Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-09-15 / 18-19. szám

EGYESÜLETI VEZETŐK TALÁLKOZÓJA Kitüntetések Az Elnöki Tanács kiemelkedő tu­dományos, illetve művészi munkás­ságuk elismeréseként az alábbi tudó­soknak, illetve művészeknek adomá­nyozott kitüntetést: Tolnai Klári kétszeres Kossuth­­díjas, kiváló színművésznek 70. szüle­tésnapja alkalmából a Magyar Nép­­kdRársaság Zászlórendjét; Major Máté Kossuth-díjas akadé­mikusnak, nyugalmazott egyetemi ta­nárnak 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérko­szorúval ékesített Zászlórendjét; Kollányi Ágoston Kossuth-díjas ki­váló művésznek, filmrendezőnek, a Szocialista Magyarországért Érdem­rendet ; Bajomi-Lázár Endre írónak, mű­fordítónak 70. születésnapja alkalmá­ból, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. Az egyházak életéből Régészek, történészek, művészet­­történészek részvételével tudományos tanácskozáson emlékeztek Pitisszent­­kereszten arról, bogy 800 évvel ezelőtt III. Béla király itt alapította meg az ősi főváros, Esztergom közelében a pilisi ciszterci apátságot. Az ünnepségen részt vett Lékai László bíboros, esztergomi érsek, továbbá a katolikus püspöki kar több tagja. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Makkal Lászlónak, a Debreceni Református Teológiai Aka­démia professzorának, az állam és a református egyház jó viszonyéinak fej­lesztése terén kifejtett eredményes tevékenysége elismeréseként, 70. szü­letésnapja alkalmából a Magyar Nép­­köztiírsaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. * Szabó Géza kanonok, a Szent István Bazilika plébánosa felolvasta Lékai László bíboros, Magyarország prímá­sa leiratát, amelyben a főpásztor nem­zeti ereklyénk megtalálása 900. év­fordulója alkalmából a budapesti fő­templom „sekrestye kápolnájá”-t Szent Jobb kápolnává nyilvánította. * A budapesti Pázmány Péter Hittu­dományi Akadémia professzori kara Szennai/ András pannonhalmi főapátot az Akadémia alapvető hittan nyilvá­nos rendes tanárát választotta meg dékánnak az 1984—8ö-ös és az 19S5 — 86-os tanévre. * Látogatást tett hazánkban dr. Franz Schäfer svájci püspök. Részt vett a Magyarországi Metodista Egy­ház évi konferenciáján és felkereste Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét. A meg­beszélésen részt vett Hecker Frigyes, a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendá nsa. Az évek során hagyománnyá lett, a nyugaton működő magyar egyesüle­tek hazai tapasztalatcsere-találkozója. A résztvevők nagy része esztendőről esztendőre cserélődik, a program is változik. A lényeg azonban változat­lan: megismerkednek az ország egy­­egy tájával, a magyar társadalom életének egy-egy fontos területével, a Magyarok Világszövetsége aktuális feladataival és főleg egymás tevékeny­ségével ; tanulnak egymás sikereiből és kudarcaiból. Az idén tizenegy országból huszon­kilenc egyesület vezetői töltöttek kö­zel egy hetet Budapesten. Meghallgat­ták Kátkai Ferenc művelődési mi­niszterhelyettes tájékoztatóját a ma­gyar kulturális élet időszerű kérdései­ről, ellátogattak egy budapesti sza­badidő-központba, meghallgatták egy népiegyüttes, a „Summások” műso­rát ; vendégei voltak a budapesti Roz­maring Termelőszövetkezetnek, ahol átfogó képet kaptak egy magyar mezőgazdasági nagyüzem hétköznap­jairól. Gosztonyi János, az MVSZ főtitkára tartott előadást a Szövet­ség feladatairól, mindenekelőtt azok­ról, amelyeknek a célja az egyesüle­tek munkájának segítése. A főtitkár részletesen elemezte azokat a feltéte­leket és körülményeket, amelyek a kap­csolatokat elősegítik vagy nehezítik és a Világszövetség negyedszázados tapasztalatai alapján — saját helyszí­ni élményei és az egyesületek szük­ségletei szerint — vázolta a közös feladatok végrehajtásának mai lehe­tőségeit. A magyar egyesületek különböző földrészeken, országokban, városokban működnek, más-más éghajlat alatt, változó feltételek mellett, eltérő lehe­tőségekkel. Vannak köztük régi, nagy múltú közel százéves szervezetek, mint a William Penn vagy az Egye­sült Magyar Polgári Társaság, a Pá­rizsi Kölcsönösen Segítő Magyar Egye­sület, vagy a Bécsi Magyar Munkás Egyesület és egészen újak is. Más az összetételük, mások az alapszabályok szövegei. Vannak gyakorlott, évtize­dek rutinjával dolgozó vezetők és egé­szen kezdők. De valamennyien azono­sak abban, hogy a magyarságtudat, az anyanyelv megőrzésén munkálkod­nak. Egyformán meggyőződésük, hogy ezt a tevékenységet csakis a mai Ma­gyarországgal való állandó és folyama­tos kapcsolat teszi lehetővé és min­dennapi munkájukban partnerük a Magyarok Világszövetsége, amelynek politikai feltételek nélküli segítségére mindenkor számíthatnak. Az idei találkozóra is a nyitottság és az őszinteség volt a jellemző. Világ­nézetileg, politikailag