Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-07-21 / 14-15. szám

SZÁNTÓFÖLD - SZÜLŐFÖLD

A legutóbbi négy évtizedben több, s nagyobb horderejű változások estek a magyar mezőgazdaságban, mint az azt megelőző négy évszázad során. Nem csupán a termelési módszerek, a terméseredmények emelkedtek a világ élvonalába, sokkal fontosabb változások is történtek: a történelem folyamán most először fordul elő, hogy a mezőgazdaság hasznát nemcsak azok élvezik, akik terményeit, termékeit fogyasztják, profitját lefölözik; de azok is, akik tulajdon két kezükkel vesznek részt a munkában.

„A mezőgazdasági munka csak a vonatablakból nézve szép" - mondta volt valaha Veres Péter. Könnyebb talán nem lett mára sem a munka, de nehézsége ma már egyre több szellemi kihívást jelent. A gépesítést köszöntő első lázak elmúltával a belterjes termelés, s a hasznosság lett a növénytermesztés és az állattenyésztés értékmérője, s az egyhangú kétkezi munkát egyre több helyen váltja fel a zárt termelési rendszerben való gondolkodó-cselekvő részvétel. Talán ez is egyik magyarázata, hogy megállt az évtizedes folyamat: a fiatalok menekülése faluról. Egyre több ifjú ember érzi meg a kihívást — különösen, hogy a siker tetemes jövedelemmel is kecsegtet.

Mindezek a változások a magyar

mezőgazdaság legviharosabb négy évtizedét jelentették. Eszmék és elképzelések csaptak össze, s hatalmas indulatok kavarogtak: kényszerkampányok, rosszemlékű begyűjtési akciók és tragikus sorsokat okozó „listák” után lassan, nehezen fordult át a történelem kereke úgy, hogy a tudósítások milliós haszonról, kétszintes portákról, s egyéni vállalkozó kedvről szóljanak.

Fehérváry Ferenc fotóriporter — korábban vidéki pedagógus — érzékeny kamerája ezt a válságokkal, egyéni tragédiákkal, indulatokkal, de ugyanakkor történelemformáló sikerekkel teli időszakot örökítette meg. Ott volt az első pillanatoknál, amikor két — korábban idegen — gazda először fogta meg lóhátról a „kollektív" téeszkötél két végét a kukorica címerezéséhez: végigkísérte egy közgyűlés szikrázó összetűzéseit; megleste az aratás ősi örömét. S közben szeretettel megpillantotta és megvillantotta a kisemberi humort is: a mulatságról hazatérő zenész cigány aprópénz számolgatását; a beruházási lázban égő gazda portáján a száradó fehérnemű alatt túró malacot.

Történelmi dokumentum tehát Fehérváry Ferenc képgyűjteménye - alulnézetben, emberközelben.

S. P. J.

20