Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-06-23 / 13. szám
A SZABADSÁGHARCOS ROMÁNCA 1. „MINDENKI, AKI ŐT MEGISMERI, SZERETI" „1866. december 15: Nemegyei Bódog barátomat és Mexicóban hat évig volt üzlettársamat ma talán életemben utólszor láttam ... mert én a jövő tavasszal innen Magyarországba vissza megyek, s ő az Egyesült Államokba szándékozik letelepedni.” A csak nagyítóval olvasható apróbetűs naplóbejegyzést közel százhúsz esztendővel ezelőtt olyan ember tette, kinek neve nem csak a történelemkutatók előtt ismerős, hiszen Kecskeméten még utcát is elneveztek róla, mint a város neves szülöttéről. László Károly a 1848—49-es szabadságharc tüzérszázadosa a világosi fegyverletétel elől török földre menekült, s ott hamarosan Kossuth Lajos személyi titkára lett. Majd minden bizalmas iratát ő másolta, vagy fordította. Követte főnökét az ázsiai száműzetésbe, majd az Amerikai Egyesült Államokba is, de onnan már nem tért vissza vele Európába, hanem ott telepedett le. Mérnökember létére, ritka kivételként a menekültek között, mindig jutott munkához, majd némi tőkét és hitelt szerezve, említett társával mahagónifa-kereskedésbe fogott, s tisztességgel meggazdagodott. Utóbb a kereskedéssel felhagyott, megnősült, Magyarországra hazatért, s itt is halt meg 79 esztendős korában, 1894-ben. Élete nagyobb részét azért ismerjük jól, mert naplót vezetett, s ebből a Kossuth Lajos mellett töltött időt tartalmazó részt 1887- ben maga kiadta nyomtatásban is, Naplótöredékek címmel; munkája a történészeknek becses forrása 1 mind a mai napig. A kéziratos napló további részleteit Ács Tivadar közölte a saját neve alatt Magyar úttörők az Űjvilágban címmel. Az ő könyve is azonban csak néhány sorban mondja el László romantikus regényekbe illő szerelmi házasságának történetét. A kilenc füzetbe írott és a szerző saját rajzaival illusztrált napló utolsó füzetének harmada tartalmazza e mindmáig soha nyilvánosságra nem jutott szerelmet — jóllehet, semmi titkolni, vagy restellnivaló nincs benen, sőt, egyszerre megható és tanulságos is. László, mexikói üzletét feladva, már mint amerikai állampolgár, tért vissza New Yorkba, hogy Magyarországra való hazatérésének ügyeit intézze. Mivel a pénzt mindig fogához verte, egy szerény panzióban szállt meg ezúttal is, amelyet egy bizonyos Shields nevű házaspár vezetett. Itt ismerkedett meg a férfi húgával, Shields Josefával, akiről részletesen először 1867. január 18-án emlékezik meg: „Itt helyén látom ezen lányról bővebben szólni, hogy a részvétet és pártfogást, mellyel iránta viseltettem, igazoljam. Ezen lány most 15 és fél éves. Ő Mexicóban, Lagune del Carmen nevű tengerparti városban született, 1851. július 4-én, hol apja akkor consul volt. Itt azon időben még gazdag ember, de üzletében szerencsétlenül járt, megbukott. 1859-ben szegényen halt meg és gyermekeinek nevelésen kívül nem hagyott semmit. Egy fiát New Yorkban gyógyszerésznek képeztette (Josefánák csak féltestvére)... Josefa 8 éves korában New Yorkba hozatott és azóta itt neveltetett. Midőn a múlt év szeptemberében az ö házokhoz jöttem kosztra (mert sógoraszszonya, hogy a házi költségeket fedezhesse, kénytelen kosztosokat tartani, mert a férje még a gyermekei ruházására sem ad egy fillért se), mondom, midőn a házhoz jöttem, a család velem megismerkedett és bizalmas lett. Megilletödve, nagy részvéttel éreztem meg, hogy szegény lány mily szegény, kellemetlen és veszélyes helyzetben van. (L. K. kiemelése.) . . . Egy pár jól elviselt olcsó karton szoknyáján kívül egyéb felső ruhája nem volt.. . Hálát adtam a jóistennek, hogy nekem annyit adott, hogy más szűkölködőt segélhessek. S