Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-07-21 / 14-15. szám

EGY KIS HAZAI „ÉVADZÁRÓ" AZ MVSZ-BEN Az évadzáró fogadás a Magyarok Világszövetségében fotö: gAbor Viktor A Magyarok Világszövetsége ha­gyományos gálaműsorának konfe­­nansziéja, Angyal János, bevezető­jében képzeletbeli „ajándékkosa­rat” ajánlott az Operettszínház zsú­folt nézőterén ülő honfitársaink­nak, utalva ezzel e vidám, zenés műsor címének — „Egy kis hazai” — eredeti jelentésére, ami nem más, mint a „hazulról kapott ele­mózsia”. „A művészetben mindenevő va­gyok” — vallotta az Operaház haj­dani igazgató-főrendezője, Nádasdy Kálmán. Amin azt értette, hogy nem szabad hierarchiát felállítani a (zenés) műfajok között: mindegy, hogy opera vagy operett, sanzon vagy kupié, népdal vagy magyar nóta — csak igényes legyen a „tá­lalás”; az előadás. Nádasdy egyik tanítványa Vá­mos László, ebben a „mindenevő”­­szellemben „szervírozta” az „Egy kis hazai”-t A prózai előadóiművészetet Sin­­kovits Imre és Szabó Sándor képvi­selte. Előbbi a „Szózat”-ot és a Már hírül adtuk lapunkban, hogy Marton Frigyes főrendező vezetésé­vel magyar művészcsoport utazik az Egyesült Államokba. A „Művé­szek a Nemzeti Színház felépítésé­ért” védnöksége meghívására de­cember elején New Yorkban és né­hány más városban tartanak előadá­sokat. Most Budapesten járt Hontváry Mihály, a New York-i fellépés ügy­vezetője. Tőle érdeklődtük meg, hol tartanak az előkészületek: — Amikor Keller László barátom , felkeresett az ötlettel, hogy szervez­zünk egy olyan magyar kulturális eseményt, amely megmutatja a ma­gyar színpadi előadóművészet sok­­irányúságát, boldogan mondtam igent. Kerestünk egy olyan társula­tot, amely azt és úgy tudja elhozni hozzánk, amit és ahogyan az ameri­kai magyarok látni akarják — és meg is találtuk: a Rádiókabaré ve­zetője, Marton Frigyes vállalkozott egy műsor szerkesztésére, a fellé­pő művészek kiválasztására. Ügy gondoltuk, hogy az esten nem kel­lene pénzt keresnünk — ezért a nyereséget felajánljuk az épülő Nemzeti Színház javára. „Walesi bárdok”-at adta elő nagy drámai erővel, utóbbi egykori si­kerszerepéből, a Cyrano-ból idézett. Az opera kedvelőinek a népszerű Pitti Katalin—Leblanc Győző mű­vészházaspár Traviata-kettőse, az operett híveinek az Oszwald Mari­ka—Hídvégi Miklós duó „Mágnás Miska”-dalai szereztek kellemes perceket. Bessenyei Ferenc régi slá­gereket, Zentai Anna nótákat, Suka Sándor sanzonokat, Kovács Apolló­nia cigánydalokat énekelt. A jól is­mert művészek mellett fiatal tehet­ségek is bemutatkoztak: a Rock­színház művészei népszerű musi­cal-részleteket adtak elő; az est — tapsban is mérhető — legnagyobb sikerét pedig Mikó István aratta. A „dalszövegíró” Petőfit mutatta be: mai slágerek dallamát „húzta rá” a Füstbe ment terv, a Befordultam a konyhára, a Falu végén kurta kocsma . .. szövegére. A műsor közreműködői 90 ezer forintot ajánlottak fel az új Nem­zeti Színház építésére. B. A. — Hogyan fogadták az elképzelést az amerikai magyarok? — Rövid idő alatt összeállt az est védnöksége. Jellemző hogy még a legutóbbi időben is többen csatla­koztak a védnökséghez: azokon kí­vül, akiket a Magyar Hírek már említett, védnökségünk tagja lett Krencsey Mariann színművésznő, és André Watts zongoraművész (neki az édesanyja magyar). — Hogyan haladnak az előkészü­letek? — A New Yortk-i fellépésre már gyakorlatilag minden előkészület megtörtént. Most azért jöttem Ma­gyarországra, hogy Marton Frigyes­sel megbeszéljem a végleges mű­sort. Ha minden sikerül, ez a műsor megmutatja a magyar pódiumművé­szet igen széles skáláját, a komoly mű­fajoktól az egészen vidám szórakozá­sig. Még Moldova György írót is meg­nyertük — az ő szatirikus pódium­­szerepléseit már ismerik hírből az amerikaiak. De .tartogatunk megle­petéseket is — ezek azonban majd csak a műsoron derüljenek