Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-01-21 / 1-2. szám
lift. Az újsághirdetések tömkelegé, amely napjainkban a vásárlókat fogyasztásra ösztönzi, olyan mértékben zúdul ránk, hogy csak a legjobbak ötlenek a szemünkbe. Már a 30-as évektől kezdve egyre keresettebbek lettek a jó fényképészek a reklámszakmában is. Olyan — a művészi fényképezés területén befutott fotósok, mint Haar Ferenc vagy André Kertész is —, jónevű divatlapok fotósaként kezdték pályafutásukat. A divat területén a Vogue és a Harper’s Bazaar mondták ki a döntő szót. Ezek az újságok teremtették meg a lehetőségét annak hogy a divat, illetve a modellfényképezés művészi rangra emelkedjék. Annak az újságolvasónak, aki az 50-és évektől kezdve a 70-es évek végéig figyelmesen átlapozza ezeknek a lapoknak a példányait, a Küblin név, majd a Rév, illetve a Rév—Küblin és megint a Küblin nevek gyakorta a szemébe ötlenek. A két Kublinról (Tamás és János) kevesen tudják, hogy magyar származásúak. A fiatalabb Tamás már a negyvenes évek elején a Budapesti Nemzetközi Fotókiállításon „Galambok” című képével bronzérmet nyert. A háború után a romos Budapestről készített albumot, figyelmét azonban hamarosan a reklámfényképezés kötötte le. Az évtized végén Zürichben, illetve Párizsban dolgozik. Annak a fényképész-generációnak a tagja, amely az európai divatfényképezés megújításának úttörője. Merész és eredeti ötletei miatt egyre több divatlap (a Femina, a Jardin des Modes) kéri fel, hogy dolgozzék neki. 1951-ben már a Harper’s Bazaar foglalkoztatja és itt dolgozik 1962-ig. Ugyanebben az évben az amerikai Harper’s munkatársa lesz, és olyannyira keresett fotográfus, hogy a megrendeléseket már csak egy önálló stúdióval tudja kielégíteni, melyet 1963-ban Párizsban nyit meg. Tehetsége és jó kapcsolatai a Haute Couture-ral (a legelőkelőbb párizsi divatdiktátorok szűk társasága) hozzásegítik, hogy Európa egyik legismertebb divatfényképészévé váljék. Befutásában nagy szerepe volt annak a felismerésnek, hogy a divatdiktátorokkal való gyümölcsöző kapcsolat tulajdonképpen kölcsönhatáson alapul, mert vibráló egyéniségével ő is megmozgatta a tervezők fantáziáját. Jellemző rá, hogy miközben Párizsban dolgozott, „átment” New Yorkba a Harper’s egyórás szerkesztőségi értekezletére, majd visszarepült Párizsba, és folytatta a munkát ott, ahol abbahagyta. 1965-ben Zürichbe ment, ahol már testvére is fotóstúdióval rendelkezett. Ugyanebben az évben megbízást kapott a párizsi Modern Művészetek Múzeumától egy divatról szóló film elkészítésére (ezt a filmet a New York-i Metropolitan Múzeumban ma is vetítik a divattörténettel foglalkozó előadásokon). A film sikere tv-megbízások tömkelegét zúdítja a nyakába, ezért filmstúdiót hoz létre Zürichben és mivel ekkor még igazán nincs múltja a divattal foglalkozó reklámfilmeknek, az újat keresve minden erejét a filmkészítésre összpontosítja. A túlfeszített munkatempó miatt 42 évesen szívinfarktus következtében meghal. A „másik” Küblin színházi szakemberként kezdi pályafutását, 1946-ban a Magyar Színház titkára, majd a Városi Színházban dolgozik. 1948-ban a színházak államosításakor a Fővárosi Szórakoztató Intézmények műsor- és gazdasági politikájáért is felelős. 1951-ben az Állami Faluszínház gazdasági igazgatója, majd 53-tól a Népművelési Minisztérium gazdasági igazgatóságán dolgozik. Részt vesz az artisták külföldi szerepléseinek szervezésében. 1956-ban feleségével Rév Erzsivel együtt úgy dönt, hogy családjához Zürichbe költözik. (Rév Erzsi prózai színésznőként az Állami Faluszínházban és a József Attila Színházban dolgozott.) Küblin János a már befutott Tamás példáján döntött úgy, hogy ő is fényképezéssel 47