kaptam az alkalmon, hogy az ily szép, kellemes, jószívű s neveltetésű és jobb sorsra érdemes leánnyal tehessem...” Leírja ezután miként is mivel ruházta fel a leányt, ékszereket vásárolt neki, s az akkor szenzációs újdonságnak számító varrógépet is, sőt beíratta egy varróiskolába, hol a gép használatát tanították. Színházba, korcsolyázni vitte a lányt, ki „érezte, hogy vele mi jót tettem, engem, mint testvérét, mint apját szeretett, velem magát boldognak érezte . . . Esténként hon maradtam, vele és sógorasszonyával a szobában mint egy családtagok voltunk, olvasással, vagy valami játékkal az időt jól töltöttük. Nekem is úgy tetszett, mintha a saját családom körében volnék, s igazán jól éreztem magam ...” Az ekkor ötvenkét éves agglegény, minden kétség nélkül, 2 őszintén hitt patronáló-apa szerepében, függetlenül attól, hogy a korához mérten nyilván feltűnően érett leány nőiességével is hathatott reá. Némely források a Pepillának becézett Josefát; indiánnak mondják; vezetékneve azonban inkább angolszász. A naplóból kiderülően fölöttébb vegyes származású és bonyolult összetételű család, feltehetően mexikói kreol volt. A bontakozó szépségre utal, hogy a panzió többi lakói sem maradtak közömbösek iránta. A szerző, nyilván nagy elfogultsággal is, ír egy „mexicói de gaz ember”-ről, ki erőszakot is tett volna rajta, két fiatalember szintúgy el akarta csábítani, sőt „volt iskolatársai, két gazdag, de rosszerkölcsű lányok öt házukhoz csalogatják, hogy ott az if jakkal társalkodjanak.” László a felkarolás fejében rászorította Shieldsnét, hogy a lányt többé ne cselédként tartsa és használja, s egyedül sehová se küldje. „A házban lakó ifjak szobájába sem. S ezekkel, kik előtt a lyány négy év óta nőtt gyermekből kifejlődött lánnyá, Shieldsné tudatta, hogy a lyány nem gyermek, hanem kisasszony, s hogy megvárja tőlük, hogy őt annak tekintsék, s vele bánjanak illedelmesen.” Ezután Josefát már csak Lászlóval engedte el járkálni, színházba, táncvigalomba, „mert ő tudja, hogy én a lyányt, mint lyányomat szeretem, s bármi sértés és baj ellen védeni kész vagyok...” S a naplóíró, most először fölteszi magának a kérdést: „őt ragaszko-20 gy régi ÍmktM a utal tűik be • „Veaárnepi Cjaág- olraóinak, kik bizony nyal élénk.* fognék emlékezni uns ■‘ritka éa fölötte vonzó levelekre, aelyeket Láaaló Károly tollából oly aok éren át olvadék « legmeghitiebh le»elezéaeit, ö »olt 6re minden wmránek, • S »olt ne egyedül', kire Koeeuth legkényeab dolgait ál érintke- Máéit bírni Berte. így kátééért IMS-ki reine JO kén utileten Ke.eke»éten a így SS ára lene, de legalább ie jd 10 árai Ante. leb boák Uraik, mi eléggé ige-. »ölje fentebbi álliUaomat. Apja c !&**?*»* György akkoriban Subádnál. Iáun rof. káplán Tolt; anyja bá»*t0 Ká■ 01T. #-------,---------nCeorbe Vera Kriaatina, még hazafi, de agy ia életben »an. j Aa IMS-ik é»lg Láatló mint gyakorlati magamat bálára kílilanetti tjakoláit Keeakemáten kezdte,aminthogy mérnök mőködőtt, de akkor hamar átlátta, módom tolna öt bárrfy a épd« akkor emeltetett kollégiummá ezen bogy a hazának inkább kaionára mint mér- makkal ellátni, töle.gkm »ál tanintézet, a philoeophiát ie ott »égette, nőkre »an azőkaége, a beállott köteitéinek mert meg vagyok győződre. Innét Debreczenbe ment, hol nemnek a tőr- a Hnnyady caapalba. Nemaokára aaonban, telt ragaazkodáaínál fog»* Tényt, de apja kitánaágára a papi todoaaá- a mint Oaoránál Roth éa Philippo.ith lefegy álláet fiám. M.héoyelme.b nyakat ia »égette, noha már ekkor nagy ; Terezletettáaágyiiikböl Btegek alakíttattak, illáénak,,«lába tenné.“ dt Koaantb rónairól, jól m>, mert elóttrm lekenik i játkező le»ela, melyben Ida
