Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-01-21 / 1-2. szám
A VAGDALT HÚSRÓL Már a múlt század derekán, az 1842-ben kiadott Pesti Szakácskönyv is vagdaltnak nevezte a fasírtot, mégis közel 150 esztendő múltán is fasírtot kér a feleségétől a férj, ha vagdaltra vágyik. Noha a vendéglők étlapjai és a modern szakácskönyvek is vagdalt húst emlegetnek, mégsem tudtuk megszokni ezt a kifejezést. Pedig a vagdalt elnevezés szemléltetően mutatja, mi is történik a szép darab hússal: nagyon finomra összevagdalják, úgy sütnek belőle pogácsákat vagy egy nagy cipót. A vagdalt, azaz a fasírt a legsokoldalúbb pecsenye. Gyúrhatjuk a nyers húsmasszát sertésből — ez a leggyakoribb Magyarországon —, borjúból, marhából, szárnyashúsból, de még halból is. Fűszerezni is sokféleképpen lehet: reszelt hagymával, tört fokhagymával, de diétásán is: citromlével és reszelt citromhéjjal. Nemcsak bő, forró olajba kerül az ízesített húspogácsa, hanem olajjal kikent tepsiben a sütőbe, de kizsírozott konyharuhába csomagolva, sós-ecetes vízben ki is főzhető: ez az ünnepi pástétom. És most nézzük meg, miképpen készítik leggyakrabban a vagdalt húst Magyarországon. Hozzávalók (4 személyre): 60 deka darált sertéscomb, 2 zsemle, az áztatásához egy kevés tej, 1 kicsi fej (kb. 5 deka) vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 tojás, só, őrölt bors, késhegynyi pirospaprika; a sütéshez bőven olaj. A darált húst összegyúrjuk a tejben áztatott, kinyomkodott, összemorzsolt vagy átdarált zsemlével, a reszelt vöröshagymával, a tört fokhagymával, és sóval, őrölt borssal, pirospaprikával ízesítjük. Vizes kézzel nyolc gömböt formálunk belőle, egy kicsit lenyomjuk, és megforrósított olajba tesszük, hogy majdnem ellepje. Amikor az alja már megfehéredett, takarékra állítjuk a tüzet, és addig sütjük, amíg az alsó fele teljesen meg nem pirult. Ekkor megfordítjuk, és élénk tűzön a másik felét is megpirítjuk. Változatok: Különleges és finom lesz a fasírtpogácsa, ha például a közepébe egy dobókocka nagyságú sajtdarabot csomagolunk. Tehetünk bele sajt helyett egy ujjnyi vastag karika füstölt kolbászt, esetleg egy darabka főtt füstölt húst is. Kerülhet bele kemény tojás, ecetesuborkadarab is. A kisült fasírtpogácsákra jó egy vékony szelet sajtot fektetni, majd csak annyi időre a sütőbe vagy a grillbe tenni, hogy a sajt ráolvadjon. Ugyanezt megtehetjük paradicsomkarikával is. Megint más a vagdalt hús íze, ha egyben sütjük meg. Mivel ezt a sütőben sütjük, a kiolajozott tűzálló tálra vagy zománcozott tepsire fektetett vagdalthús-cipót, 1—2 evőkanál olajjal leforrázzuk, zsemlemorzsával meghintjük. Mivel ez kevésbé kiadós, mintha pogácsában sütöttük volna, négy személyre egy kiló húst ajánlatos hozzá venni, de ne tegyünk bele több zsemlét és tojást. Az ízesítése is eltér a pogácsáétól: mindig teszünk bele egy csapott kiskanálnyi majoránnát is. F. NAGY ANGÉLA ORRNYERGÉN SZŐLŐFURT Mindenféle régi sláger az eszembe jut. Például az, hogy „Este fess a pesti nő, ha kicsike száját festi ő ...” No de kékre!? Mert, ilyent láttam a minap az I. Magyarországi Szépség- és Divatrevün, amelyet a Budapest Sportcsarnokban tartottak meg. A háromnapos rendezvénysorozat első napján került sor a nemzetközi és a magyar fodrászkozmetikus mezőny versenyére. A nemzetközi élvonalat — egyebek mellett — a L’Oreal, a Schwarzkopf, a Wella és Pauli cégek képviselték, csapatokkal és árubemutatókkal egyaránt. Az első nap tehát kétszázhatvan magyar és külföldi versenyző mérte össze tudását, — s ugyancsak nemzetközi zsűri pontozta tevékenységüket. A versenyszámok pedig a következők voltak: férfi ünnepi és divatfrizura; női ünnepi, művészi, nappali frizura és a 83-as év divatfrizurája; valamint nappali színházi és kisfantázia kikészítés. A kékszájú hölgy természetesen mint „kisfantázia” jelent meg, ám ő csak színeiben volt meghökkentő, a smink elrendezésében aligha vehette föl a versenyt azzal a modellel, akinek a bal szeme egy fecskének volt kiképezve, vagy a másikkal, akinek orrnyergén egy zöld festékből és aranyszemcséből komponált szőlőfürt ékeskedett. Persze ez rém érdekes, látványos, még ha kicsit fura is. Egy ilyen versenyen neméppen azt szokás bemutatni, amit azután mindenki nyugodt szívvel viselhet... Hiszen mitől mester a mester, ha -kész művét az egyszerű háziaszszony is reprodukálni tudja? Az ilyen versenyek és bemutatók, elsősorban a divatirányzatok szemléltetésére valók — ki-ki azt valósítja meg belőle, ami neki tetszik és jól áll. Ez így helyes. Mert például én jobban szeretem a férfiakat szélfútta hajzattal, még akkor is, ha az országos divatfrizura pillanatnyilag választék nélkül, ám de sütővassal készül és az ajánlatos színe az aranyszőkétől a bronzvörösig terjed. No de elég a fanyalgásból! Hiszen rengeteg érdekes dolog tanúi lehettünk a háromnapos divatrevün. Boszorkányos ügyességű hajvágó mesterek mutatták be a legújabb technikát, fantáziával bőven megáldott kozmetikusok szemléltették a divatos arckikészítés színeit, volt több divatbemutató — amelyek segítségével a ruhafrizura-arckikészítés összhangjának fontosságába és titkaiba nyerhettünk bepillantást. A rendezvény egyik jelmondata a következő volt: „Megőrizni, amit a természet adott, pótolni, amit megtagadott, s még szebbé tenni ami már megadatott.” Valóban követendő útmutatás. Erről meg az az operettdal jut eszembe, hogy „Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz”. Ez így igaz. De egyáltalán nem mindegy, hogy milyen! G. A. FOTO: BOROS JENŐ 51
