Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-06-23 / 13. szám
AZ ŐRSÉGTŐL AMERIKÁIG Egy amatőr gyűjtőről A Néprajzi Múzeum munkatársainak szervezésében 1952-ben indult útjára az országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat azzal a céllal, hogy kiszélesítse azt a tömegbázist, amely az ideig is támogatta a múzeumokat a környezetükben lévő muzeális néprajzi tárgyak és dokumentumok felkutatásában, s megőrzésében. A pályázók a legkülönfélébb rétegekből kerülnek ki; főleg nyugdíjas, gazdálkodó parasztoktól, vidéki tanítóktól, diákoktól, lelkészektől, általános és középiskolai szakköröktől, egyes művelődési házak népművelőitől kapunk anyagokat, akik közül igen sokan, ha egyszer megérezték a gyűjtés és írás ízét és örömét — s talán valamilyen díjat is nyertek munkájukkal —, újra és újra megpróbálkoznak, újabb és újabb témákat próbálnak környezetük életéből feldolgozni. Munkájukhoz a Néprajzi Múzeum különféle útmutatókkal és kérdőívekkel ad segítséget. Ezek a lelkes, autodidakta néprajzosok büszkék a múltjukra, munkájukra, ragaszkodnak identitásukhoz, érzik a felelősségét annak az értékes és nagyszerű feladatnak, hogy felderítsék és megőrizzék az utókor számára környezetük, falujuk, családjuk mármár feledésbe merült szokásait, meséit, eszközeit, dalait. A megyei múzeumok, s az Országos Néprajzi Múzeum archívumaiban ezek a — megfelelő kritikával — forrásként kezelhető munkák a kutatók szolgálatában állnak, elősegítik az újabb tudományos eredmények elérését. Ilyen nagy szolgálatot tesz újra 1. Németh Mihályné sz. Gráczi Vilma (balról) 85 éves Kisrákoson élő özvegyasszony (1913-1928 között élt az USA-ban) Avas Kálmánnéval 2. Németh Kálmán és felesége Pankaszról vándoroltak ki az USA-ba, ahol végleg letelepedtek 3. Devecz Irén (Szattáról) 7 évet töltött szüleivel az USA-ban 1914-1921 között. Ott készült a felvétel 4. Vainer Ferenc (Hegyhátszentjakabrál) 1905-ben vándorolt ki. A képen családjával látható 5. Amerikai magyarok tűzoltó-egyesületének zászlaja és újra — ahogy önmagáról írja: egy „75 éves öreg parasztasszony” — Avas Kálmánná, önkéntes gyűjtő és pályázó, aki már több mint egy évtizede falujának, Pankasznak, és nagyobb tájegységének, az őrségnek szellemi és tárgyi emlékeit, értékeit gyűjti, s a téli hónapokban — amikor a gazdaság engedi —, rendszerezi és leírja gyűjtési eredményét. Az öszszegyűjtött régi, gazdasági és háztartási eszközöket pedig a falu iskolájában az igazgató által kezelt kis helytörténeti múzeumban helyezi el. (E sorok írója is úgy ismerte meg őt, hogy miután megcsodálta a pankaszi gyönyörű, 18. századi fa* haranglábat és érdeklődött más helytörténeti emlékek után, a falu lakói Avas Kálmánnéhoz, „Irén néni”-hez, irányították azzal, hogy 14
