompás útleírások, Sven Hédin, Stein Aurél, Baktav Ervin, Cholnoky Jenő s u többi nagy utazó könyve. Ezeknek lelkes olvasója lettem és megérlelődött bennem az elhatározás, hogy egyszer nekem is el kell jutnom Keletre, az eltemetett ősi romvárosokhoz. — E f iatalkori elhatározásodban bizonyára szerepet játszott, hogy a történelmi levegőt árasztó, török időket idéző és őrző Egerben születtél és nőttél fel . . . — Valószínű. Az egri Dobó István gimnáziumiján érettségiztem. Utána az Eötvös Loránd Tudományegyetemre kerültem, ahol a keleti tanszéken Germanus Gyula és Czeglédy Károly tanítványa lettem. Keleti nyelveket — törököt, arabot, perzsát — tanultam, és művészettörténetet hallgattam. India művészetébe Baktay Ervin avatott be, a régészetbe Oroszlán Zoltán és László Gyula. Miután 1952-ben befejeztem az egyetemet, muzeológusként a Kelet-ázsiai Múzeumba kerültem és 1955-ben Felvinczy Takáts Zoltán irányításával iszlám-kiállítást szerveztem. Nagyon sokat tanultam tőle. Kevesen ismerték nála jobban Ázsia művészetét, a Közel-Kelettől Japánig. Majd 1956 — 1957-ben Becsben, a Művészettörténeti Intézetben dolgoztam, aztán Kord-ösztöndíjjal előbb Oxfordba, onnan a londoni egyetemre kerültem. A Keleti és Afrikai Tudományok Intézetében a jeles iszlám művészettörténész, David Stone Rice tanítványaként 1961-ben szereztem doktorátust. Amikor Rice meghalt, helyére kineveztek előadónak, majd tanárnak. — Mikor került sor első keleti utazásodra? — A londoni egyetem megbízásából 1963-64- ben, tizenöt hónapos tanulmányúton jártam Törökországban, Libanonban, Szíriában, Jordániában, Irakban, Perzsiában, majd átmentem Észak-Afrikaba, Egyiptomba és Szudánba. Elsősorban a művészettörténeti emlékek érdekeltek, de Perzsiában, a Káspi-tengernél ásatásokat is végeztem és egv iszlám város, Tammisa romjait táram fel. Ezt a várost 1220-ban a mongolok pusztították el. — Ezután mentél át az Amerikai Egyesült Államokba . . . — A következő évben, 1965-ben háromhónapos előadó- és _ tanulmányútra kaptam meghívást az Egyesült Államokba. Ennek keretében az Illinois State Parkban, Jo Coldwell amerikai antropológus mellett részt vehettem egy 1200-1400 éves indián mound, mesterséges domb feltárásában. De 1966- ban Jo Coldwell társaságában ismét visszatértem Iránba. Kerman tartományban a Tell-i Iblist, az „Ördög-dombot” kutattuk, melyet 1934-ben Stein Aurél fedezett fel. A nagy magyar Ázsia-utazó feltételezte, hogy itt bronzöntés folyt, és ásatásaink ezt igazolták is. Ezután az iráni kormánytól kutatási engedélyt kaptunk száz kilométeres körzetbe, és hatvannyolc régészeti helyet fedeztünk fel. 1971- ben Irán szívében, Quarjat Ul-Arab, az „arabok faluja” közelében, két folyó találkozásánál egy eltemetett város, Ghubejrai romjaira bukkantunk. Ezt a várost Tamerlan hadai pusztították el 1393-ban. Felfedezése és feltárása eddigi kutatásaim legfontosabb eredménye. 1971-ben eljutottam Afganisztánba is és Kabulban magyar nemzetiszínű szalagos koszorút helyeztem el Stein Aurél sírján. A szalagot Iránból vittem magammal mert a perzsa zászló zöld-fehér-piros, csak meg keiiett fordítanom. Stein Aurél, aki gyerekkorom óta eszményképem, Kabulban halt meg 1943-ban. Ezt követően — a líbiai kormány felkérésére —, 1977 — 78-ban — Líbiában végeztem ásatásokat. Iszlám emlékeket tártam fel. — Utazásaid, expedícióid során mint minden kutatónak, bizonyéira nem egyszer volt részed veszedelmes kalandokban. De mi volt a legnagyobb élményed? — A magyarabokkal való találkozásom 1963-ban Szudánban. A magyarabok között megfordult már a második világháború előtt Almássy László is, és hírt adott róluk könyvében. Ezek a 16. században Szerémségből elhurcolt magyarok leszármazottai, akik a török hadsereg katonáiként kerültek Egyiptomba, illetve Szudánba. Három településük volt, Halfa Daghim, Quasz Ibiim és Magar Narti. Az utóbbi a Nílus egyik szigete, mely a régi térképeken is így szerepel: „magyarok szigete”. A sziget. és Halfa Daghim az asszuáni gát építésekor víz alá került. Amikor Szudánban jártam, még felkereshettem a rnagyarabokat Halfa Daghiinban. Magyarabok között Halfa Daghimban — Miképpen kerültél kapcsolatba a magyarabokkal? — Assuanban véletlenül találkoztam egy sötét bőrű, göndör hajú szudáni iskolafelügyelővel, aki büszkén vallotta magát magyarabnak. Ó kalauzolt el Halfa Daghimba, ahol nagy örömmel és szeretettel fogadtak, amikor megtudták, hogy magyar vagyok. A magyarabok évszázadok során núbiai nőkkel házasodtak össze, bőrök sötét, de arcuk jellegzetes magyar vonásokat őriz. Nevük is utal magyar eredetükre: Ibrahim al-Magyari, Hussein al-Magyari és hasonlók. Nemcsak számon tartják magyar eredetüket, de büszkék is rá. — Hány könyved jelent meg? — Négy kötetem jelent meg angol nyelven: kettő Londonban, egy Szingapúrban, egy pedig Tokióban. Most az „Iszláin művészet” című munkán dolgozom. Ezt a kötetet a Képzőművészeti Alap adja ki Budapesten, gazdag színes és fekete-fehér illusztrációkkal. A nyár folyamán akarom leadni a kéziratot. — Miképpen ünnepli, meg az angol tudományos világ Körösi Csorna Sándor bicentenáriuméit? — A londoni egyetemen angol és hazai, magyar orientalisták részvételével április 16-én és 17-én szimpoziont rendeztünk Körösi Csorna Sándorról. Ä londoni Keleti és Afrikai Tudományok Intézetében Körösi Csoma-emlékkiállítás nyílik meg. Értékes anyagot kaptunk és kapunk még Budapestről, és kiállításra kerülnek Körösi Csorna Sándor Oxfordban őrzött, eddig részben még ismeretlen levelei. KUTASI KOVÁCS LAJOS (London) 10