sokféle állás­ponttal érkeztek, de mindnyájan azt keresték, ami összeköt. A közös ne­vező : a kapcsolatok erősítésének szán­déka volt. Az egyesületek helyeselt törekvése: tagjaik a befogadó orszá­gok hűséges polgárai és jó munká­jukkal szereznek elismerést a magyar­ságnak. Valamennyien tudatában vol­tak annak, hogy a béke megőrzése a zavartalan kapcsolatok nélkülözhetet­len feltétele. A találkozón elmondott tapaszta­latokból kirajzolódtak az új jelensé­gek is. A régi, patinás egyesületek is birkóznak a nemzedékváltás gond­jaival és keresik a hagyományok meg­őrzése mellett az új formákat. (A William Penn egyesület 1986-ban ünnepli százesztendős fennállását.) Ugyanakkor napról napra születnek új egyesületek, a magyar közösségek keresik a számukra megfelelő intéz­ményi formákat . Az ötvenhatos nagy vándorhullám jellegzetessége volt, hogy túlnyomórészt fiatal, nőtlen fér­fiak hagyták el az országot és letele­pedve a befogadó országokban alapí­tottak családot. E hullám tagjai is szükségét érezték az idők során, hogy Magyarországon maradt rokonaikkal, a magyar kultúrával állandó kapcso­latban maradjanak és mindenfelé létrejöttek kulturális egyesületeik. Az idegen házastársak is szívesen járnak az egyesületekbe és a magyar szerve­zetek jó légköre, érdekes programjai vonzást gyakorolnak a más etnikumú ismerősökre is. „Társaságok” alakul­tak a Német Szövetségi Köztársaság­ban, Belgiumban, Olaszországban, több nyelvű alapon, sokszínű kultu­rális igényekkel. Céljuk, az új haza és a szülőföld kulturális közelítése, egy­más életének kölcsönös megismerése. Sok helyen vannak tánccsoportok, — ez a „nyelv” internacionális — és soknemzetiségű fiatal tagságukkal szívesen tanulnak magyar táncokat. Az irodalom, a költészet igényli a ma­gyar remekművek jó fordításait, mű­vészi előadását. Nagy érdeklődést keltett az Auszt­riában és Angliában jól működő, az egyesületek programjait koordináló és ezzel nagy erőket megtakarító in­tézőbizottságok tevékenysége, ame­lyek ugyanakkor mindenkor tiszte­letben tartják és elősegítik az egyesü­letek teljes önállóságát. Figyelemmel hallgatták az olyan egyesületi tapasz­talatokat, amelyek az állami szervek támogatásáról, a helyi, városi vezetés rokonszen véről, anyagi segítségéről számoltak be. Az egyesületek tagsága sokféle szá­lon, különböző csatornákon jut hozzá a magyar kultúra termékeihez. Vá­sárolnak könyveket, lemezeket, kép­zőművészeti, népművészeti alkotások­kal díszítik lakásukat, filmeket igé­nyelnek. Közülük sokan Magyarorszá­gon üdülnek, ügyes-bajos dolgaikban például jogi segítséget szeretnének. A tanácskozáson resztvettek a „kap­csolati intézmények” vezető munka­társai és első kézből adtak tájékozta­tást saját munkájukról, az általuk nyújtott lehetőségekről; válaszoltak az egyesületi vezetők kérdéseire, az igé­nyek kielégítésének gyakorlati mód­jaira. Ott voltak a Szülőföldünk Rá­dió, a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat, a Hungarofilm, az IBUSZ, az Idegenforgalmi Propaganda Válla­lat és más intézmények képviselői. Sokféle javaslat, felajánlás hangzott el. A Szülőföldünk Rádió az egyesüle­tek rendelkezésére bocsájtja a honis­mereti műsorok hangszalagjait. A mi­nisztérium intézményei segítséget ad­nak kiállítások rendezésére, a Kultú­ra kész kedvezményes áron könyveket biztosítani. Szüts Pál főtitkárhelyettes zárszavá­ban összefoglalta a tanácskozás ta­nulságait. A Magyarok Világszövet­sége arra törekszik, hogy emelje a ki­utazó művészcsoportok műsorainak színvonalát, figyelemmel lesz a két­nyelvű programokkal kapcsolatos igé­nyekre. Gondoskodni kíván a Liszt Ferenc-jubileum méltó megünneplésé­ről. Kérte, hogy az egyesületek vállalja­nak részt a magyar kultúra nyugatra került értékeinek megóvásában, hogy azok el ne kallódjanak. Felhívta az egyesületek, a magyar intézmények vezetőit és tagságát, őrizzék meg, dol­gozzák fel saját történetük, életük do­kumentumait. Legyenek emléktáblák a magyar kivándorlók áldozatkészségé­ből épült templomok, magyar házak falán, amelyek hirdessék az alapító elődök nagyszerű teljesítményeit. Az egyesületek tájékoztassák rend­szeresen rendezvényeikről az MVSZ lapját, a Magyar Híreket; íráskészség­gel rendelkező tagjaikat kérjék fel, legyenek levelezői az újságnak és a Magyar Hírek széles nyilvánosságot biztosít az egyesületi tapasztalatok­nak. Az idén még erőteljesebben je­lentkezett a technikai előrelépés igé­nye, mint a múltban bármikor: a vi­­deo-korszak új lehetőségeivel számolni kell. Az egyesületi elnökök találkozóján valamennyi előadó hangsúlyozta a kölcsönös tapasztalatok hasznosságát, saját munkájuk megéljításában, fej - lesztésében. Sz. M. FOTÓ; GÁBOR VIKTOR 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom