Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-07-21 / 14-15. szám
Jurták a Pilisi erdőben, a Dunakanyar legszebb pontján. No nem Batu kán tatárhada tanyázik itt szó sincs róla! Gyerektábor ez: a „Natours” Gyermek Utazási Iroda egyik üdülőtelepe. A tábor szinte kihalt, az erdő neszeit és a madárdalt hallgatjuk. A szomszédos domb mögül azonban élénk zsivaj árad szét. Megyünk a hangok után — meg is találjuk a gyerekeket. Szanaszét szóródva, néhány pedagógus felügyeletével viháncolnak az erdei játszótéren, lovagolják a birkatürelmű, fakó pónikat. Van itt egy tanya is, malacokkal, nyulakkal és baromfival. A városi gyerekek ízelítőt kaphatnak a falusi gazdaságok életéből. „Ki akar malacot etetni?” — kérdezték a pedagógusok. Eleinte nemigen akadt vállalkozó — a nyuszisimogatásra annál inkább. ' Később már megszállta a srácokat a bátorság, mert a kis erdei állatkertben hajlandónak mutatkoztak bemászni a kerítések mögé — persze felügyelet mellett —, hogy a szarvasokat és a vaddisznókat kukoricával kínálják. A Pilisi Parkerdő Gazdaság utazási irodája két éve működik Natours néven — mondja Gémed Károly, az iroda vezetője. — Maga a gazdaság 1975 óta foglalkozik gyerekekkel. Az úgynevezett jurtatábor a hagyományos úttörő-vándortáborból nőtt ki. Az eredeti sátrak helyébe jurták léptek, majd a tábor sikerén felbuzdulva kialakítottuk az országos üdülőtelep-hálózatot. — Mit nyújtanak a táboraik? — Balatonföldváron van a vitorlástábor. Délelőtt 10-től délután 4-ig vízen vannak a gyerekek. Mindenki a korának megfelelő hajóosztályban. A hortobágyi lovastáborban napi négyórányit lehet lovagolni; Budapesten a Normafánál a gyepsível, Visegrádon pedig elsősorban a vízisível és az íjászattal ismerkedhetnek a gyerekek. Ez persze, csak a fő elfoglaltságot jelenti, mert számos lehetőség kínálkozik még az időtöltésre. Az említett sportokat azonban megtanítjuk az egy hét alatt. — Kik foglalkoznak a gyerekekkel? — A sportokat fiatal edzők tanítják — a Hortobágyon persze csikósok —, a tábori életet pedig egyetemisták és tanárképzős főiskolások szervezik. Tíz-tizenkét gyerekre jut egy felnőtt. A tapasztalat szerint ennyi elég is, csak annyira kell kordában tartani őket, hogy baj ne legyen. Egyébként igen öntevékenyek, rengeteg ötletük van — csak győzzük megvalósítani. — Például? — A Hortobágyon mindig remek elfoglaltság a ladikozás a nádasban. A gyerekek ezt „lovagi tornává” fejlesztették oly módon, hogy az evezőket rongyokba bugyolálták és megpróbálták egymást kilökni a sekély vízbe. A Balatonnál mindig előfordulhat rossz, szeles idő, amikor nem lehet vízre szállni. Fogták magukat, biciklit béreltek és elmentek Szántódpusztára lovagolni. Egy ízben — ugyancsak rossz, esős időben — a lányok azzal foglalták el magukat, hogy gyurmából megmintázták a gombakönyv ábrái alapján a Pilis mérges és ehető gombáit. Mire elkészültek, meg is tanulták. — Ez az ötletgazdagság igen elgondolkodtató. Sokszor hallani ugyanis, hogy a mai gyerekek nem tudnak mit kezdeni magukkal: ülnek gyönyörű játékaik között és halálra unják magukat. A fenti példák azonban azt bizonyítják, hogy ha értő módon foglalkoznak velük, szinte csodákra képesek. — Mi hagyjuk kibontakozni a kezdeményezőkészségüket — bólint Gémesi Károly. — A visegrádi táborban fordult elő, hogy a fellegvárat akartuk megnézni. Azt javasolták, menjünk éjjel, fáklyákkal, mert úgy hangulatosabb. Igazuk volt. Persze, az is érdekelte őket, hogy hol volt a király illemhelye ... Miközben beszélgetünk, a fotózás miatt összeterelt gyerekek ismét szétszélednek. — Az első napon mindig így van — magyarázza Bergmann Pál, a visegrádi tábor „programfelelőse”. — Hagyjuk, hogy csapatokba verődve kószáljanak, felfedezzék a vidéket, összebarátkozzanak egymással. Estére kialakulnak azok a csoportok, akik szívesen vannak együtt, őket egy jurtában helyezzük el. A másnapi első program a hajnali vadles. Csak az jön, akit érdekel. Reggel ötkor indulunk. Az első alkalommal legfeljebb nyolcán, tízen vagyunk —, a következő reggel azonban az élménybeszámolók alapján már több csoport is alakul... És mindennap van új program: vízisí, íjászat, pónilovaglás, gyepsí! A „csendvadászat” — a hajnali vagy késő délutáni erdőben történik magnóval —, amellett, hogy remek szórakozás, megtanít egy viselkedési modellt is. Az erdő hangjait ugyanis, csak csendben lehet élvezni. Csendben maradni egy gyerek számára valóban nagyon nehéz, de később belátják, hogy érdemes ... Finom, hagymás illatok csiklandozzák orrunkat. Ma kondérban fő a vacsora. Szállingóznak a fiúk és a kislányok —, a levegőn jól megéheztek. Mennek azok, akik már másodszor vannak itt és ismerik a „napirendet”, s nyomukban az újak. Jövőre már ők is tapasztalt táborlakók lesznek. GÖNCZI ANNAMÁRIA FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER 4$