ki ... S. P. J. Talán húsz évvel ezelőtt egy ma­roknyi színész, egy alkalmi társulás, sosemvolt feladatra készült: a hazá­tól távolélőknek vitte el a kenyér után a legfontosabbat, az anyanyel­ven felcsendülő szót és dalt. Vajon milyen lehetett az a bizo­nyos első utazás, a fogadtatás, az elhangzott gondolatok érzelmi ha­tása? Magam is többször tanúja voltam annak az ünnepnek, amit a magyar művészek érkezése szerez külföldön élő honfitársaink körében. Otthon készített sütemény és szendvics te­szi családiassá ezeket a színpad nél­küli színházi estéket. Az elmúlt két évtized alatt a meghívók egyre díszesebbek tették, néhol még pla­kátra is futja, és mind gyakoribb, hogy a magyar nyelvű invitálás mel­lett a befogadó ország nyelvén is tu­dósítanak az eseményről. Két évti­zed alatti fejlődés lépései ezek, hi­szen a „minden ami otthoni” me­rev elutasításától jutottunk el odáig, hogy a magyarországi művészek vendégszereplésére családtagjaikat, barátaikat is elhozzák honfitársaink. Voltaik, akik a hang- és képrög­zítés, a „videózás” terjedésével „el­temették” a Magyarok Világszövet­sége által szervezett vendégszerep­léseket, mondván, azokra többé nem lesz szükség. Az élet pedig éppen az ellenkezőjét bizonyítja! Az elmúlt évben tíz országban, összesen het­ven városban, harminc magyar Június 1-től a tanácsok megszün­tetik a külföldiek letelepedéséhez szükséges hatósági bizonyítványok kiállítását. A külföldiek befogadá­sára és eltartására vonatkozó nyilat­kozatot a fenti időponttól kezdődő­en a bíróságoknál működő közjegy­ző foglalja okiratba. A külföldiek magyarországi tar­tózkodásáról szóló rendelet értelmé­ben a letelepedés előkészítése céljá­ból benyújtott vízumkérelemhez csatolni kell a befogadó magyar ál­lampolgárnak a hatósál* előtt tett eltartási nyilatkozatát, illetve a kül­földi magyarországi lakását és meg­egyesület meghívására másfélszáz művészünk járt külföldön. Gosztonyi János, az MVSZ főtitkára éppen ezt emelte ki a színészekkel folytatott „évadzáró” baráti beszélgetésen: „A magnetofon és a video idején sem nélkülözhető a színészi jelenlét.” A Magyarok Világszövetségének „társulata”, az egész magyar színész­­társadalom, közülük is a legjeleseb­bek. Így láthatták és hallhatták Nyugat-Európa és a tengerentúli földrészek magyarjai az elmúlt két évtized alatt többször is Simándy Józsefet, Moldován Stefániát, Le­­hoczky Évát, Marczis Demetert, Ka­tona Ágnest; gyönyörködhettek Ruttkai Éva, Bánki Zsuzsa, és a Sinkovits-házaspár művészetében, élvezhették Záray Márta és Vámosi János múltat idéző slágereit. És már a legfiatalábbak képviselői is jelen vannak a „társulatban”, a budapesti Rockszínház ifjú művészei, akik a zene nemzetközi nyelvén könnyeb­ben értenek szót a külföldön szüle­tett másod- és harmadgenerációs magyar származású fiatalokkal. A külföldön élőik nevében is meg­köszönte a színészek áldozatos mun­káját Gosztonyi János főtitkár, és utalt arra, hogy számtalan levél és baráti (köszönet tanúsítja, mindaddig kell a hazulról küldött élő magyar szó, ameddig lesznek magyar közös­ségek a nagyvilágban. L. S. élhetését igazoló okiratot. A hat hónapnál nem ’égebben kiállított közjegyzői okiirr ,ot egy példányban kell kérelméhez csatolni. A letelepedni szándékozónak a korábbi gyakorlat szerint a magyar­­országi lakását és megélhetését a helyi tanács szakigazgatási szerve által kiállított hatásági bizonyít­vánnyal kellett igazolnia. Az új el­járás így egyszerűbb lesz a koráb­binál, és a közjegyző előtt tett nyi­latkozat az elhelyezés, az eltartás és a lakáshasználat tekintetében mind a külföldinek, mind a befogadónak nagyobb jogbiztonságot nyújt. Jankovits József Pitti Katalin és Leblanc Győző és Zsadon Andrea fotó: novotta Ferenc VENDÉGSZEREPLÉS KÜLFÖLDIEK LETELEPEDÉSE 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom