Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-07-21 / 14-15. szám

I A lelátóról jelentjük... Nagyszerűen szerepeltek a ma­gyar tekézők a Ljubljanában ren­dezett világbajnokságon. Vidács­­né Abrahám Mária és a női csa­pat az első, Kovácsné Grampsch Ágota és Csányi Béla a második, a Vidácsné—Némethné páros pe­dig a harmadik helyen végzett. A Magyar Teke Szövetség tavasszal ünnepelte megalakulása ötvenéves jubileumát, s jelenleg több mint húszezer igazolt versenyzőt tarta­nak nyilván. * A Vasas vízilabdacsapata 12:9 és 8:5 arányban nyerte a vasuta­sok elleni döntő mérkőzéseket s ti­zenkettedszer lett bajnok. Faragó, Csapó, Budavári és a többi kiváló játékos, pólós szokás szerint ismét ruhástól dobta a medence vizébe a mestert, Rusorán Pétert. * Az Ausztria együttese nyerte az osztrák labdarúgó-bajnokságot. Nyilasi Tibor, a Ferencvárosból Bécsbe szerződött futballista 26 góllal járult a lila-fehérek sikeré­hez. Nyilasi ezzel az európai mes­terlövészek versenyében is az él­csoportba tartozik. * A Vasas megszavaztatta szurko­lóit. A beérkezett vélemények sze­rint a Plattkó — Kárpáti, Mészöly, Sárosi — Bundzsák, Berendi — II- lovszky, Takács II., Szilágyi 1., Farkas, Váradi összeállítású csa­pat, minden idők legjobb Vasas ti­zenegye. A legtöbb szavazatot Mé­szöly Kálmán, a sokszoros váloga­tott középhátvéd, a labdarúgók jelenlegi edzője kapta. * Katzirz Béla, a pécsiek óriás ter­metű, válogatott kapusa további egy esztendőre Portugáliában ma­rad. Bella — ahogyan a kapust az egyszerűség kedvéért szólítják —, közmegelégedésre védte a Spor­ting hálóját. * Losonczy Árpád, a legjobb ma­gyar kosárlabdás az SG München játékosa mérkőzésenkénti 26 pon­tos átlagteljesítményével a Bun­desliga második osztályának leg­eredményesebbje lett. * Szigorú ítéleteket hozott a lab­darúgó szövetség fegyelmi bizott­sága. Karaffa Lászlót és Szijjártó Lajost a Nyíregyháza két vezető­jét 10—10, Kun Jenöt, a Csepel szakosztályi elnökét öt évre eltil­tották mindenféle sporttevékeny­ségtől, mert előzetesen tárgyaltak a Csepel—Nyíregyháza bajnoki labdarúgó-mérkőzés eredményé­nek „kialakításáról”. Négynapos pengecsata A vívás minden idők legeredmé­nyesebb magyar sportága. A leg­jobb magyar pengeforgatók sok­szor nyertek olimpiai és világ­­bajnokságokat, így az igazi szak­értők mindig nagy érdeklődéssel kísérik a hazai bajnokságokat. A közönség is várja az eredménye­ket, a bajnokokkal mindenki sze­retne közelebbről is megismerked­ni. Nos, az 1984-es magyar vívó­bajnokság néhány érdekességének felvillantásával ehhez próbálunk segítséget nyújtani... A győztesek életkora ezúttal széles skálán mozgott. A férfi tőr­vívók vetélkedését egy 18 éves, „ifjú titán” nyerte, míg a kardo­­zók viadala egy 33 esztendős vívó sikerét hozta. Ezek szerint átala­kulóban van a magyar vívósport élmezőnye. Az ifjú reménységek egyre inkább helyet követelnek maguknak a legjobbak között. — Nem vagyok híve a generá­ciós vitáknak, győzzön mindig a jobb, függetlenül attól, hogy me­lyik évjárathoz tartozik — nyilat­kozott egykor, még szövetségi ka­pitányként dr. Bay Béla, a híres mester, s észrevétele, állítása ma is helytálló. S egyébként is: Gere­­vich Aladár 1960-ban, Rómában pont 50 esztendős volt, amikor még olimpiai aranyérmes csapatban szerepelt, s nem is akárhogyan ... Bombameglepetés nem is na­gyon akadt ezen a bajnokságon, de azért a tinédzser tőrvívó, Érsek Zsolt elsősége mindenképpen a vá­ratlan eredmények közé tartozik. Ez a tizennyolc esztendős gimna­zista — ezt nem árt hangoztatni — nagy tehetség. Máris egy sajátos, ritka rekord büszke birtokosa, hi­szen 1984-ben egyetlen esztendő­ben győzött az ifjúsági, a junior, majd a felnőtt bajnokságon. — Nagy fantázia van a mai, fia­tal tőrvívóinkban — dicsérte Érse­ket és társait dr. Kamuti Jenő, sok nagy világverseny ezüstérmese, aki a hatvanas években, a hetve­nes esztendők elején a tőrvívás nemzetközi klasszisának számított és ma a szövetség elnökségének tagjaként tevékenykedik. Most, hosszú évek után, remény van a felemelkedésre. Érsek és a nála nem kevésbé te­hetséges partnerek (Szekeres, a bajnoki második, azután Busa, Gá­tat) már a tavaszi Gaudini Kupa nemzetközi csapatversenyen is kellemes meglepetést szereztek, hiszen az olaszok mögött a máso­dik helyen végeztek. A párbajtőrt az a Kolczonay Er­nő nyerte, aki a maga 31 évével már nem számít a tinik közé, el­lenben lendülete, harci kedve, örö­kös győzniakarása példa lehet a huszonévesek számára. Kolczonay nehéz fiú, Kulcsár Győző szövet-Györffy Katalin FOTO: FABKAS JÓZSEF ségi kapitánnyal is gyakran össze­zördül. Azt azonban mindenki el­ismeri, hogy vívni nagyon tud, akaratereje bámulatra méltó. — Mindig egy kicsit magányos farkasnak számítottam, jártam a magam útját, mesterem, Horváth Kornél kíséretében. Lehet, hogy nem tárgyalok mindig megfelelő stílusban, de a páston csak a ví­vással törődöm és nagyon igyek­szem — magyarázta tüskés modo­ráról Kolczonay, aki ezúttal har­madszor bizonyult legjobbnak a magyarok új sikerfegyvernemé­ben, a párbajtőrben. A bajnoksá­gon némi meglepetést okozott, hogy a nyolcvanas évek elejének két világbajnoka dr. Pap Jenő és Székely Zoltán nem jutott jelentő­sebb szerephez. Igaz a szakállas Papot sérülése hátráltatta, Szé­kely azonban a döntő kapujában bukott el. — Nem mondhatnám, hogy túl­zottan magas volt a színvonal, sőt... — jegyezte meg kritikusan Kulcsár Győző, szövetségi kapi­tány. A kardozók erőpróbája teljes mértékben megfelelt az előzetes várakozásnak. Egyszerűen nehéz lett volna elképzelni, hogy más is nyerhet, mint a Világ Kupa idei győztese, Gedővári Imre. — Nem volt pedig könnyű évem, hiszen helyt kellett állnom a jogi karon, ahol második diplo­mámat szeretném megszerezni — nyilatkozta a kiváló kardvívó, aki egyébként sorozatban az ötödik hazai bajnokságát nyerte. Mögöt­te Nébald. György, az egykori ifjú­sági világbajnok pályázott a máso­dik helyre, de a döntőben izomsza­kadást szenvedett, nem tudta be­fejezni a versenyt. — Egyszerűen érthetetlen szá­momra, hogy képtelen vagyok végre egy magyar bajnokságot nyerni! — mérgelődött a tőrvívó­nők fináléjának befejezése után Kovács Edit, akit pedig a favori­tok között emlegettek. Joggal, hi­szen például a budai Hilton Szál­lóban imponáló vívással nyerte a tavasszal rendezett Caola Kupát, amelynek eredménye a Világ Ku­pa pontversenyébe is beszámított. A nemzetközi erőpróbákon azóta is nagyon megbízhatóan szerepelt. A bajnokságon azonban mégis Győrffy Katalin, a Vasas kitűnő­sége bizonyult legjobbnak. — Néhány évvel ezelőtt egyszer már sikerült megnyernem a baj­nokságot — örvendett a vívónő —, de az elsőség, s a további néhány eredmény is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy állandó helyet szerez­zek magamnak a válogatottban. Talán majd a jövő évi barcelonai világbajnokságon ... A vívónők csatáinak kétségkí­vüli legnagyobb vesztese Jánosi Zsuzsa volt. A szupertehetséges­­nek tartott vívónő korábban min­den Világ Kupa-viadalon a dön­tőig jutott, szorgalmasan gyűjtö­gette a pontokat. A verseny első helyén állt legnagyobb riválisa, Dorina Vaccaroni, olasz világbaj­noknő előtt. Jánosi Zsuzsa azután válaszút elé került, maga választ­hatott, hogy a Világ Kupa befeje­ző viadalán, Párizsban, a Jeanty Kupán indul-e, vagy Budapesten a magyar bajnokságon. Itthon ma­radt, a bajnokságon lépett a pást­ra és végül két szék között a pad alá huppant. A bajnoki döntő első asszójában ugyanis kikapott a leg­utóbbi olimpián ezüstérmet nyert Maros Magdától, s így meg kellett elégednie a szerény nyolcadik he­lyezéssel. Miközben Párizsban Vaccaroni nyerte a versenyt, s a Világ Kupa elsőségét is elhódítot­ta. Mindent egybevetve: a négyna­pos pengecsata ismét bizonyította, hogy sok a jó vívó a magyar me­zőnyben. SERÉNYI PÉTER 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom